Népújság, 2004. július-december (48. évfolyam, 26-52. szám)
2004-07-01 / 26. szám
CÍMOLDALUNKON - Szentpéteren, Szentpéteren: vásár járja a főtéren... - idézhetnénk Kapornaky Gyulának, az Őrség költőjének verséből. Mert ahogy régen is, ma is vannak nevezetes vásárok. Olyanról is tudunk, hogy egy-egy nagyobb település az alkalmi vásárok szervezése mellett az évek során valódi vásárvárossá nőtte ki magát, ahol a hazai termékek mellett külföldi részvevők is rendre képviseltetik magukat. Ilyen vásárok „kiépítése” természetesen évekig, sőt évtizedekig is el szokott tartani. Ezt hívjuk hagyományteremtésnek. Mivel azonban a hagyományról nem mindenkinek jut eszébe ugyanaz, egy kicsit engedjék meg, hogy részletezzem. Ebben segítségemre lesz néhány, ma már kézzelfoghatónak mondható példa. A hét végén lezajlott Őrségi Vásár nem tekinthető nagy múltú rendezvénynek, hiszen a vásár gondolata is csak közvetlen a millenniumi rendezvények táján fogalmazódott meg. Azt is megkockáztatom: a mainál jóval szerényebb rendezvénynek számított egykoron. A jobbára a hét végére szorítkozó rendezvénysorozat azonban az évek során újabbnál újabb elemekkel gazdagodott. Elég, ha fellapozzuk a szép kiállítású műsorfüzetet, hogy megbizonyosodjunk róla, milyen nagy tervszerűséggel, arányérzékkel állították fel a műsort a szervezők. A háromnapos programban volt a határon átnyúló gyalogtúra, kirakodóvásár, a szabadtéri színpadokon, több helyszínen is szólt a nóta, fiúk-lányok ropták a táncot, volt népi kismesterségek bemutatója. Ott volt a vásári olcsóáruhoz szokott csecsebecsés, búcsús hangulatot árasztó óriáskörhinta, vagy ahogy nálunk nevezik, „ringlispiel”, mézeskalács, meg huszáros, illetve tükörrel ellátott mézes-szívecske stb. Ami a vásár kirakodóvásár jellegét illeti, volt miben gyönyörködni! Itt volt az egész Kárpát-medence kincse. Szó szerint: a megannyi bőrdíszműves, fazekastermék mellett az erdélyi fafaragó mesterek alkotásai, kovácsolt és öntött szerszámok, használati tárgyak. Egyszóval: ami szem-szájnak ingere! Kár, hogy a lassú, de következetes haladásnak indult Lendvai Szüret rendezvényének „mumusai és mágusai” nem kívánják frissíteni egyetlen rendezvényünket valami hasonlóval. Sőt, arra sem méltatják a szomszédok törekvését, hogy elmenjenek megnézni. Pedig lenne mit és kitől tanulni! •ce Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Szerkesztőség: Horváth Ferenc, Király Meselič Jutka, Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, Lektor: Böröcz Nándor Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva, Fő u. 124., tel: 02/ 5776 ■ 180, telefax: 02 / 5776 - 191, E-mail: nepujsag@siol.net Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 50 EUR, tengerentúlra: 100 CAD Folyószámla: 51900-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 8,5%-os általános forgalmi adót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság, KMC. NÉPÚJSÁG 2004. július 1. IRÁNYTŰ. Az irakiak saját maguk irányíthatják sorsukat? Tizennégy hónappal az iraki diadalittas amerikai győzelem után, a tervezett időpontnál két nappal korábban a szövetséges erők hivatalosan is átadták a hatalmat az iraki átmeneti kormányzatnak. Óriási teljesítmény, mondhatnánk. Közben az ország a gerillaharcoknak és a polgárháborús viszonyoknak köszönhetően romokban áll, az éhínség küszöbére sodródott, kulturális emlékei jobbára megsemmisültek, az al-Kaida fenyegetésétől retteg nemcsak a gyűlölt Egyesült Államok, hanem az egész fejlett Nyugat. Hogy a kivonulás és a hatalomátadás nem látszólagos, csak a legnaivabbak gondolhatják. Máskülönben hogyan értelmezhetnénk az amerikaiak azon törekvését, hogy éppen Irakban építik ki legnagyobb nagykövetségüket. Ez olyan jelzés, mely az „angolos lelépés” módszerének mindenképpen ellentmond. Az olaj világpiaci árának hétről hétre történő emelkedéséből arra következtethetünk, hogy nemcsak az amerikaiak, hanem az egész világ „megszívta” az iraki balhét. Az iraki missziónak nevezett agresszióra leginkább természetesen maguk az amerikaiak fizettek rá. Egy brit lap szerint a katonai megszállás az Egyesült Államoknak eddig 126 milliárd dollárjába került. Ez az amerikai családokra leosztva családonként mintegy 3400 dollárt jelent (700 ezer dollárt). Ennyibe kerül az iraki hadviselés. Ehhez járul még a személyi veszteség, mely 850 katonát jelent. A szövetségesek veszteségei közül talán a magyaroké a legkevesebb, hiszen eddig egy katonát jelent. De a katonai részvétel így is eddig mintegy 16 milliárd forintjába került az országnak, családonként kb. 4000 forintba. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a Magyar Nemzetnek adott interjúban nemrég közölte: az iraki magyar kontingensre az év végéig mintegy 28 milliárd forintot irányoztak elő. Ha az összeg felhasználásra kerül, így háztartásonként közel 7,5 ezerre szökken a „számla” értéke. Ez a havi minimálbér csaknem 15 százalékának megfelelő érték. Megérte, nem érte meg? Majd az amerikai választók maguk eldöntik a közelgő elnökválasztáson. Egy bizonyos, arra talán rájöttek, hogy az átlagnál alacsonyabb IQ-val megáldott elnököt nem szabad választani. Ez volt talán az „ütés” - utalva Bushnak a golfpályán adott interjújában „Figyeljék ezt az ütést ."-jelenetére -, amely focinyelven „öngólnak” is megfelelt. Végeredményben a világ legnagyobb hatalommal bíró emberéről van szó. 3