Vadászlap, 1934 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-01 / 1. szám
Szlovenszkó vadászatának, Európa áldott vadaskertjének védelméről van szó s a munkából tehetsége szerint minden lelkes vadász kiveszi a részét. Minél nagyobb a nyomor, annál inkább résen kell lennünk. Az elmúlt év munkájára megelégedéssel tekinthetünk vissza. Az uj esztendő munkájához pedig Isten segítségét kérjük. Bethlenfalvy Ernő: Madaraink gyűrűzéséről. Gyermekkorom óta a legnagyobb szenvedéllyel foglalkozom a zoológiával és ornithologiával, de még soha életemben egy madarat sem gyűrűztem, mert szívem mélyéből utálok minden állatkínzást és a legszigorúbban elítélek minden felesleges madárpusztítást. Tudom, hogy igen sokan más véleményen vannak! Meggyűrűznek minden madarat, amely birtokukba kerül, mert szentül meg vannak győződve róla, hogy e cselekedetükkel óriási szolgálatot teljesítenek a madártani tudománynak. Prof. Dr. Floericke, a stuttgarti madártani intézet vezetője, a madárgyűrűzésről azt írja: ,,Ich bin, ehrlich gestanden, kein Freund von der Beringung, denn sie muss in vogelschützerischer Beziehung zu den schwersten Bedenken Anlass geben, weil der Ring doch gewissermassen einen Todesring darstellt, und die Erlegung des Vogels zur Feststellung irgend einer Tatsache notwendig ist. Es ist ganz unzweifelhaft, dass die fortwährenden Aufforderungen der Beringungsfreunde in der Tagespresse, auf Störche und dergleichen, mit Ringen zu achten und diese Ringe einzuliefern, vielen Schiessern einen willkommenen Vorwand zur Erlegung solcher Vögel geben. Schliesslich ginge es ja noch an, wenn die Beringung lediglich von Fach Ornithologen vorgenommen würde, aber sogar die Schulkinder werden dazu angehalten, die Vögel an den Futterplätzen einzufangen und zu bringen, und man kann sich vorstellen, wie dann die tolpatschigen Kinderhände mit dén zarten Vögelchen umgehen, ganz abgesehen von der unausbleiblichen Gemütsverrohung, die eine so merkwürdige Handhabung des Vogelschutzes mit sich bringen muss. Auch vom wissenschaftliche Standpunkt aus erscheint mir der Beringungsversuch nicht einwandfrei, da ich einen Vogel, wenigstens in den ersten Tagen nach seiner Beringung, die ihn doch furchtbar ängstigen und schrecken muss, nicht mehr als normal betrachten kann.“ Ez a „normál“ szó az, amelyre a szakolvasóközönség figyelmét fel akarom hívni! Az anyatermészet a „ragadozókénak nevezett madarainkat bízta meg a kimúltak, a sebzettek, a betegek és a „nem normális“ viselkedésüeknek az eltakarításával. Bármily kicsi és könnyűeknek látszanak azok az aluminiumgyűrűcskék, amelyeket fecskéink lábára szokás megerősíteni, mégis természetellenes halasztót okoz a zsenge kis madárnak a repülésnél. Az emberi szem ugyan nem veszi észre, hogy a gyűrűzött madárka más viselkedést tanúsít a repülésnél, mint más meg nem gyűrűzött társa, de a vonuló fecskék raját követő sólymok éles szeme bizony észreveszi és mindig a rendellenes viselkedésű egyedeket vágja, mert ez a hivatása (a rendellenesek selejtezése) a természet háztartásában! Több mint húsz évig azért keresték mindhiába gyűrűzött fecskéinket Afrikában, mert vajmi kevés juthatott el odáig. Aki fecske lábáról való gyűrűt akar találni, az ne keresse azt Afrikában, de a sólymok köpeteiben! Hogy az Angliában gyűrűzött fecskéket sikerült már Délafrikában felfedezni, ennek az az oka, hogy az Angliában fészkelő fecskék vonulási útja Franciaországon át vezet, hol minden ragadozó, de lehetőleg minden más madár is, régóta ki van irtva. Ezért jut el sokkal több gyűrűzött angol fecske téli tartózkodási helyére, mint mi tőlünk! Kérdés most már: érdemes-e az amúgy is évrőlévre mind jobban fogyatkozó legkedvesebb és leghasznosabb madárkáink állományát a „tudomány“ érdekében tovább tizedelni? Érdemes-e évenként oly sok ezer és ezer fecskét tönkretenni, csak azért, hogy a „tudomány“ talán egyszer véletlenül mégis megtudja, hogy a Zambezi folyó felső- vagy alsó folyása mentén, avagy a Kongó jobb vagy bal partján telelnek-e fecskéink? Nagyobb madarainknál, mint például a gólyánál, a lábgyűrű nem jelent oly nagy veszedelmet az illető madárra nézve, mint kis madárkáinknál, azért jobbak és sokkal nagyobbak a gyűrűzéssel elért eredmények is, amennyiben már pontosan meg lehetett állapítani a gólyáknak úgy a vonulási útját, mint téli tartózkodási helyeit, de mégis helytelennek tartom az olyan kísérletezéseket, amilyenek például ez idén is eszközöltettek Rosittenben fészkekből szedett, mesterségesen táplált és csak szeptemberben szabadon bocsátott gólyáknál. Bár nem sikerült eddig megtudnom, hogy mivel lettek e fogságban visszatartott gólyák etetve, de feltéve, hogy élő békákkal, élő egerekkel, élő csigákkal, élő sáskákkal, stb., szóval, ha mindazt a táplálékot is kapták a fogságban, amely a szabadban is rendelkezésekre áll, mégsem hiszem, hogy az ember képes legyen a gólyaszülőket pótolni és oly természetesen megtanítani őket táplálékuk megkeresésére, mint azt az öregektől tanulják! A másik kérdés: megtalálhatják-e még szeptem