Népújság, 1990. június (42. évfolyam, 108-129. szám)

1990-06-01 / 108. szám

A keresztény egyház egyik főünnepe pünkösd,­­,mely­­hez különböző eredetű és korú népszokások kapcsolódnak. Minden népnél me található, va­lamilyen formában a tavasz meg­ünneplése, elő­varázsolása: a te­let jelképező szalmabábot vízbe dobják, vidékenként elégetik. A legjellegzetesebb népszokás az ügyességpróbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás és a pünkösdi királyné, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporo­dást hivatottak, jószerével értel­­mük vesztett szertartásokkal biz­tosítani. Ezek az ősi tavaszi ün­nepek, az európai népek megke­­resztelkedésével, leginkább pün­kösdhöz kapcsolódtak. Az egy­ház, a tavaszi virágzásban a Szentlélek ajándékát hirdette. A májusi, pünkösdi ünnepkör­höz fűződő szokás szerint, Euró­pa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi királyt. Már a XVI. sz. óta ismeretes szokás. A pünkösdi királyt ver­senyjátékokkal, lóversennyel, bi­­kahajsszal, a fiatalabb korosz­tályúaknál bothúzással, kakaslö­­véssel, gúnárnyakszakítással vá­lasztották. A lóversenyben vetél­kedésnek pl. az volt a feltétele, hogy minden legény a saját lo­ván, nyereg és kengyel nélkül, egymásután háromszor fusson és ugorjon át kifeszített kötélaka­dályokat A győztes lett a pün­kösdi király, akit ha lova tilos­ba ment büntetés nem érhetett, ha kocsmába tért, koronaformájú virágkoszorút ajándékoztak neki a lányok, melyet az egész mulat­ság alatt viselt Ugyancsak e ki­rályság előjogai közé tartozott az is, hogy nem rendezhettek táncmulatságot az ő engedélye nélkül, hogy minden lakodalom­ra és mulatságra hivatalos volt a közösség rovására ihatott a kocsmában, ingyen őrizték a jó­szágát, és semmiféle büntetést rá ki nem szabhattak. Dicsősége egy álló esztendeig tartott. Más vidékeken a múlt században az­­ obsitosok közül választották a pünkösdi királyt, aki szedett­­vedett, tarka ruhába öltözött, ál­arcot és fején kardot hordott, ke­zében fokost fogott, mellén sok­féle érdemrend. Rozzant gebére ültették, kíséretét a nádor, egyéb főméltóságok és az udvarnép ké­pezte, akik szintén álarcot és tar­ka ruhát viseltek. A falun átvo­nuló ily menetet törött tállal, rossz edénnyel, hamuval telt fa­zékkal dobálták. A pünkösdi ki­rály volt a balgazda, a már em­lített kiváltságok birtokában. U­­ralkod' .sa azonban csak egy na­pig tartott. A kiegyezés után, Fe­renc Józsefet pünkösd vasárnap­ján akarták királlyá koronázni, ám valakinek eszébe jutott a pünkösdi királyság... A pünkösdi királyné hagyo­mánya már a magyar középkor­ból való. A termékenység-varázs­lásokkal kapcsolatos szokásnak négy fő mozzanata van. Négy­ kislány vezeti a legkisebbet és a legszebbet. A kiskirály, király­kisasszony, királyasszony, kiski­­rályné vagy cukorka, akinek a kezében rózsaszirommal tele ko­sár van. Egy házhoz érve, az ud­varon vagy az ajtó előtt megáll­nak, a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki, vagy fá­tyollal fedik a fejét Énekelnek, közben mozdulatlanul állnak, vagy lassan körbejárnak. Termé­kenység-varázsló mondóka kísé­retében felemelik a kiskirálynét A játékmenethez ún. szokás kísérő járul, pl. virághintés a királyné kosarából. Adott pillanatban megjelenik az adománygyűjtést ellátó szereplő, aki így énekel: „Meghozta az Isten, piros pün­kösd napját , mi is meghordoz­zuk királykisasszonykát“. A leg­gyakrabban a következő népi szövegelem kapcsolódik hozzá: „Jácintus, jácintus, tarka tulipá­­nus / Hintsetek virágot Isten fiainak ! Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem­­ Piros pün­kösd napján, hajnalban szület­tem.