Népújság, 2009. január (61. évfolyam, 1-24. szám)
2009-01-09 / 5. szám
2009. január 9., péntek Mi újság a színjátszók városában? Pezsgő művelődési élet Erdőszentgyörgy ön Esztendő fordulóján közművelődési egyesületek, kulturális szervezetek háza táján forgolódtunk. A Kis-Küküllő-parti városka egyik legkedveltebb személyiségét, a Bodor Péter Művelődési Egyesület vezetőjét, Kovrig Magdolna tanárnőt kértük mérlegkészítésre, jövővázolásra. - Új évet kezdtünk megint. Bár az év kezdete vagy vége konvenció kérdése is, mert a folyamatos idő útján lépegetve azt tapasztaljuk, hogy nincsenek állomások, csak esetleg határkövek, jelzések, amelyek figyelmeztetnek a könyörtelen idő múlására, és hogy elkerüljük az időfolyam okozta káoszt, kénytelenek vagyunk ezekhez a határkövekhez kötni világunk, életünk történéseit. Ez így van rendjén. Próbálunk „leltározni” házunk táján, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesületben. Hogy is indultunk? 2002-ben húsz Erdőszentgyörgyhöz kötődő értelmiségi elhatározta, hogy a településünkön jelentkező művelődési kezdeményezéseknek szervezettebb keretet biztosít. Egyesületet alakítottunk, és azt a kisváros szülöttéről, Bodor Péter székely ezermesterről neveztük el. Ma már mintegy 45 főre gyarapodott a társaság, és ehhez még hozzá kell számítanunk azt a mintegy 40 személyt, akik pártoló tagokként vesznek részt a rendezvények szervezésében. Nem állítom, hogy rendezvényeink nagy horderejűek voltak, mégis, kisvárosi szinten bátorsággal élesztgették a közművelődés szikráját. Találkozókat, könyvbemutatókat szervezünk, megemlékezünk a magyarság nemzeti ünnepeiről, az iskolával közösen vetélkedőket, versenyeket hirdetünk meg a tanulók számára, bekapcsolódunk a városnapok szervezésébe, műkedvelő színjátszó kört működtetünk, helyi lapot szerkesztünk, ápoljuk testvérvárosainkkal a művelődési kapcsolatokat. A 2008-as év jelentősebb rendezvényei közé sorolhatók: a magyar kultúra napjának ünnepsége; a farsangi mulatság, amelyen mintegy 300 személy vett részt, és amelyen egy vásári komédia mellett felelevenítettük - Szekeres Margit néni segítségével - a szentgyörgyi farsangi lakodalmast; a hagyományos népi táncokat pedig a Gyarmati Zoltán vezette tánccsoport mutatta be. Nagy népszerűségnek örvendett a már hagyományosnak tekinthető találkozó a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör tagjaival. Júniusban a celldömölki Soltis Lajos Színházzal közös szereposztásban mutatták be Machiavelli-Solténszky Tibor Mandragora című reneszánsz vígjátékát. Július végén egyhetes amatőr színészképző tábort szerveztünk. Október elsején a Caritasszal közösen köszöntöttük a szépkorúakat. November 21- 22. között zajlott a műkedvelő színjátszók XVI. Kis-Küküllő menti fesztiválja. Erre 11 színjátszó csoport jelentkezett. Ott mutattuk be - immár már saját szereposztásban - a Mandragora zenés változatát, Solténszky Tibor rendezésében. Ezzel emlékeztünk a reneszánsz évre. Decemberben a Caritasszal közösen karácsonyi ünnepséget szerveztünk. A színkör több színházi fesztiválon is részt vett, így novemberben Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen, decemberben pedig Szászrégenben. Gyümölcsöző kapcsolatot alakítottunk ki a magyarországi testvérváros, Celldömölk színjátszóival. Többször voltunk a vendégeik, az ottani Soltis Lajos Fesztiválon az Énekes madár című Tamási-művel (rendező Kozsik József) csoportunk bronz minősítést nyert. Magdó szerepéért pedig Márton Emőke kapta a legjobb női alakítás díját. Meghívásunkra a „celliek” részt vettek városnapi rendezvényeinken, ezt követően