Neveléstörténet, 2009 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Pethő Villő: A reformpedagógiai mozgalom: a legfontosabb nemzetközi és magyar reformtörekvések

A REFORMPEDAGÓGIAI MOZGALOM... ával szemben teljesen újat hozott. A pedagógiai gondolkodást gyökeresen megvál­toztató reformpedagógia elterjedését tudományos forradalomként értékeli. (Nébih, 2001. 66. o.) A REFORMPEDAGÓGIA FEJLŐDÉSÉNEK SZAKASZAI A nemzetközi mozgalommá szerveződő reformpedagógia fejlődését három sza­kaszra tagolhatjuk. Az első szakasz, amelynek fő törekvése a gyermeki individuum önállóságának, szabadságának megvalósítása, a 19. század utolsó évtizedétől az első világháborúig tart. Jellemző erre az időszakra, a hagyományos iskolától eltérő isko­latípusok megjelenése, ezek azonban elszigetelten működtek, igazi párbeszéd még nem alakult ki a reformpedagógusok között. A Cecil Reddie (1858-1932) által 1889-ben Abbotsholme-ban az Új Iskola­ min­tájára alapított bentlakásos iskolák kezdték meg működésüket Franciaországban, Svájcban, és Németországban. Ezek a magánintézetek képezték a reformpedagógi­ai mozgalom alapját, és ugyanezek testesítették meg az Ellen Key által elképzelt „új nevelést”, a „jövő iskoláját”. Az intézmények városok közelében vidéki környezetben álltak, nevelési programjukban a gyermekek teljes körű — erkölcsi, akarati, testi és értelmi — nevelését tűzték ki célul, a tanár inkább a diákok nevelőjeként tűnt fel. A századfordulón a bentlakásos intézetek mellett Európa-szerte számos erdei iskola kezdte meg működését. Emellett megjelentek a „szabad levegős” iskolák. Ezekben az oktatás a szabadban folyt, módszereiket a természet nevelő hatására építették. A reformpedagógia első szakaszában kezdik meg tevékenységüket a mozgalom je­lentős személyiségei, így például az amerikai John Dewey a „Cselekvő Iskola” tan­tervének kidolgozója; a svájci Adolphe Ferrière; az olasz doktornő, Maria Montessori a „Gyermekek Házá”-nak alapítója­; Ovide Decroly, aki Belgiumban nyolcosztályos koedukált magániskolát alapított; de ekkor kezdik meg működésüket a Georg Kerschensteiner koncepciója alapján kialakított munkaiskolák­ és a Rousseau Intézet kísérleti iskolája, a „Kicsinyek Háza”­. 1905-ben alapítja reformiskoláját gróf Batthyány Ervin Bögötén. A második, igen termékeny időszak az első világháborútól a harmincas évek kö­zepéig tartott. „A korábbi, sokféle gyermekközpontú reformpedagógiai motívum szintézis­be foglalásának igénye” (Németh - Pukánszky, 1999) világmozgalommá szervezi a reformpedagógiát. Több szövetség, mozgalom alakult ebben az időszakban, a pe­dagógusok világszerte konferenciákon kezdtek párbeszédet. 1915-ben alakult meg a Teozófiai Nevelési Fraternitás­, amely a teozófia vallásos-misztikus szellemiségének jegyében működött az antanthatalmak és a Brit Nemzetközösséghez tartozó orszá­gokban. A „Testvériség” által szervezett Új Korszak Nemzetközi Nevelési Konferencia nemcsak a kor progresszív pedagógusainak találkozójául szolgált, de itt alapították meg a reformpedagógia nemzetközi szervezetét, az Új Nevelés Egyesületét­ is, mely­ 13N3XaO±S313A3N 19

Next