Népújság, 2006. június (58. évfolyam, 124-149. szám)
2006-06-29 / 148. szám
2006. június 29., csütörtök Lyukasóra a költészet jegyében Ha évadzáró KZST, akkor — immár hagyományosan - Lyukasóra: a Kemény Zsigmond Társaság tájainkon egyedi irodalmi estje a magyarországi példa szerint szerveződött és adatik ma is elő, ugyanazon címhasználattal. A lényeg: az összeverbuvált „tanári kar” verseket olvas fel, a lyukasórai diákság, azaz a közönség feladata: kitalálni a szerző(k) személyét. Természetes, hogy nem az Anyám tyúkja, vagy az Anna örök hangzik el a Kultúrpalota kistermében ilyenkor, hanem kevésbé ismert szerzők művei, vagy ellenkezőleg: híres költők jószerint ismeretlen, vagy stílusukra egyáltalán nem jellemző költeményei. Az egyetlen szabály: csak magyar és csak elhunyt költők verseiből szabad válogatni, mindenki legfeljebb öt művet hozhat. Az említett tanári kar idén hat személyből állt: a feladványszerkesztők Farkas Ernő, Káli Király István, Láng Orsolya, dr. Nagy Attila és dr. Pletl Rita személyében ültek az emelvényen, a „katedrafőnök” szerepét Kovács András Ferenc vállalta el. Természetesen ő is a kérdésfeltevők, vershozók közé tartozott. Az est kezdetén Farkas Ernő félig viccesen megjegyezte: lassan olyan fogalomrendszerrel operálnak az iskolai irodalomelemzéseknél, hogy a végén már ő sem tudja, hogy miről volt szó, ezért felüdülés számára a Lyukasóra. És valóban, nem (csak) a légkondi számlájára írható, hogy a délutáni kánikulában gyorsan eltelt a másfél (lyukas) óra. A feladványversek között voltak könnyebben, illetve nehezebben kitalálhatók, utóbbi esetben a vershozóval kellett barkochbázni, utóbbi rendszerint körülírta a szerző személyét, néhány ismert, vagy kevésbé ismert dolgot mondott róla, amelynek alapján már könnyebben ment a találgatás. Változatos, színes volt a kínálat: műveivel jelen volt (többek között) Orbán Ottó, Füst Milán, Babits Mihály, Szabó Endre, Nagy László, Zelk Zoltán, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Arany János, Gárdonyi Géza, Somlyó György, Romhányi József, Török Sophie, Tamkó Sirató Károly, Juhász Gyula, Ignotus és Reményik Sándor is, akiknek versei közül KAF a vidám, Farkas Ernő az Istent kereső alkotásokat válogatta ki ezúttal. Végül, a hagyományos könyvjutalommal (Káli Király István felajánlása) értékelték a szerzők kitalálóit, a KZST pedig nyári szünetre indul. Legközelebb szeptemberben, az új művészeti-irodalmi-színházi-zenei évad kezdetén jelentkezik. Nagy Botond Hétrészes Hofi-sorozat (MTI) - Hofi Géza (1936-2002) színész, humorista, előadóművész 70. születésnapja alkalmából Gondolj apádra! (Hoffmanntól Hofiig) címmel hétrészes sorozatot indít a Magyar Televízó, az első adás pénteken 21.05 órakor kezdődik az M1-en. Nemlahó György, a sorozat szerkesztője az MTI-nek elmondta, hogy két héten át minden pénteken este Hofival szórakozhatnak a nézők. Az összeállítás végigmegy Hofi teljes életén a kőbányai gyerekkortól Rózsahegyi Kálmán színiiskolájáig, bemutatja a debreceni színészéveket, a budapesti beérkezést a tévé nyilvánosságáig, pályafutását a Mikroszkóp Színpadon, majd a Madách Kamara Színházban. A műsorban sok ritkán, vagy egyáltalán nem látott felvétel is helyet kapott, illetve Hofi egyetlen filmszerepe, a Lila ákác című produkcióban. A Hofi-Koós páros emlékezetes percei mellett felidézik az Odüsszeusz és a Rózsa Sándor paródiák vidám perceit. Részletek szerepelnek a sorozatban a Hofélia és az Élelem bére című előadásból. A válogatás az első vállalkozás a nagy humorista életművének összefoglalására. Hofi fellépései mellett 30 olyan ember is megszólal a sorozatban, aki Hofi Géza munkatársa, segítője, barátja, szerzőtársa volt, köztük Bánki