egyhetes turné következett a környező falvakban. A bevételt egyesületünknek ajánlották fel. Október végén újabb egyhetes vendégjátékot szerveztünk a cellieknek, majd a novemberi színházi fesztiválunkon is felléptek. Úgy tűnik, egyesületünk tevékenységének legélőbb területe a műkedvelő színjátszás. Talán mert létezik néhány - mintegy tizenöt - lelkes fiatal, akik szinte a semmiből próbálnak létrehozni előadásokat, és azok bevételéből aztán a következő előadás kiadásait próbálják előteremteni. Az igazi minőségi előrelépést a szakmailag felkészült rendezők felkérése jelenthetné, ha az anyagiak megengednék. Hiszen a pályázatok többsége sokféle kiadás elszámolását engedélyezi, de a szakemberek honoráriumának kifizetése csak olykor szerepel. Szerencsére akadnak jótét lelkek, akik az utazási költségek megtérítésének fejében bérmentve vállalkoznak a feladatra. Próbálkozásaink között szerepelt a népi táncok hagyományainak felkarolása is. Voltak alkalomszerű kezdeményezések az iskolások körében (Gyarmati Zoltán, Varga Károly irányításával), de igazi táncmozgalommá nem szélesedtek. Most úgy tűnik, szülői segítséggel Ambrus Emese tanítónő ügyszeretetének köszönhetően ez is elindul, egyelőre az iskolások körében, de talán valóra válik régi tervünk is: a táncház beindítása. Az egyesület másik törekvése, a népdalcsoport működtetése is egyelőre a próbálkozás szintjén áll, de talán az idén valóra válhat Bereczki Klára tanárnő álma, hogy a népdal újból elfoglalja régi helyét közösségünk életében. Visszatérő kudarc a tájház létrehozása. Ennek egyik akadálya a megfelelő helyiség hiánya - aminthogy egy kiállítási terem is elkelne a városkában. A tevékenység anyagi alapját pályázatokból (Maros Megyei Tanács, Erdőszentgyörgy Városi Tanácsa, Népi Alkotások Központja, Europe Direct Torave, Eurotrans Alapítvány), adományokból, valamint a lakosság 2%-os adófelajánlásaiból teremtette/teremti elő az egyesület vezetősége. Partneri kapcsolatokat alakítottunk ki azokkal az intézményekkel, amelyek támogatni tudták rendezvényeinket: a művelődési otthonnal, a Szent György Iskolaközponttal, a helyi Caritas szervezetével, az RMDSZ-szel és természetesen a város polgármesteri hivatalával. Hogyan tovább 2009-ben? A lakosság által igényelt és hagyományossá vált rendezvényeket továbbra is megszervezzük. Arra törekszünk, hogy minél színvonalasabbá tegyük tevékenységünket. Ehhez szakemberek segítsége szükséges minden téren. A másik fontos lépés az lenne, ha hivatásos művészek léphetnének fel rendszeresen. Ahhoz viszont a közönség zsebére is tekintettel kell lennünk, ez határt szab az elképzeléseinknek. Tervezett rendezvényeink között most is első a magyar kultúra napjának megünneplése január 22-én. Ekkor kerül sor az iskolai fogalmazási verseny értékelésére, majd Horváth Arany Halálmadár szállott a kútgémre című könyvének bemutatója következik. Várjuk a könyv szerkesztőjét, Nagy Pál irodalomkritikust, akit közelgő 85. születésnapja alkalmából szeretnénk felköszönteni. Február második hetére tervezzük a Súrlott Grádics irodalmi kör estjét. Az írókkal-költőkkel lép fel a marosvásárhelyi férfiötös, a tízéves Cantuale. Február 20-án rendezzük a farsangi bált. Március 8-án előadást tartunk Nők a Bibliában témával. A 1848-as forradalomra emlékezünk március 15-én. Április 4—5. között az Anyám, fekete rózsa versmondó vetélkedő erdélyi szakaszát az iskolával közösen szervezzük. A városnapi rendezvények (április 24-26.) után a celldömölkiek egyhetes vendégszereplése következik. Május végére, június elejére a Kis-Küküllő menti népdalcsoportok