Népújság, 1968 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1968-01-13 / 1. szám
HÉTRŐL Az el nem kötelezettség affirmációja Tito elnök a héten hosszabb útra indult, amelynek során több ázsiai és afrikai államot látogat meg. Először Afganisztánba látogatott, jelenleg Pakisztánban tartózkodik, ellátogat ezenkívül Indiába, Kambodzsába, Etiópiába és az Egyesült Arab Köztársaságba is. Mint láthatjuk, olyan államokról van szó, amelyekkel hazánknak ezidáig is baráti kapcsolatai voltak és amely államok jelentős szerepet játszanak az el nem kötelezettség politikájának affirmálódása terén. Éppen ezért jelentős Tito elnök ezekben az államokban tett látogatása és az államfőkkel folytatott tárgyalásai. Nem titok, hogy az el nem kötelezettség politikájának az utóbbi években és még napjaikban is súlyos megpróbáltatásokat kell elviselnie. Az imperializmus növekvő agresszivitása, a nagyhatalmak egymás közötti tárgyalásai — gyakran éppen az el nem kötelezett államok rovására —, nem egyszer hozták válságos helyzetbe az el nem kötelezettség politikáját. Az események alakulása azonban — főleg a közel-keleten — megmutatta, hogy a kétség és a kishitűség nem helyénvaló, és hogy éppen az el nem kötelezettség politikája a legeredményesebb szavatosság a kis államok szuverenitásának és függetlenségének megőrzésére. Tito elnök útja valóban jelentős hozzájárulás az el nem kötelezettség politikájának felélénkítésére és a politikai el nem kötelezettség megszilárdítására. Még egy fontos látogatásról kell beszámolnunk e heti külpolitikai hírmagyarázatunkban — Mika Špiljaknak, a jugoszláv kormány elnökének római útjáról. E látogatás nemcsak Jugoszlávia és Olaszország szempontjából figyelemreméltó, noha a gazdasági együttműködés, a két ország területén élő nemzeti kisebbségek szempontjából is jelentős. Nemzetközi jelentőséget e látogatásnak az a tény ad, hogy a különböző társadalmi berendezésű országok között is létrejöhet szoros és kölcsönös együttműködés még akkor is, ha az egyik ország az Atlanti Szövetség tagállama. Néhány megoldatlan kérdés ellenére is a jugoszláv-olasz együttműködés a békés koegzisztencia bátorító példája, amely nem csak nyugodt határokat, hanem jelentős gazdasági sikert is jelent. Mika Spiljak Rómában látogatást tesz VI. Pál pápánál is, amellyel ismét egy lépés történik majd a Vatikánnal való viszonyok normalizálódása terén, s ugyanakkor lehetővé teszi az állam és az egyház közötti viszonyok normalizálódását is. Jelentős eseménynek számít a Demokratikus Vietnami Köztársaság válasza az amerikai »béke-offenzívára«. Az észak-vietnami külügyminiszter megerősítette a hírt, hogy a tárgyalásokat azonnal meg lehet kezdeni, mihelyt az amerikaiak beszüntetik Észak-Vietnam bombázását. Amerikai kormánykörök szerint azonban a válasz valószínűleg »nem« lesz és ez bizonyára nem használ majd sem Johnson népszerűségének, sem a világbéke ügyének. Ezzel a várható válasszal tehát csak tovább fokozódik annak a veszélye, hogy a vietnami háború fokozatosan kiterjed majd Kambodzsára és Laoszra is. HÉTRE 2 népújság Jogos-e a bírálat a vizszabályozási adóra? A Dráva-Mura vizlecsapoló közösség (vizlecsapoló társaság) 1967 decemberében ünnpelte fennállásának tíz éves évfordulóját. Ezalkalott, mai részletes beszámolót adott a közösség vezetősége a szkupscsinának eddigi tevékenységéről különösen az 1966/67-es évről, és egyben előterjesztette 1968. évi munkatervét is. Mindazok, akik jelen voltunk a vízlecsapoló közösség szkupscsinájának fent említett gyűlésén egyetértettünk azzal, hogy e tíz év alatt valóban nagy és hasznos munkát végzett az ármentesítő társulat. Miközben a beszámolót és az 1968. évi munkatervet lapozgattam, felébredt bennem a gondolat, hogy nagyon jó volna az elvégzett