Iván, Csenterics Ágnes, Farkasházy Tivadar, Horváth Ádám, Koós János, Kovács Kati, Sas József, Szenes Iván, Szinetár Miklós és Vitray Tamás. KULTÚRA Nyárközép Nagy igazságtalansága a naptárnak, hogy nem nyárközép az év vége, nem júniusban vagy júliusban zárjuk le az esztendőt. Ugyanis minden másban ez bizony műsorzárás: a tévék abbahagyják népszerű élő- és előadásaikat, csak a folytatásos mártásokat lehet továbbtunkolni. A kiadók kevesebb könyvet dobnak piacra, a tavalyi ősz és tél folyamán felvásároltakat most veszszük le a polcról, a többi könyv tetejéről ideiglenesen kaptunk nekik egy helyet, mintegy jelezve, hogy ő következik: őt fogjuk elvinni magunkkal a dél-botokádi tengerpartra és a felső-eszperantói hegyek közé kikapcsolódásul, ugyanis nyáron még illik olvasni vagy legalábbis naponta hűséges rendszerességgel lecipeljük a kötetet — regényt vagy novellákat, verset soha — a partra, a homokba, szerényebb esetben kiülünk társaságukban egy régi nyarak szagát idéző kockás pléddel a kert végébe, ott, ahol a feketeüröm és kullancs valószínűsége a legnagyobb. Befejeződik a tanév, lezárták a naplót, a tanárok emancipálódnak, a tanárnők végre kedvükre főzhetnek és az év közben összegyűjtött recepteket, melyeket a tanáriban sebtiben mondtak nekik tollba vagy másoltak le, az internetről csupaszítottak le, most büntetlenül kipróbálhatják kis családjukon. Az érettségik lezajlanak, az egyetemek felvételit hirdetnek, a bolognai mártás értelmében csak azok juthatnak be, akik milánói pizzát esznek számítógépes etikettel: Norton-programban a déliek, Sudtonban a vikingek, Kivingek a kövéreken. Azok nyernek felvételt, akik, behunyt szemmel azonosítják az európai unió őskö r ületeit és huszonhatezer pontot gyűjtenek össze a műveltségtetón és lábtengőn. (Csak felvételi, olyan igazi nincs.) De lassan ott is elcsitulnak a nyüzsgő tantermek, oroszlánvermek és kínzókamrák, laborok és jönnek a lés-sörök. Apropó, sörök Ez itt a sörök ideje, az emberek kiszaladnak a kertvendéglőkbe, mindenütt folynak a mulatozások bankettek, összejövetelek, évad végi találkozók alapítványok gratulálnak önmaguknak színházak húzzák le a rolót, a mozikban nyári üde gyilkosságokat játszanak, strandélet, standlabda, focivébé, portugál erdőtűz, a Fontana Treviben mosdó japán optikusok, mentők sisteregnek szívbetegek mellett. Csellengő kulcsos gyerekek labdát vágnak ütemesen az aszfalthoz, a biciklit támasztják unottan, táborról álmodoznak és önvédelmi matek-angol, néptánc-, aszszonyfektető és népbetegség-kutató táborok országszerte. Sok pénzért. Egyáltalán mindenki szerteszéjjel van. Semmilyen hivatalban semmit sem lehet elintézni, a lehúzott ablakokon - sajnáljuk, nem vagyunk házon-házán belül, a hivatal Horvátországban pancsol - táblácska fogad. Vagy inkább utasít el. A könyvtárak elcsendesednek, az állatkertek megtelnek, azaz a kultúra szektorai most cserélnek egymással népességet. Áz irányult népmozgalmak a bezártságból a külső zsúfoltba. Vagyis év vége van ténylegesen. Szünet. Két jó között a legjobb. Csak a csütörtöki kimenő rója követi változatlanul. (Önreklám helyett.) NÉPÚJSÁG 5 Újabb rockopera Csíksomlyón Mintegy ötszáz énekes, színész és statiszta, valamint ötven lovas részvételével napok óta zajlanak Csíksomlyón A napba öltözött leány című rockopera próbái. Az alkotás ősbemutatója zárja szombaton az évente megrendezett Ezer Székely Leány Napja rendezvénysorozatot. A szervezők hagyományt szeretnének teremteni azzal, hogy a népzene és néptánc e gazdag ünnepét nagyszabású produkcióval zárják - jelentette ki Csíksomlyón a sajtó képviselői előtt Koltay Gábor, a rockopera rendezője. Tavaly ugyanitt a Megfeszített című alkotást mutatták be, szintén Koltay