Népújság, 2001. július (53. évfolyam, 151-176. szám)

2001-07-02 / 151. szám

2 NÉPÚJSÁG POLITIKA-T­U­DÓSÍ­TÁSOK 2001. július 2. hétfő JÚLIUS 2., hétfő A Nap kel 5 óra 35 perckor,­­ lenyugszik 21 óra 3 perckor. 4. és 183 napja, hátravan 182 nap, éttene! Ma TIHAMÉR és ANNAMÁRIA, holnap OTTÓ napja. OTTÓ: a germán Otmar, Otfried nevek német Otto becézőjéből önállósult. Népművészeti kiállítás A megyei Népi Alkotók Háza szervezésében július 1-15. között népművészeti kiállítás színhelye az Unirea kiállítóterem (Forradalom utca 9. szám). A tárlaton alsóbáni, sopronházi, vidrátszegi szőtteseket, kendi és mezőfelei fonott használati és dísztárgyakat, marosvásárhelyi alkotók által készített kerámiát mu­tatnak be Kós Károly ma is köztünk van (Folytatás az I. oldalról) Fodor Imre alpolgármester kifej­tette azon véleményét, miszerint a felavatott szobor kiáltó szó kell hogy legyen számunkra, amely fi­gyelmeztet az erőt és biztonságot adó szülőföld értékére, a megmara­dás, helytállás fontosságára. Finna Géza, a marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány elnöke be­számolt az alapítvány tevékenysé­géről, elmondva azt is, hogy a fel­avatott mellszobor elkészítését az alapítvány kezdeményezte, kivitele­zését az Aquaserv és a polgármeste­ri hivatal támogatta. Arról is beszá­molt, hogy a Gyarmati János és Kiss Levente kép­őművészek által tervezett és Balog­­­uhi által bronz­ba öntött mellszobor hátterében a Varjúvár dombormű látható. Kós Károly építészeti tevékenysé­gét Burkhardt Árpád alprefektus méltatta, munkásságáról, életéről Sánpalean Cornel tanár is beszá­molt. A bensőséges ünnepély kis műsorral zárult, melynek keretében magyar, román és német nyelvű versek, kalotaszegi és mezőségi népdalok hangzottak el. A főépület közvetlen közelében levő Kós Károly-szobrot Dorin Florea polgármester leplezte le. A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT V. Marosvásárhelyi Napok Hangulatos mozzanat volt a művészek főtéri felvonulása Sok nézőt vonzottak a Boróka együttes néptáncai A Képzőművészek Szövetségének tárlata A Népi Egyetem népművészeti kiállítása A Mentor Kiadó legújabb könyveinek bemutatója az unitárius templom ta­nácstermében Tantárgy versenyeken díjat nyert diákokat tüntettek ki Estélyiben sietnek a polgármesteri hivatal jó szórakozást ígérő baljara A nézők legfiatalabbjai is találtak kedvükre való műsort Fotó: Vajda György Aranytalálkozó (Folytatás a: 1. oldalról) rektor mondott köszönetet egykori ta­nárainak, akik közül néhányan még ott ültek a jubilálok között, ismertette az intézmény jelenlegi helyzetét és a biztató távlatokat, amely az elődök út­törő munkásságán alapul, és ígéretet tett, hogy a mostani oktató nemzedék nem fogja elfelejteni azokat, akik előt­tük jártak. Dr. Lőrinc Endre végül dr. Kasza László tanárnak adta á­t a szót, aki ar­ról beszélt, hogy az átélt nehézségek ellenére ennek a nemzedéknek a tag­jai kiváló orvosok és kiváló emberek lettek, és a romániai magyar szakor­vosok elit csapatát képezték. Legyünk elégedettek, hisz hasznos munkában eltöltött hasznos élet áll mindannyi­unk mögött - hangzott végül is a biz­tatás, majd a rektor és helyettese az aranytalálkozó részvevőinek oklevelet nyújtott át, az elhunyt kollégáknak já­ró elismerést pedig a megjelent csa­ládtagok vehették át. A hattagú szervező csapat - Cson­tos Árpád, Davas István, Dienes Sán­dor, Márialaki Károly, Nemes Edit, Fekete Magda, valamennyien közis­mert orvosok - jó munkát végzett, s a szétszéledt, immár hetvenedik éveik­ben járó nyugalmazott kollégák meg­keresése mellett egy kis kötetet is ki­adtak az esemény tisztelére, amelyben a visszaemlékezés mellett az arany­csapat szinte valamennyi tagjának vi­szontagságos, érdekes, és többnyire eredményes életútját megtaláljuk. A hozzászólásokban illetve a kötet­len beszélgetés során újra megeleve­nedtek az indulás évei, az egyetem át­költöztetésével járó nehézségek miatt a végül is 1946-ban elkezdett oktatás, amelynek során a hírneves orvospro­fesszorok előadásait agyonzsúfolt ter­mekben hallgatta végig a diákság, en­nek ellenére, amint az az évfordulós könyvben is olvasható, Környei Ist­ván, Gündisch Mihály, Ludány György, Ohál Ferenc, Haranghy László, Putnoky Gyula professzorok a katedrán, a betegágy mellett vagy a mikroszkóp előtt megteremtették az első évfolyam „időtálló” kapcsolatát a szakmával. A legfontosabbat tanultuk tőlük, hogy miképpen legyünk jó or­vosok, emberek, és kövessünk el min­dent népünk egészségének megőrzése és boldogulása érdekében - hangsú­lyozta dr. László János nyugalmazott orvosprofesszor, az egyetem volt rek­tora, a jubileumi évfolyam végzőse. A kezdet nehézségei nemcsak a ta­nulás során, a lakást és táplálkozást il­letően is megmutatkoztak. Bár a város polgársága sokat segített, mindez nem oldotta meg a többség gondjait, akik a központi épületben biztosított, kezdetben poloskás, minimális higié­nia feltételeit is nélkülöző bentlakás­ban laktak, s elhíresült az örökös kö­ménymagleves, a dán sós halakból ál­ló koszt is. A körülmények ellenére azonban igen változatos művelődési és sport­életet élt a diákság, akinek életét meg­keserítette az úgynevezett trifurkálás, amikor is három szakra, az általános kar mellett egyeseket gyerekgyó­gyászatra, másokat közegészségügyre irányítottak, az orosz minta szerint. De nemcsak ez, hanem azok a kon­cepciós perek is, amelyek a hallgatók megfélemlítését szolgálták, s amely­nek áldozatául esett többek között dr. Nagy Sándor Zoltán is, aki hosszan mesélt az átélt kellemetlenségekről. Dr. Nagy Attila kérdésünkre arról szólt, hogy a nehézségek is megszé­pültek az eltelt évek alatt, s Györy György nőgyógyász professzor őszin­te emberi tartását említi meghatározó emlékei közül. Dr. Tőkés Béla pedig talán mind­nyájuk nevében mondta el, hogy ab­ban a pillanatban, amikor a Marosvá­sárhelyre költöztetett orvosi egyetem első végzős évfolyama kézbe kapta a diplomát, mindnyájan eltervezték a jövőt, ami a legtöbb esetben nem az elképzelések szerint alakult, mint ahogy ő maga is a közegészségtan, a megelőzés terén dolgozott élete során, de minden területnek végül is meg­van a szépsége, és a jelen levő idős orvosok példája azt igazolja, hogy a legtöbben megtalálták az élet és hi­vatásuk értelmét, s körorvosként avagy egyetemi tanárként, belföl­dön vagy külföldön az egyetem hír­nevét öregbítették az eltelt évtizedek során.

Next