Népújság, 1992. április (44. évfolyam, 64-84. szám)

1992-04-01 / 64. szám

A politikai kozmetikáról (Folytatás az 1. oldalról) nincs ahonnan tudja, hogy nem kell minden kijelentést készpénz­nek venni, mert „nem eszik for­rón a kását“. Akkor sem­, ha az ország első embere szólt elíté­lően a szélsőséges jelenségekről. Még időnk sincs azonban el­mélázni az elnöki tekintély mi­benlétén, máris fordítanak egy lapot a forgatókönyvben: a tele­vízió kettes csatornáján „Szemita­­-antiszemita“ címmel rendeznek kerekasztal társalgást! Ez a de­mokratikus „non plus ultra“! A dologban, nyilván, nem az a leg­lényegesebb mozzanat, hogy az esetleg tisztázó, gondolatébresz­tő, a kölcsönös megismerést és megértést­­segítő „dialógust“ a Hatás korlátozásának szándéká­val a kettes csatornán, tűzték műsorra. Ennél sokatmondóbb, hogy antiszemita lapszerkesztőket ültettek egy asztalhoz azokkal, akiket amazok majd két éve a legútszélibb módon átkoztak és rágalmaztak. Tehát, ügyészi vizs­gálat helyett a potenciális hó­hérok és potenciális áldozatok csevegtek el a kamerák előtt! A vita külön abszurditása, hogy a főrabbi egyáltalán hajlandó volt nyilvános vitában partner­ré fogadni a nyilvánvalóan fa­siszta szellemű írnokokat. Ez­ több mint ízlésficam! A miértre nyilván fölöslegesen kérdezünk rá. Mert még azt találják vála­szolni, hogy a dialógus, a néze­tek ütköztetése az ellentétek de­mokratikus rendezésének útja... De még inkább csodálkozom, hogy a kulissza-diplomácia fer­tőzésétől távolabb álló Halász Anna is belement az ízléstelen játékba. Holott jól tudhatja, hogy mire megy az egész.. Mel­lesleg ő mondta ki, hogy a ma­gyarok ma az ország zsidói... A tv-produkciónak kétségtele­nül precedensteremtő jellege (is) van. Ne csodálkozzunk majd, ha egy szép nap valakinek eszébe jut úgy „rendezni“ például az 1989 decemberi terroristák ügyét, hogy egy-két díszpéldányt ,elő­­kerítve kamera elé ültetik őket az általuk meggyilkoltak hozzá­tartozóival, s a keresztényi meg­bocsátás jegyében borulnak egy­más nyakába. Aztán következhet a börtönviseltek és börtönőrök dialógusa, majd az ügyészeket, bírákat állíthatják párba az egy­kori koncepciós perekben elítél­tekkel. .. S Európa elégedetten hallgat(hat)ja (behunyt szemmel) a­ szeszélyes történelem „hogy is volt csákójáról folyó barátságos beszélgetéseket... Komolyra (vissza) fordítva a szót: jól tesszük, ha megőrizzük normális ítélőképességünket. Ak­kor is, ha alkalomadtán prakti­kusabbnak vagy kifizetődőbb­nek!!) látszik a „jó farizeusok“ közé állni és részt venni a sza­lonképesítési hadműveletekben, így ne feledjük, hogy a nagy kozmetikázás közepette az anti­szemitizmus kapcsán szó sem e­­sik az elmarasztalt lapok szelle­miségét megtestesítő pártról vagy pártokról, holott képviselőik már beszivárogtak a parlamentbe is. Továbbá, hogy az antiszemitiz­musnál sokkal­­szélesebb körű és kézzelfoghatóbb magyarel­lenessé­get legfeljebb a széplelkű intellek­­tuellektől hallottuk elítélni. Ami igen dicséretes, csak éppen sok­ra nem megyünk vele. i«er (Folytatás az 1. oldalról) járatot, nem akar osztozkodni a kevés kiváltságos helyen, ha te­heti, inkább lerúgja a feltörekvőt. Persze néha őt is elkaphatják és lerángathatják a magasból. Az­tán olyan rossz érzés a zuhanás, még kellemetlenebb a föld­etérés.. Ezért a fentiek többnyire össze­tartanak, még ha nyíltan vagy titokban utálják is egymást. Min­denesetre látványos ez a küzde­lem, különösen annak, aki el tud vonatkoztatni a maga bajaitól. A helyhatósági választásokon már láthattunk egyet s­­mást, s még annak sincs vége. De a parla­menti és az elnökválasztás az igazi. Ott vannak (lesznek) ám fejenállások, óriáskerekek, halál­ugrások. Elvégre a hírnév köte­lez. Emlékszünk