találkozóját tűztük ki. Július 27 - augusztus 2. között lesz a lassan hagyományossá váló egyhetes műkedvelő színésztábor, augusztus végére pedig amatőr képzőművész tábort is tervezünk. A Rhédey Claudia Napok keretében emlékeznénk meg Haydn munkásságáról (szeptember-október). A szépkorúakat október elsején köszöntjük, majd emlékműsor következik október 6. és 23. tiszteletére. November végén (valószínűleg 27-29. között) kerítünk sort a műkedvelők XVII. színházi találkozójára, majd karácsonyi műsorral és hangversenynyel zárjuk az évet. A felsorolt rendezvények mellett alkalomszerűen lesznek még könyvbemutatók, íróolvasó találkozók, képzőművészeti és fotókiállítások. Tervezzük a verskedvelők klubjának elindítását is. Továbbra is szerkesztjük és kiadjuk a helyi lapot, az Erdőszentgyörgyi Figyelőt. Januártól júniusig angol társalgási tanfolyamot szervezünk. Közben a színkör vendégszerepléseit sem hanyagoljuk el. A tervezett rendezvények megvalósításában nemcsak az anyagiak játszanak szerepet, hanem a helyi közösség érdeklődése is. Mert elsősorban érettük történik minden. Ezért igyekeztünk úgy összeállítani a tevékenységi tervezetünket, hogy mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő rendezvényt, tevékenységet. Munkánk igazi sikerét az jelentené, ha városkánk lakói közül egyre többen vennének részt rendezvényeinken. Bölöni Domokos Budapesten vendégszerepel A legyező Carlo Goldoni A legyező című komédiáját 2008 májusában mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A vígjáték Kiss Csaba szellemes átdolgozásában került színre, Biluska Annamária, Nagy Dorottya, Ördög Miklós Levente, Bokor Barna és László Csaba színművészek előadásában. A rendező asszisztense Tatár Ágota, tánc: Selyem Ildikó, díszlet- és jelmeztervező: Dobre Kóthay Judit. Rendező: Kiss Csaba. A rendezést és a sajátságos színpadi adaptációt is jegyző Kiss Csaba vélekedése szerint „talán az a legizgalmasabb része ennek az adaptációnak, hogy egyetlen kalapváltással, jelmezjelzéssel a közönség szeme láttára lehet egy szempillantás alatt másik figurát a színpadra hozni. Ez az átváltozás a színház egyik lényege, és a néző imádja ezt, hiszen látja, hogyan működik a színész.” A Tompa Miklós Társulat Budapesten is színre viszi Goldoni komédiáját. A vendégszereplésre 2009. január 19-én, hétfőn este 7 órától kerül sor az Új Színház nagyszínpadán. Marosvásárhelyen január 10-én, szombaton este fél 8-tól tekinthető meg az előadás a Nemzeti Színház siszemében. Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár Ördög Miklós Levente és László Csaba MŰVELŐDÉS Székely karácsony Marosfelfaluban A marosfelfalui Bíborka néptáncegyüttes három csoportja december 26- án karácsonyi zenés-táncos előadással zárta az évet a helybéli kultúrotthonban. Az eseményről Fazakas Jánost, a népszerű táncos-koreográfusműsorvezetőt kérdeztük, aki nézőként vett részt a rendezvényen. Amióta a Maros Művészegyüttes táncosai „szétszéledtek” a megyébe néptáncot tanítani, azóta megjelentek olyan néptánccsoportok is, amelyek egész estét betöltő műsorokra képesek. Az első ilyen együttes a marosvásárhelyi Napsugár volt. Beérett a munkája Varró Hubának a dicsőszentmártoni Kökényesnél és a segesvári Kikericsnél, Nagy Levente Lehelnek a Holtmarosi Néptánccsoportnál, Csatlós Csabának a marosludasi Hajdinánál, Duka Szabolcs Attilának pedig a marosfelfalui Bíborkánál. A Bíborka estjének első részében néptáncokat és népdalokat láthatott-hallhatott a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség. Először lépett színpadra a huszonnégy tagú Apró Bíborka, felcsíki