rendezésében, 2003-ban pedig az István, a király erdélyi bemutatóján mintegy félmilliós tömeg vett részt. A Koltay Gergely és a Kormorán együttes által írt rockopera főszereplői között olyan művészek is vannak, akik felléptek a tavalyi és a tavalyelőtti csíksomlyói produkcióban is. Varga Miklós ezúttal István papot alakítja, Vikidál Gyula pedig Márton, az öreg székely pásztor szerepét játssza. Fellépnek továbbá Bodnár Vivien, Miller Zoltán, Varga Klári, Kalapács József, Makrai Pál, Csengery Attila, valamint komáromi és váci színészek, Csíkszeredai és környékbeli statiszták, ötven helyi lovas. „Egyetlen magyar televíziós társaság sem volt hajlandó felvételt készíteni, netán sugározni az előadást” - nehezményezte Koltay, hangsúlyozva, hogy a Magyar Rádió Kossuth adója élőben sugározza a szombat esti produkciót. A rendező azt is elmondta, hogy gondot jelentett az előadás költségeinek előteremtése, így a mintegy 10 millió forint költségvetésű produkciót több tucat vállalkozó adományának köszönhetően viszik színre. Mint mondta, ő maga ingyen vállalta a munkát, a magyarországi vendégművészek, a műszaki szakemberek szállás- és ellátási költségeit a vendéglátók állják. Modern idők - modern gondok, netán a klasszikus kultúra alkonyának a kezdete? (1.) „Az a veszély, hogy a számítógép olyan lesz, mint az ember, nem olyan nagy, mint annak a veszélye, hogy az ember lesz olyan, mint a számítógép. ” Konrad Zuse (1910-1990) Bármit is írsz - írd röviden, és meg fogják érteni; írd képszerűen és emlékezetükben fogják tartani. Joseph Pulitzer (1847—1911) Amikor jelentették Fordnak a Wankel-motor feltalálását, meghallgatta a mérnökök jelentését, ami után a jelenlévők feszülten vártak Ford véleményére. Rövid szünet után ezt mondotta Ford: „A Wankel-motor válasz egy soha fel sem tett kérdésre.” Napjainkban a digitális technológia kiváltotta forradalommal kapcsolatosan képzeljük el a következő, nem irreális helyzetet: a telefontársaságok képviselőinek bemutatják a továbbfejlesztett maroktelefont, amelyikkel fényképezni is lehet, és a képet nyomban tovább is küldeni. Nos, ez a készülék tényleg nem volt válasz egy kérdésre sem, és igény sem volt reá. Hogy aztán milyen hasznos lehet? - de milyen súlyos események kiváltója is lett, éppen az iskolában! - arról is lesz szó a következőkben. A könyvnyomtatás találmánya után 600 évvel szemtanúi, résztvevői és haszonélvezői vagyunk egy hasonlóan korszakalkotó, ugyancsak forradalmi eseménynek, a média digitális korszakának. Ahogyan azonban mindig is lenni szokott, egy probléma megoldása után egy új probléma mutatkozik. A digitális forradalom egy csapásra megoldott problémákat és megnyitotta az utat soha el sem képzelhető további megvalósítások felé. A nagy-nagy lelkesedés azonban elterelte a figyelmet a máris jelentkező, új problémákról. Nagy kerülővel fogunk közelíteni. Amikor Párizsban bemutatták Gutenberg nyomdáját, a francia király lelkesedéssel fogadta. A királyt lépésről lépésre kísérő gyóntató pap azon nyomban figyelmeztette: fenség, ez az ördög találmánya! Ha pedig számba vesszük mindazt, amit a nyomdának köszönhetünk, akkor a gyóntató szerzetes szemszögéből nézve a dolgokat, félelme tényleg nem volt megalapozatlan. Továbbá, ha a médiális forradalom kezdetét a mindennapok szintjén a fénymásolók megjelenésében jelölnénk meg, akkor elmondható, hogy azzal vezetődött be a katolikus egyház hierarchikus struktúrájával azonos felépítésű kommunista rendszer leáldozása. Nem is csoda, ti. a fénymásoló tette lehetővé olyan anyagok sokszorosítását és terjesztését, amelyek vagy nem jelenhettek meg, vagy nem voltak elérhetők. Pro memoria: a fénymásolók zár alatt voltak, lajstromot kellett vezetni