ugye,­ pár napja Manzatu úr, aki ki nem fogy az áprilisi fantazmagóriákból, máris milyen meggyőző igyekezett len­ni, s nem hiába: talált jelölőkre. Ilyenekre különben, főleg, ha a nacionalizmust is meglovagolják, elég könnyű találni. Cornescu úr is beszerezte a toronymászó kel­lékeket, pedig ő igazán nem hiú ember. De ha egyszer a nemzet érdeke így kívánja, bármilyen ál­dozatra ha­jlandó. Gondolom, C. V. Tudor hasonlóképp. Csak vele az a probléma, hogy a folyamatban levő perei még nem zárultak­ le. Ploiesti-en a Gheorghe Robu el­leni rágalmai miatt indított per­ben épp ma hirdetnek eredményt. Remélhetőleg a bíróság nem já­ratja Justitiával a bolondját. A legutóbbi tárgyaláson C. V. T.-nek már nem volt akkora szurkoló­­tábora, mint korábban. Bezzeg a jelenlegi államelnököt Mehedinti megyéből is felkérték, hogy jelöl­tesse magát, így ülik ez, mint a régi, szép, romantikus kommu­nista időkben. A Front tudja, hogy kell ezt csinálni. De ne bántsuk most a Frontot, egy da­rabig úgyis tele lesz vele az e­­gész mass média, a konvenció­kon annyira kiviselte magát. S hát még utána! Menjünk tehát tovább. Április bolondja, felmászott a toronyba, megkérdezte hány óra.. Ezt valóban sokan kérdezik. És pontosan senki se tudja, hány óra, hányadán is állunk. Még azok­nak is nehéz, már-már lehetetlen megmondani, akik fenn vannak a toronyban és olykor az órát já­ratják. Mi lesz még ebből a csőd­ből, zűrzavarból, mivé válik az ország? Marad-e a régi hatalom, visszajönnek a még régebbiek, vagy az ellenzék diadalmaskodik? És mit tesz­ majd Európa, Ameri­ka, mit tesz a világ? Ki képes ezt megjósolni? A Románia Mare Párt után nem besétált már a parlamentbe a Szocialista Mun­kapárt is? Bejött a csel, a fron­tos, független trójai faló. Szóval ki tudhatja, mi lesz még. Marad tehát a versike... Féltizenkettő... Ez viszont biz­tos: már régóta a tizenkettedik órában vagyunk. S ahogy a dol­gok alakulnak, nemsokára Albá­nia­­is előttünk baktat. De még ez sem fontos. Az azonban igenis számít, hogy önmagunkhoz viszo­nyítva is egyre hátrább vagyunk mind mélyebbre süllyedünk. Áp­rilis elsejével újabb masszív ár­emelés terheli a zsebünket. És ez már nem tréfa, nem ámítás. Ez sok embernek a csontjáig, vele­jéig hatol. Amire a toronyban tartózkodóknak, az oda igyekvők­nek­­is kellene gondolniuk. De ennek semmi jele. Talán ez is magyarázza, miért nem vagyok olyan hangudatban, hogy valami­vel ugratni, bolondítani próbál­nám e jegészet olvasóit. A ver­set viszont be kell fejeznem. Vagyis: Április bolondja,/ felmászott a toronyba,/ megkérdezte hány ó­­ra:/ féltizenkettő./ Vigyen el a mentő!//... Nagyon remélem, hogy erre azért mégsem kerül sor. De a tornyokra, azokra na­gyon kell ügyeln­i. t(i«o»o»o«o»o*o»o«o«o«o«u»o«n*o«ij»o*o*o«o»o»o­olo­a*(i*o) Megszűnt az IT­A­ . A ’89 decemberi eseményeket követően a hajdani Megyei Autó­­szállítási Vállalat is darabokra hullott. Ennek dacára, nagyon sokan még­ mindig úgy tudják, hogy az FI­A gondoskodik a tá­volsági buszok indításáról. Ezt­­ igazolja az­ a minapi bejelentés is, hogy a Vásárhelyről Segesvár­ra ingázókat , akik két váltás­ban dolgoznak és emiatt hol az egyik, hol a másik municípium­­beli garázsból kijövő autóbuszt használják, időnként megbünte­tik. Vagyis nem ismerik el, hogy a havi bérletük bármelyik kocsi­ra érvényes, s ilyenkor meg kell fizetniük a viteldíj árát, ami 130 lej. A kérdést fölvetettük Páp Flo­­reanak, a Marosvásárhelyi Sze­mélyszállítási Gazdasági Társaság igazgatójának, aki megoldhatónak találta a bejelentést. Azt taná­csolja az érdekelteknek, hogy ke­ressék meg vagy őt személyesen, vagy Ruza urat, a diszpécsert, a Bodoni utcai hivatalában, egy olyan kéréssel, amelyben ponto­san feltüntetik, hogy