polgári eredetű táncokkal; a nyolc párból álló Kis Bíborka mezőségi táncokat adott elő; a nagyok pedig mezőmadarasi, kalotaszegi, mezőségi magyar és méhkeréki meg Felső-Maros menti román táncokkal léptek a nagyérdemű elé. Kalotaszegi és bonchidai népdalokat énekelt Deák Orsolya. A második részben következett a Székely karácsony, a műsor címadó száma. Ez az alkotás a tánccsoport harmadik születésnapjára készített, egybefüggő műsorszám. Székely és csángóvidéki téli ünnepekhez kapcsolódó népszokásokat és népi hiedelmeket dolgoztak fel. Színpadra vitték a Lucanapi boszorkányüzést, az aprószentekelést a lányok vesszőzését a regelst. A műsort lészpedi (Moldva) népdalokkal, valamint vajdaszentiványi, marosfelfalusi, küküllőmenti és szászcsávási táncokkal fűszerezték. A zenei kíséretet a Maros Művészegyüttes zenészei biztosították Moldován Horváth István vezetésével. A koreográfiák Duka Szabolcs Attila munkái; a második részt Ivácson Lászlóval, a Háromszék Táncegyüttes koreográfusával közösen készítették. A 2005-ben alakult csoport alapítója és vezetője Kovács Hajnal. (d.) Az utolsó kézirat Csődület a toronyház tövében. Rendőrség, nyomozók, szájtáti tömeg. A hullánál gyűrött papírlap. Kiadói munkálatok. Kiadó-szerző egyezkedési időszaka, információk áramoltatása, témakutatás, szaktudás megszerzése, pályázási procedúra, a mérlegelés, téves döntések zsákutcái, a szükséges tartalmi dokumentumok megírása, az irodai kommunikációs infrastruktúra folyamatos karbantartása, korszerűsítése. Gyártási szakasz. Kézirat különböző szakaszainak megszervezése, alkalmas közreműködőkkel való kapcsolattartás, ellenőrzés, határidők betartása, számlák befogadása, utalása, bankolás, alkudozás, fizetési haladékok kikönyörgése. Megjelenési szakasz. Kiajánlások, szállítók kiállítása a bizományosi átadásra, tiszteletpéldányok, recenziós példányok szétosztása - ezek számontartása, türelmes kivárás, bizakodás, csalódás...; a könyvek raktározása, kiszállítása, a bizományosi partnerek elszámoltatása, a számlák kiállítása, a fizetési felszólítások különböző hangnemű hatékonyságának kiötlése, udvarlástól a pénzbehajtó cégekig. A visszáruzás policyjének kialakítása. A „ van még könyv, de itt épp nincs" helyzetek megoldása. A „hol miből mennyi van” számontartása. Pénzügyi elszámolások a pályázati kiírónak, megfelelés az állami háttérintézmények adminisztrációs szabályzatainak, a pályázók és a pályázati adminisztrátorközi kulturális szakadék kezelése és tűrése. Társasági adó fizetése a pályázati bevételek és az eladatlan készletek után, 1% adó a Kulturális Alapba. Az olvasók egyéb utakon való megkeresése, a könyvtárosok, alapítványok és egyéb válogatott kérincselők kezelése. Columbo hadnagy villanólámpák fényében, kamerák előtt nyilatkozik a médiának. - Banális eset. Idegenkezűségről szó sincs, hölgyeim és uraim. Szokványos öngyilkosság, semmi egyéb. Csődület és sajtó csalódottan oszlásnak indul. Ekkor azonban Columbónak megakad valamin a szeme. Nicsak, egy zsebtelefon. Hűha, egészen friss sms küldődön róla: Mr. Albert JVass, Tulwilagh. „Groful jövök a kéziratért. ” Hm. Itt becsaptak valakit, az bánatában végzetes ugrásra határozta magát. Vajon csak ennyi volna? Azonosította a maroktelcsi gazdiját. Az öngyilkos - vagy áldozat? erős a konkurencia! - egy romániai, közelebbről marosvásárhelyi könyvkiadó és nyomda igazgató-tulajdonosa. Volt. Lesz itt munka, sóhajtotta a hadnagy. Cigipótlóként illatos kínai rudacskát vett a szájába, meggyújtotta egyik végét, majd nagyokat cuppogtatva elkezdte intenzívem szopogatni. Damján B. Sándor NÉPÚJSÁG 5