arról, kinek, miféle szöveget és hány példányban másoltak le. Az ártalmatlannak tűnő, modern és felette hasznos irodai fénymásolók súlyos csapást mértek a kommunista rendszerre, mivel a diktatúra központi szervét, a cenzúra hivatalát teliben találták, egy csapásra megtörték hatékonyságát, ami nélkül a rendszer nem működhetett. Szorosan utána jöttek a hírek soha nem látott, se nem hallott masinákról. Ez volt a médiális forradalom bevezető szakasza, s ugyanakkor az ilyen nagy mondások kora is: vége a könyvnek, info totál, a globális falu, az információ érája stb. Mindez ma jobban értelmezhető, nyugodtan megbeszélhető. Gutenberg megdicsőülése Amikor Gutenberg születésének 600. évfordulóját ünnepelték Mainz városában, nyitva maradt a kérdés, vajon 1400-ban, netán 1397-ben született Johannes Gensfleisch. Teljesen irreleváns. A mainzi megemlékezés ünnepi beszédére azt a férfiút kérték fel, aki a média legkiválóbb ismerője, kutatója és kritikusa egy személyben: az államokbéli Neil Postman. Egy ilyen bölcs férfiú beszédére jó odafigyelni, annál is inkább, mivel a gutenbergi galaxis vitorlavásznait a globalizáció hullámverései jobban megtépázták, mint a szellemi szabadság és a cenzúra között folyó harcok évszázadai. Azt is látni fogjuk, mi Gutenberg legnagyobb érdeme, és mennyi marad meg továbbra is a gutenbergi örökségből. Postman a könyvnyomtatás kultúrtörténelmi jelentőségét három forradalomnak nevezhető tényben jelölte meg. Az elsőnek köszönhetjük - mondja Postman - a racionális gondolkozás térhódítását. Az olvasás az értelmet élesíti, és mind a gondolkodást mind a kifejezési képességet fokozza; a nyomtatott szavaik soronkénti felvonulása egy bizonyos gondolkodási formát indít be, ami során az olvasó a leírtak mögött meghúzódó szerző gondolatait követve, a leírtak mérlegelését, összehasonlítását végzi el. A nyomda és a racionális gondolkodás szövetsége a tudományok megszületését eredményezte. A második abban jelölhető meg, hogy előtérbe helyezte az egyént, és annak becsvágyát, ami maga a szellemi alkotás mozgatórugója. A nyomda szabad kibontakozási teret biztosított az individualizmus számára: a becsvágy szülte alkotások terjesztésével a nyomda csillapította az egyénnek az elismerésre vágyás kínzó szomjúságérzetét; lehetővé tette a saját szavak megörökítését, időállóvá tételét. A nyomda nem egyéb, mint időmasina, és a nyomtatott könyv révén összeköti a jelen időt az örökkévalósággal. A nyomtatott szó független a puszta továbbmondás során elkerülhetetlen lemorzsolódástól; szerzője abban a jutalomban részesül, hogy halála után is megszólalhat az olvasó számára. A nyomda időszaka előtti felolvasó ugyan tovább élt, mivel a nagy többség még évszázadokig nem tud olvasni, de lassan kialakul az egyéni olvasók rétege. [ A felolvasás az 1800- as évek végét is túlélte; a mellékelt kép Gustave Doré (1832-1883) fametszetének címe: Felolvasó egy éjjeli menhelyen ]. A harmadik az információ forradalma; a nyomtatott könyv (az első 50 évben kb. 8 millió) felvillantotta az info hiányállapota megszüntetésének lehetőségét. 1480 körül 6 országban 110 nyomda működött, ebből 50 Olaszországban. Mit nyomtattak? hát... elsősorban bibliát. A reformáció el sem képzelhető a nép nyelvén írott és nyomtatott biblia nélkül. De megjelent Agricola mineralogiája, Clusius botanikája, Erasmus és Descartes írásai, továbbá nyelvészeti, filozófiai és más munkák is. A nyomtatott könyvvel kapcsolatos rendkívül fontos újítás volt a lapok arab számokkal számozása, ami lehetővé tette egy könyvben a keresett info gyors fellelését, továbbá a könyvek pontos katalogizálását! Meg sem fordul a fejünkben, hogy ezt is fel kellett találni. (Folytatjuk) Dr. Szőcs Károly