melyik (mi­lyen számú) autóbuszjáratokkal akarnak közlekedni. Ennek a kérésnek az alapján akár egész évre kiválthatják a bérletet, ami nyilván kevesebbe kerül majd, mintha Vásárhelyen is, Segesvá­ron is vennének egy-egy „abona­­mentet“, a biztonság kedvéért — attól félve, hogy megbüntetik. Beszélgető partnerünk megjegyez­te: ő olyan értelmű utasítást nem adott ki az ellenőröknek, hogy a bérleteseket felelősségre vall­ják. Amiből arra­ következtetünk, hogy a­ segesváriak vigyáznak ugyan éberen, nehogy valaki ki­használja őket, kisebbítse az ön­álló pénzügyi elszámolással mű­ködő gazdasági társaságok bevé­teleit. Azt azonban még hozzá­tette Pop igazgató, hogy tapasz­talatuk szerint az ingázóknak legalább a 90 százaléka vissza­lép eredeti szándékától, ha felté­telhez kötik számukra, nevezzék meg az igényelt járatokat. Mert az utasok úgy szeretnék, hogy bármikor, bármelyik buszt hasz­nálhassák. Majd azt is elmon­dotta a vállalatvezető, hogy­ a­­ jelenlegi bérlet-lyukasztási mód­szer nehézkessé teszi az elszámo­lást, éppen ezért arra gondoltak, hogy letéphető tiketteket nyom­tassanak. De addig is van mód arra, hogy a kisszámú ingázó költ­ségeit megosszák-rendezzék egy­más között a szállítást lebonyo­lító cégek. (újray) ruppl^An ~ *­wtsats Rómeó és Júlia 90 A svájci Ascona-beli Anto­nin Artaud Színház Marosvá­sárhelyen vendégszerepel. A Pro Helvetia Alapítvány és a helyi Ariel Színház szervezé­sében április 8-án, este 6 óra­kor a Stúdió Színházban mu­tatja be a népszerű Shakes­­peare-tragédia, a veronai sze­relmesek történetének mai, bábszínpadi változatát. A francia nyelvű előadás szerep­lői Michel és Michelle Poletti, valamint Gil Pidoux. A pro­dukciót számos angol és olasz dalbetét gazdagítja, többek között, a texasi country-éne­­kes Katy Moffatt és az angol folkelőadó, Paul Corylan slá­gerei. Tisztújítás — meglepetéssel Noha a több mint 4 000 tagból csupán egy kissé foghíjas kul­iú­rotthonra való gyűlt össze Szovátán, az RMDSZ tisztújító gyűlésének az eredménye soka­kat érdekelt. ... Különösképpen a lapunkban nemrég megjelent dr. Toducz Endre kontra dr. Bartha András illetve , RMDSZ vívott szócsata után, amelybe, a Szovátai Újság hasábjain belea­vatkozott (T. TE. oldalán) a szer­vezet önként leköszönt titkára, Koszta Endre is. Az elnök, Bartha doktor, mintha nem hangolta volna e­­léggé maga ellen Szováta közvé­leményét az említett cikkekben, de a gyűlésen is olajat öntött a tűzre, beszámolójában olyan dol­gok szervezését tulajdonítva az RMDSZ vezetőségének, amihez szinte semmi köze. (Például a Bernády-villa megmentése, ami az azonos nevű művelődési egy­letnek illetve a Művelődésügyi és Közterületrendezési Minisz­tériumoknak köszönhető). Több mint félórás beszéde után, a szót kérők burkoltan vagy nyíltan bírálatok sorozatát zúdították a szervezet eddigi vezetésére. Töb­bek között felmerült az a kér­dés, hogy jónéhány értékes, ipunkabíró ember miért volt kénytelen hátat fordítani az RMDSZ-nek. A válasz magától jött: nem az RMDSZ ellen volt kifogásuk, hanem egyes szemé­lyek vezetési és döntési mód­szerei ellen. Érdekes volt Becze Béla felszólalása is, aki ügyvédi minőségében a választások előtt figyelmeztette Bartha Andrást, hogy Gál Ferencet nem tanácsos jelölni (vagy legalábbis nem őt egyedül), mivel jogilag „sebez­hető“, ami az ellene emelt óvás alapján hamarosan ki is derült. Fekete Árpád Zsombor megkér­dőjelezte az RMDSZ polgármes­ter-választási sikerét, hivatkoz­va B. A.-nak a Népújságban meg­jelent kijelentésére, miszerint „ha megválasztják (Lőrincz Pál független jelöltet — sz.m.), ak­kor támogatjuk.