“­­ Az ének végén az „Ekko­ra legyen a kendtek kendere“ szövegű szerencsekivánó mondó­ka kíséretében emelik magasra a királynét. Orbán Balázs szerint a Szép­havas tetején egy kápolna rom­jai láthatók, amelyet a Szent­lélek tiszteletére emeltek. Ide gyűlt össze régen, minden pün­kösdkor a kilenc moldovai csán­gó falu lakossága, fehér ruhá­ban, aranyhímzésű, fehér zász­lókkal, ezt énekelve: Zeng az erdő, zúg a levél, Mária örömé­re. .. Itt találkoztak csíki test­véreikkel. Zászlaikat összeérint­ve, együtt mentek a Somlyói bú­csúra. Itt miséztek, mulattak, jövőre találkozást adva egymás­nak, érzékenyen köszöntek el a távozó rokonoktól. Egynapos királyság, felelág, rózsa Vigasztalót nektek...“ Mit, vagy kit ünneplünk Pünkösdkor ? P Pünkösdre készülünk. Mi, keresztények, mit, í* vagy kit ünneplünk „piros pünkösd nap­­*­ján“? Pünkösd a Szentlélek eljövetelének az ünnepe, az Egyház születése napja. Nekünk beszélnünk kell a Szentlélekről, aki ha nem is egészen elfelejtett Isten, de a kevésbé ismert harmadik isteni személy az emberek életében. Ki is ez a harmadik isteni személy? Bár­milyen sokat mondunk róla, beszédünk csak dadogás. Hitvallásunkban azt valljuk, hogy ő az Atyától és a Fiútól származik. Nem több, mint az Atya és a Fiú, de nem is kevesebb A Szentlélek személyi származását így határozhat­juk meg: Az Atya és a Fiú öröktől fogva olyan intenzitással szeretik egymást, hogy ez a köl­csönös szeretet személlyé válik. Ez a személyes szeretet árad ki a világra és benne az embe­rek megszentelésére. Legjobban a hitvesek tud­ják megmondani, hogy mennyivel erősebb lesz a szeretetük, amikor megszületik a harmadik, a gyermek, kettőjük szeretetének gyümölcse. A gyermek a családban kapocs egymás és a világ felé. Ugyanígy a Szentlélekisten vertikálisan kapocs Isten és ember között, horizontálisan pedig ember és embertárs között. Korunkat a Szentlélek korszakának neve­zik, de a Szentlélek mégis kevés szerepet kap egyéni és egyházi életünkben. Pedig napjaink­ban, amikor sokan szélsőséges magatartásfor­mákat követnek, a Szentlélekisten minden ke­resztény lelkében meg kellene, hogy találja méltó helyét. Igaz, hogy emberileg könnyebb kö­vetni azt, amit tárgyiassá is tudunk tenni. Min­den kivetítés elméletét félretéve, a teremtő Atyát az emberi atyaságon keresztül is érzékel­ni tudjuk. Krisztus sem idegen számunkra, hisz a lehetőségek függvényében tanítását gyakran hallgatjuk. De a lélek nem olyan, mint a test, bár élteti a testet. Sokan idegenkednek a Szent­lélektől és ezért nem beszélnek róla. Pedig ő Krisztus ajándékainak a legnagyobbika. Jézus mondja: „Más vigasztalót küldök nektek... Jobb nektek, ha elmegyek, mert csak így jön el hoz­zátok a vigasztaló, a Szentlélek.“ Tulajdonkép­pen az Egyház fennmaradása függött a Szent­lélek eljövetelétől. Hiszen, ha nem­ jön el a vigasztaló, az apostolok nem kapnak bátorsá­got, hogy hirdessék Krisztus feltámadását, akár alkalmas, akár alkalmatlan. A Szentírásban az Apostolok Cselekedetei­nek 2. fejezetében olvashatunk a Szentlélek el­jövetelének módjáról. Először szélzúgás jelezte az egész városban hallható módon. A másik lát­ható jel a tüzes nyelvek az apostolok feje fe­lett. A szél és a tűz csupán jelek. A lényeg, hogy a Szentlélek a jelenlévők lelkét áthatja és az apostolokat beszédre ösztönzi. A bábeli nyelvi zűrzavartól eltérően, nagyon fontos az az üség, amely létrejött a többnyelvű emberek között. Ma is fontos, hogy a többféle nyelvet beszélő emberek között a szeretet nyelve ural­kodjon és a nemzetek egymás nyelvét megbe­csüljék. Amint a hívő embernek személyes döntést kell hoznia Isten mellett, ha nem akar a közömbösség lagymatag lelkiségével megnyu­godni, ugyanúgy a pünkösd élményét is közvet­len élettapasztalattá kell váltania. Semmi sem lehet tabu az életünkben. Nem véletlen Szent Pál aposol figyelmeztetése: Akiben nincs Krisz­tus Lelke, az nem tartozik hozzá. Akiket pedig Isten lelke vezérel, azok Isten fiai. TUSA LAJOS lelkész — Ákosfalva (JÉZUS)­­ P. HARD: A Szentlélek eljövetele IMA A SZE­NTLÉLEKHEZ Szentlélek