munkákról és a befektetésekről a polgárokat is tájékoztatni. Ez a tájékoztatás azért is fontos, mert az ármentesítő közösség munkájáról leginkább csak bírálatot hallunk. Mindazoknak, akiknek alkalmuk volt látni a vizlecsapoló közösség munkáját a mi községünkben az utóbbi három év folyamán, bizonyára jobb véleménnyel lesznek majd róluk. Nincs szándékomban a vizlecsapoló közösség tíz évi munkáját elemezni, ezért elhatároztam, hogy rövid tájékoztatómban a közösség 1966/67 évben községünkben végzett munkáját és költségeit, valamint az 1968-as évi munkatervét ismertetem. 1965-ben és 1966-ban a pusztító, katasztrofális árvizek a lendvai községben is tetemes károkat okoztak, különösen a Mura-menti falvakban. A Mura gátjait G. Bistricától Benicáig ezek az árvizek nagyon megrongálták és már az a veszély fenyegetett, hogy a gátak a legcsekélyebb áradást sem tudják már megfékezni. Sürgős cselekedetre volt tehát szükség. A legkritikusabb szakaszokon már 1966 tavaszán megkezdődött a munka. Ez a megkezdett munka 1966 őszén és 1967 tavaszán tovább folyt és egy év leforgása alatt csaknem 20 km hosszú védőgát épült újjá a G. Bistrica — Lendva — Mursko Središče vonalon. Ebből a munkából kivette részét a Mura-menti falvak lakossága is, összesen 5311 órát dolgoztak. A védőgát építését jobbára gépekkel végezték és az elvégzett munka értéke az 1966/67-es évben 105.800.000 régi dinárt tett ki, amely összeget a köztársasági vízrendészeti alapból fizették ki. A másik, nagy ármentesítő munka a Lendva és a Kebelepatak medrének szabályozására folyt. A Kebele-patak szabályozására Hármasmalomtól Lendva felé 1966/67-ben 177.400.000 régi dinárt fektettek be községi és köztársasági alapokból. A Lendva patak medrének szabályozására 1967- ben 9.620.000 régi dinárt fordítottak. A fent említett három jelentős összeget községünkben 1966/67 folyamán fordították az ármentesítés céljaira, azaz összesen 292.820.000 régi dinárt. Az 1968-as évi munkaterv a Kebele-patak további szabályozását látja elő és erre 105 millió régi dinárt irányoztak elő. A Mura-gátak javítására, valamint a meder szabályozására 50 millió régi dinárt láttak elő. Ha ezeket a számokat összeadjuk, kitűnik, hogy az ármentesítő közösség három év alatt 347.820.000 régi dinárt értékű munkát végzett és végez községünkben. Ebbe az összegbe nincsenek beleszámítva azok a kisebb munkálatok, amelyeket a különböző kisebb, vízlevezető árkok és csatornák szabályozásán végeztek és végeznek majd a jövőben is. Úgy gondolom, a feltüntett szám elégséges ahhoz, hogy feltegyük a kérdést, jogosan bírálják-e az ármentesítő közösséget? Nyugodtan állíthatom, hogy a bírálat nem helyénvaló. Az utóbbi években a földművesek 500 régi dinárt fizettek hektáronként a vízszabályozási alapba. Községünk területén ez a járulék az utóbbi évben 7.500.000 régi dinárt tett ki. Egy ideig külön adó erre a célra nem is volt, csak 1951 táján fizettek a gazdák 200 régi dinárt hektáronként. Ha átlagosan vesszük, hogy a földművesek évenként 300 régi dinárt fizettek hektáronként a vízszabályozási alapba, akkor ez a felszabadulástól számítva 95.000.000 régi dinárt tett ki. Ha ezt az összeget összehasonlítjuk az utóbbi három év folyamán eszközölt befektetésekkel, akkor megállapíthatjuk, hogy a befeketetések összege mindig jóval felülmúlta a befolyt jövedelmet. Ezek szerint tehát elégedettek lehetünk a vízlecsapoló közösség munkájával, mert még mindig jóval többet kaptunk, mint amennyit adtunk. A fentebb felsorolt számok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nincs jogunk arra, hogy minden, egyszerű falusi árkot és kanálist a vízlecsapoló közösségre »sózzunk« csak azért, mert fizetjük az ármentesítő adót. Vegyük tekintetbe azt, hogy mennyit adunk és menynyit kapunk