Népújság, 2007. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)
2007-07-05 / 27. szám
CSINÁLUNK A muravidéki szántóföldeken már jó három hete dolgoznak a kombájnok. Az árpa és az olajrepce után már az aranygabona, a búza betakarítása folyik javában. Ahogy már előző számainkban említettük, a termés mennyiségileg a tavalyi szinten van, vagyis átlagos, de minőségileg valamivel jobb, mint tavaly. A két viszonylag gyenge év miatt világviszonylatban is kiürültek a gabonaraktárak, emiatt viszonylag jó felvásárlási árakra számíthatnak a gazdák. A felvásárlási árak közel egyharmaddal nagyobbak, mint tavaly. Az agrárközgazdászok véleménye szerint a standard minőségű búza tonnájáért kapható 135 euró körüli összeg nagyjából fedezi a termesztés költségeit, esetleg némi profitot hoz majd a gazdáknak, de semmiképpen sem nagyokat. A profit hektáronkénti 5 tonna feletti termésátlagok mellett várható. Természetesen a nagyobb parcellákkal és egyben kisebb névleges költségekkel termesztők, illetve a jóval nagyobb, akár 7 tonnás termésátlagokat elérő gazdák bevételei arányosan nagyobbak lesznek. Jelenleg a búzának még nincs hivatalos felvásárlási ára, de tekintettel a mérvadó budapesti árutőzsdére, illetve az egyik legnagyobb szlovéniai felvásárló, a ljubljanai Žito által meghatározott felvásárlási árakra, az „A” minőségű búza tonnája 145, a „B” minőségű 135, míg a „C” minőségű 130 euróért kel majd el az idén. Mindhárom minőségi osztálynál feltételnek számít a legfeljebb 14 százalékos nedvességtartalom és a legfeljebb 2 százalék szemétanyag-tartalom. A 14 és 15 százaléknyi nedvességtartalomnál szárítás címén a felvásárló tonnánként 12,5 eurót, minden további százaléknyi nedvességtöbblet esetében pedig tonnánként még kiegészítő 3 eurót számol fel. A szárítási költséghez még hozzá kell tenni az adót is. A tavalyi évhez képest a termelők javára szól az, hogy az idén a felvásárló fizeti az analízisek költségeit. A jelenlegi kilátások tehát viszonylag jóknak mondhatók, de ez ténylegesen csak az idei évre érvényes. A jövőben, előbb vagy utóbb, a világpiacon átlagon felüli termés lesz majd, újra feltöltik a gabonaraktárakat, és ennek hatására esik a világpiaci ár, ezzel a szlovéniai felvásárlók által kínált ár is. Akkor újra elkezdődik a heves, meddő vita a gazdák és a felvásárlók között. A gazdák arra hivatkoznak majd, hogy még a költségeket sem tudják fedezni, a malomipar arra hivatkozik majd, hogy nem tudja fedezni a viszonylag gyenge termesztési körülmények miatti bevételkiesést a gazdáknak, mert maga megy tönkre. A piac ugyanis az úr, és ha a gazdák, a felvásárlók és esetleg az állam nem tud létrehozni egy megoldást, mondjuk egy alapot, amely a rossz években ki tudná segíteni a gazdákat, a akkor marad minden a régiben. Végső soron megkérdőjelezhető lesz a búza, különösen a kenyérminőségű búza termesztése. Itt 1 ft ft_t ft fti*J Lift. vft Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva, Fő u. 124., tel: 02/ 5776 -180, telefax: 02 / 5776 ■ 191, E-mail: nepujsag@sidl.net Ára: 120 SIT/0,50 EUR, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SIT/ 6,26 EUR egész évre 4.500 SIT/18,78 EUR külföldre: 50 EUR, tengerentúlra: 63 EUR Folyószámla: 012596030354008 Arad Republike Slovenije za javna plačila, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 8,5%-os általános forgalmi adót kell fizetni. Ez a szám a Matisk d.o.o. nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság -mr . Felelős szerkesztő, Igazgató: Bence Lajos ft T1¥ TTT/"1 la Szerkesztőség: Horváth Ferenc, Király Meselič Jutka, ft III III 1 fa Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, ft I'^ J I IA/ftftF Lektort Böröcz Nándor NÉPÚJSÁG 2007. július 5. IRÁNYTŰ« A helyrehozandó dolgokról, európai forrásból Nagy lehetőségek előtt az önkormányzatok, kamarák, egyéb civil szervezetek. Azt is mondhatnánk egy kis malíciával, „esőstől”jön a fejlesztésre szánt támogatás. Csak magyar részről 2007 és 2013 között közel 700 millió (!) euró, amit kizárólag és csak a határ menti és a határon átnyúló programokra lehet majd igényelni. Szigorú - uniós! - elbírálási és elszámol(tat)ási feltételek mellett. S éppen ez utóbbi miatt, talán már itt a legelején, egy kicsit kedvlohasztó is lehet az egész. És már hallom is a többségiek elégedetlenségét, fejcsóválását, hogy már megint a határ menti közösségek részesülnek előnyben, így vagy úgy. Meg már megint a magyarok akarnak valamit, feledve azt, hogy éppen a „győztment” magyarok „hátán” volt megvalósítható sok, a rendszerváltás előtt álomnak tűnő terv (pl. művelődési központ stb.), így volt ez a múltban és így lesz a jövőben is. Lesz például pénz (lásd: kapcsolódó cikk az 5. oldalon) a településeket összekötő utakra - azokra, amelyeket az akkori, ugyancsak monarchiaellenes és „reváns politikára” hangolt magyarellenes erők szakítottak meg új határok meghúzásával. A kettévágott birtokok újraegyesítésének ügyével azóta sem foglalkozott érdemben senki. Az ingatlanok árának növekedésével azonban nem kizárt, hogy erre is sor kerül. Szóval lesz még egy-két helyrehozandó dolog. A pénz azonban nagy úr. A fájdalmas emlékeket is képes nagyon hamar begyógyítani. Persze a gazdaságnak is jut, s remélhetőleg a humán szféra is profitál majd mindenből. Az elosztásnál (pénzügyi osztozkodásnál) lehetnek nagyobb gondok, mert a „tranzíciós” államokban nem volt szokás számon kérni, hogy mit mire költöttünk. Példának okáért hány tanulmány előzött meg egy konkrét tervet, hány volt életképtelen, s hánynak nem volt létjogosultsága. Ez azonban az ismeretek és a tapasztalatok, viselkedési formák elsajátításának - magyarán eltanulásának -a kérdéskörébe tartozó probléma. Aki előbb lép, az előbb jut haszonhoz. Probléma az, hogy nálunk az első gyermeklépéseket sem tettük még meg az új pénzügyi világrend megismerését illetőleg. „Gyönyörű képességünkké” pedig végképp nem vált, mert már üres volt a húsos fazék, mire az asztalhoz értünk, így lesz ez ezúttal is? 3