Úristen, Kit a mennybe felment Üdvözítő az Atyától felvilágosításul, báto­rításul és vigasztalásul kül­dött meg apostolainak szállj le csüggeteg híveidre és erő­sítsd meg őket az együvé­­tartozás tudatának ajándéká­val, kik a pünkösd méltó megünneplésére készülünk. Jöjj el Szentlélek Isten, lelki sebeknek orvosa és a kesergő szívnek kegyes vigasztalója: szerezd vissza lelkünknek a tiszta lelkiismeret örömét. Jöjj el Szentlélek Isten és maradj velünk a kétség órá­jában, biztos tanáccsal ve­zesd értelmünket bölcsességre és isteni félelemre. Ú, alkotó Lélek, jövel — Veni Creator Spiritus! v. . A. DÜRER: Tanulmány NÉPÚJSÁG —­S. OLD­AL Pünkösd szavunk vallatása Bizonyára sok olvasónkban fölvetődik a kérdés: honnan ered pünkösd szavunk, és mióta él nyelvünkben. Az ünnep közelsé­ge is arra késztet, hogy fogjuk vallatóra e szavunkat, hiszen az egyházi jellegű szövegeken meg az istentiszteleteken kívül alig­ha került sor a szó vizsgálatára, a napisajtóban pedig sok évtized óta nem találkozhattunk vele. Pedig a szó, bár mostohább kö­rülmények között,, csak élte a maga életét. Hívjuk segítségül értelmező meg nyelvtörténeti szótárainkat! Ezek nyomán pró­báljunk egyet-mást elmondani róla! A pünkösd az egyházi görög nyelvből indult el csaknem vi­lágkörüli útjára. A húsvét va­sárnapja utáni ötvenedik nap megnevezőjévé vált. Részint köz­vetlenül a görögből, részint latin közvetítéssel került a nyelvek egész sorába. Latin elnevezése pentecoste, az angolban Pente­cost, az ószászban pinkoston, az olaszban különböző nyelvjárá­soktól függően pintekoste, pent­­kosti, pintikost, pentkost, az ó­­szlávban pentikosti alakban for­dult elő a messzi múltban. Hogy melyik nyelv volt a magyar pün­kösd (régebben pünköst is) köz­vetlen átadója, a nyelvtudomány­nak nem sikerült egyértelműen tisztáznia Művelődéstörténeti szempontból a szláv, az olasz és a német egyaránt számításba jö­het. Hangalaki tényezők azon­ban elsősorban az olasz nyelv mellett szólnak. A pünkösd a magyarban Pinkuszi formában már a XII. században fölbukkan. Ettől kezdve az okiratok egész sorában rendszeresen kimutat­ható. Ilyen alakjaival találko­zunk: Pynkust (Pinkusd) (1240), pynkös hava (1500), pirospinköst (1508), pünkösd (1590). A XVI. századtól kezdve mai alakjában él, legfeljebb a nyelvjárásokban fordulnak elő tájnyelvi változa­tai (pünkösd, pönkösd). A pünkösd mai magyar értel­mezése: a húsvétot követő hete­dik vasárnapon és hétfőn tartott keresztény egyházi ünnep, annak emlék­ére, hogy a biblia szerint a Szentlélek eltöltötte a tanítvá- Nyelv és élet nyolcat. Vele alkotott szókapcso­latok: piros pünkösd napja, pün­kösd szombatja, pünkösd vasár­napja stb. Köznyelvi előfordulá­sai: Pünkösdkor ragyogó idő volt. A kőrösfői lányok pünkösd­kor olyanok, mint a csodálatos mezei virágok. „Piros pünkösd napján Hajnalban születtem“ — hangzik a népköltészetben. Ba­lassi Bálint költészetében így találkozunk vele: „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje. Mindent egészséggel látogató ege ...“ Babits Mihálytól is idézhet­jük: „Emlékszel, egykor, mint folyott pünkösdnek két napja vi­dáman. .“ A szó leggyakrabban előforduló képzett alakja a pün­­kösdi melléknév, mely a pün­kösdhöz tartozó, akkor szokásos, akkor történő dolgokat jelenti: pünkösdi király, pünkösdi ki­rályság, pünkösdi rózsa (bazsa­rózsa) stb. „Szít tüzet Zsuzsánna szivemben magára, ... Mert kis szája, szép orcája, mint pünkösdi új­ rózsa“ — olvashatjuk Balassi költészetében. De idézhetjük A­­rany Jánostól is: „Szabadság — amelynek nevében Tűröm, ha vig pünkösti nép... Le is fekszik, ha fűre lép..­­ Hajrá fiúk!... ifjú koromba Úgy tettem volna ma­gam is.“ Ennyit vallott pünkösd szavunk. Úgy érzem, ezzel is bi­zonyította nélkülözhetetlen létét nyelvünkben. BARTHA JÁNOS L. FELDMANN festménye Az oldalt szerkesztette: J.ÁRAY FEKETE KATALIN

Next