és csak ez után következzék a bírálat. Varga Sándor VÁLASZTÓGYÜLÉS HOSSZUFALUHEGYEN Faluotthon épül Hosszufaluhegyen Petróleumlámpa pislákoló fényénél tartották meg a hoszszufaluhegyi polgárok január 3-án első választógyűlésüket. Hosszufaluhegy azok közé a ritka települések közé tartozik a lendvai községben, amelyek több szempontból is hátrányos helyzetben vannak: nincsenek jó utaik, mert a környező szőlőkben igyekvő, de más falvakban lakó emberek nem tartják rendbe az utakat; villanyvezeték sincs a faluban, faluotthonunk sincs. A választógyűlésen a hosszúfaluhegyi polgárok támogatták a helyi utak karbantartására és újjáépítésére kiírt referendum ügyét, és reméljük, hogy miután a referendum sikerült, a községi útalap igazgatósága nem feledkezik meg róluk. Az értekezleten a polgárok egyébként elmondták, hogy tavaszra és a nyár folyamán önkéntes munkával is hajlandók hozzájárulni a hegyi utak karbantartásához és megjavításához, amennyiben a községi hivatal egy kicsit is támogatja igyekvésüket. Az értekezleten ezenkívül elmondták, hogy faluotthont szeretnének építeni, egy kisebb épületet, amelyben a helybeli tűzoltóegyesület is helyet kapna. Ez ügyben kérvénnyel fordulnak majd a községi hivatalhoz, hogy hagyjon jóvá a számukra megfelelő lokációt, az építés jó részét pedig hajlandók önkéntes munkában is elvégzeni. József Attila est a magyar klubban A ljubljanai Petőfi Sándor magyar kultúrkörben december 25-én József Attiláról tartott előadást Konc József egyetemi hallgató. Az ismert és tragikus életű magyar költő egy-két verse szlovén fordításban is felolvasásra került. A költőről és a költészetről folytatott vita során a korszerű költészet legjelenlevőbb kérdései kerültek terítékre. A ljubljanai magyar klubban legközelebb a magyar nép történelméről rendeznek előadást. Olvassuk és terjesszük a Népújságot! A SOBOTAI KÖZSÉGI KÉPVISELŐTESTÜLET LEGUTÓBBI ÜLÉSÉRŐL A gazdaság kilencévi alakulása A sobotai községi képviselőtestület legutóbbi ülésén a község gazdaságának kilenchavi alakulásáról számoltak be. A beszámolóban többek között adatokat közöltek a község területén nyilvántartott munkanélküliek számáról is. Noha várható volt, hogy a gazdasági reform után nem lesz tömeges és nagyobb méretű munkábalépés, az adatok mégis elgondolkodtatók. Szeptember végén a munkanélküliek száma a sobotai községben 454 volt, azaz a társadalmi szektorban alkalmazott munkások számához viszonyítva 5,2 százalék. A munkát keresők között különösen sok a szakiskolát és középiskolát végzett fiatal káder, akik az iskola elvégzése után nem tudnak állást szerezni. Összehasonlítás kedvéért hadd említsük meg, hogy a munkanélküliek százaléka köztársasági viszonylatban az alkalmazottaknak mindössze 2,6 százalékát teszi ki, tehát a helyzet a sobotai községben valóban kritikus. A beszámoló megjegyzi, hogy a gazdasági reform bevezetése után több kezdeményezést vártak a község munkaszervezeteitől a második és a harmadik műszak bevezetése terén. A beszámoló megemlíti továbbá, hogy a fölös munkaerő elhelyezése a jövőben is kérdéses, hiszen a vállalatok többsége a termelés gépesítésére törekszik, és egyre kevesebb »élő« munkaerőt igényel. Sajnos azonban, hogy a sobotai község iparvállalataiban dolgozó alkalmazottaknak csak valamivel több mint 1 százalékának van főiskolai végzettsége. A leginkább gondolkodásra késztető adat viszont az, hogy a község iparvállalatainak igazgatóságain a tisztviselők 36,4 százalékának semmilyen szakiskolai végzettsége nincs, s kevés a remény arra, hogy a jövőben valamivel rá változik ez a kedvezőtlen káderösszetétel. CSÖKKENT A HÚS ÁRA LENDVAN A múlt héten csökkentették a hús árát a lendvai földművesszövetkezet mészárszékeiben, azaz alacsonyabb árakat láttak elő nemcsak a