“ Következett a titkos szavazás. A jelenlévő 42 jelölt közül 19- re kellett, hogy igennel voksol­janak, akik a jövendőbeli veze­tőtestületet fogják alkotni. Sza­vazatszámlálás után következett a meglepetés (vagy mégsem?): dr. Bartha András nem lesz töb­bé elnök, de még a 19 közé sem került be! Új elnök még nincs. Döntés a választmány következő talál­kozója után várható. (szub­er) e9®se'®99®®isca©e®e*®**flft®«©ö®®9 0oc®ao9#e«®oeoa»o«o.®e«e®e»irt!ffl®aoaeia©oo®®*®» Erdélyi magyar orvosok felhívása A megfogyatkozott, de még így is számottevő erdélyi magyar orvosok, többségükben egyéni küzdelmeiken túl is, vállalták és vállalják a tudományos munka, az egyetemi oktatás és a nép­­egészségügy gondjainak, felkaro­lását. Ennek érdekében, három különböző profilú, de azonos célt szolgáló, egymás munkáját ki­egészítő szervezet tevékenykedik: az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztálya, a Keresztény Orvosok Szövetsége és a Bolyai Társaság marosvásár­helyi­­szervezete. Az EME Orvos­­tudományi Szakosztálya közel egy évszázados múltra visszatekintő intézmény. Feladata az orvosi tu­dományos munka támogatása, az eredmények népszerűsítése, az orvos-továbbképzés elősegítése, valamint bel- és külföldi kap­csolatok teremtése mindezek ma­gas szintű megvalósítása céljából. A Keresztény Orvosok Szövetsé­gének­ feladata a népegészségügy jelenlegi, illetve jövőbeni prob­lémáinak számbavétele és ezek megoldásainak elősegítése. A Bolyai Társaság maros­vásárhelyi szervezete a magyar nyelvű or­vosegyetemi oktatás kiszélesíté­séért, illetve megmaradásáért, valamint a magyar nemzetiségű fiatalok elsősorban itthoni egye­temekre való felkészítéséért mun­kálkodik. Mint ismeretes, 1945-ben az akkori hatalom választás elé állí­totta a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem vezetőit: vagy megszűnik az egyetem or­vosi fakultása, vagy Marosvásár­helyre költözik. A kényszerhely­zet ez utóbbi lehetőség választá­sát tette szükségessé. Ennek ér­telmében, nagy nehézségek árán és­ a Marosvásárhelyre költözött, oktatók áldozatos munkája nyo­mán, kialakult a marosvásárhe­lyi orvosi iskola a maga színvo­nalával, szokásaival és hagyomá­nyaival. Ez a közel ötven éves múltra visszatekintő magyar nyel­vű, később kétnyelvű intézmény több ezer jól felkészült orvost és gyógyszerészt bocsátott útjára. Természetes tehát, hogy a három orvosi­­szervezet Marosvásárhe­lyen jött létre, illetve itteni köz­ponttal dolgozik. Célkitűzéseink megvalósításá­ban elsősorban természetesen magunkra és hazai támogatóink­ra számítunk. A jelenlegi körül­mények között azonban ez nem elég. Ezért az anyanemzethez fordulunk segítségért, de a vi­lág bármely részén működő hu­manitárius szervezetekhez is, a­­melyek , megértették és átérzik vállalt feladataink jelentőségét és segítőkészek. Felhívásunk célja, helyzetünk felvázolásán kívül, az, hogy ki­nyilvánítsuk: ez a három szerve­zet képviseli az erdélyi magyar orvostársadalmat. Az­­ a vélemé­­­ nyünk, hogy eredményesebbek volnának mind a bel-, mind a külhoni támogatások, ha ezeken a szervezeteken keresztül történ­nének, elkerülve ezáltal a kisebb csoportok, vagy egyének­ érdekeit szolgáló akciókat. Úgy véljük, hogy a nemzetkö­zileg elfogadott emberi jogok ér­telmében, valamint tiszteletben tartva a hazai törvényességet, kötelességünk tevékenységünket tovább folytatni és ehhez támo­gatást kérni. Munkálkodásunk közvetve vagy közvetlenül szol­gál mindenkit, nemzetiségi vagy felekezeti hovatartozástól függet­lenül, mindazokat, akik­ ezer esz­tendeje e közös hazában élnek s akiknek boldogabb jövőjéért mindenkinek egyformán tenni kell és nem is keveset. Dr. PUSKÁS GYÖRGY, az EME Orvostudományi Szak­osztályának elnöke Dr. BOCSKAI ISTVÁN, a Keresztény Orvosok Szövetsé­gének­ elnöke Dr. JUNG JÁNOS, Bolyai Társaság marosvásár­helyi szervezetének elnöke

Next