gyengébb, hanem a jobb minőségű hús eladásánál is, így a marhahús új ára osztályonként a következő: 1440 — 1110 — és 850 régi dinár; a borjúhús új ára, ugyancsak osztályonként, 1800 — 1380 — és 950 régi dinár; a sertéshús ára 1600 — 1300 — 900 régi dinár osztályonként. Az árcsökkenés után a marhahús átlagos ára a lendvai község mészárszékjaiban 1025, a borjúhúsé 1310 míg a sertéshúsé 1200 régi dinár kilónként. Értesüléseink szerint a hús árát a sobotai Pomurka kombinát mészárszékeiben és húseladó helyein is csökkentették. KOMMENTÁRUNK Vadászidény végén A végéhez közeledik a vadászidény és a vidékünkön járt olasz és osztrák vadászok bizonyára megelégedéssel állapítják meg, hogy a lendvai község erdejei sem szűkölködnek vadba. A vadászok számára tehát kétségtelenül jó eredménynyel zárult a vadászidény, kérdés azonban mi a véleményük minderről a gazdáknak, akiket bizonyára már kevésbé lelkesít az ilyenfajta szórakozás. Nem egy panaszt volt alkalman hallani a vadászokkal kapcsolatban, amikor a gazdák mérgesen panaszolták fel, hogy a vadászok és a hajtók összegázolták a vetést, és hogy ezért semmiféle kártérítést nem kaptak. Alapjában véve ez esetben a vadászok a legkevésbé marasztalhatók el, hiszen ők megfizetik a vadászegyesületnek a szükséges illetéket, és hogy ezután a vadászegyesület milyen úton-módon egyezik meg a gazdákkal, milyen formában kártalanítja őket, ez már nem rájuk tartozik. Értesüléseink szerint újévtől kezdve ezzel a kérdéssel kapcsolatban új törvény lép életbe, amely kimondja, hogy a jövőben a vadászterületeket csak a községi hivtalok adhatják ki a vadászegyesületnek, az meg a vadászoknak. Ezzel egyidőben tehát lehetőség nyílik arra is, hogy a községi hivatal követeljen kártérítést a vadászegyesülettől a vetésben és a szántókban okozott kár miatt. Mint a panaszkodó gazdák többsége elmondta, nem az a céljuk, hogy személy szerint ennek vagy annak a gazdának fizessék meg a kárt. De ha már a vadászok összetapossák az őszi búzát és a rozsot, legalább a helyi közösségnek fizessenek kártérítést, hiszen a helyi közösségekben mindig hasznosan és mindenki javára lehetne felhasználni az ily módon begyűlt pénzt. Ebben a csikorgó kemény hidegben bizony elkelne már az új autóbuszállomás Sobotán a didergő utasoknak. Ötvennyolcezer milliomos — Hol van a legtöbb »milliomos« ember? — statisztikusaink minden év elején erre a kérdésre is választ adnak. A múlt évi személyi jövedelmek öszegezése még nincs befejezve, a végleges eredményt még nem tudjuk, de azt előre sejtjük, hogy a legtöbb »milliomos« ember valószínűleg Szlovéniában, azaz Ljubljanában él. Ljubljanában a munkaviszonyban levő lakosság 53 százalékának évi személyi jövedelme egymillió dinártól ötmillióig terjed. A fennmaradt 47 százalék dolgozó jövedelme is közel áll a millióhoz. A »milliomos« emberek nagy része társadalmi és gazdasági szervezetek dolgozója. Legalacsonyabb személyi jövedelmük a tanügyi munkásoknak, és kereskedőknek van. Tanka Velencei Mária INNEN-ONNAN - 1NNEN-ONNAN ÁRMENTESÍTÉS. — Jože Tramšek, a Mura-Dráva vízgazdasági közösség képviselője nemrég megbeszélést tartott a muravidéki községek képviselőivel az idei vízszabályozási munkálatokról. Közölte, hogy Muravidéken az idén 296 millió régi dinár áll rendelkezésre erre a célra. Ebből az öszszegből elsősorban a Mura, a Kučnica és a Lendva patak szabályozását pénzelik majd. 14 MILLIÓ TÉGLA. — Arra a hírre, hogy újévtől kezdve beszüntetik a devizával való vásárlást és a vele járó kedvezményeket, a hosszúfalusi és a dobronaki téglagyárban az utóbbi pár hét alatt 14 millió tégla eladására kötöttek szerződést. A hirtelen jött megrendelések mintegy 20 százalékkal emelik majd a hosszúfalusi és a dobronaki téglagyárak idei termelési tervét.