Nimród, 1914 (2. évfolyam, 1-36. szám)
1914-01-01 / 1. szám
A SÁROS TÉL ÉVADJÁN. Irta: Bársony István. (Utánnyomás tilos.) Esztendők sora óta úgy tapasztaljuk, mintha megváltozott volna a magyar klíma. A igazi tél, a havas-fagyos, későbben kezdődik, mint ahogy illenék. A fekete karácsony gyakori, és a fehér húsvét, sem ritkaság. Régente a november már rendszerint szelitőt adott a télből, a a decembert pedig hamisítatlan téli hónapnak számítottuk. Most a csillagászati tél kezdete (december 21) sem jelent olyan telet, aminőre nekünk, vadászoknak, szükségünk volna, így van évről-évre, legalább az alföldi vármegyékben. Mert ha a Tátra havas is, az minekünk idelent éppen semmit sem jelent. Ha van is kivétel az új szabály alól, köszönet nincsen benne. Hisz néhány évvel ezelőtt az történt, hogy október 21-én akkorát esett a hőmérő higanyoszlopa, mint valamely elszánt zergebak, amely végső szorongattatásában a kiálló szikla-oromról a mélységbe veti magát. Abban az esztendőben október 19-én még verőfényes, szinte nyárias napon mocsári sneffeztem a fülöpszállási «Balázs» tocsogóiban s mellesleg mondva lőttem is aznap harmincöt ilyen hosszúcsőrűt. S aztán 21-én arra ébredtünk Budapesten, hogy mínusz tizenkilenc fokon kuporog a higany a hőmérőben. Azóta megint minden esztendő decembere náthás, ködös, esős, csatakos, sáros , tehát valamirevaló vadászatra alkalmatlan. Az idén, legalább mostanig, amikor t. i. ezeket a sorokat papirosra vetem, még szintén nem volt telünk. Pedig az ország egynémely részéből nagyobb havazás hírét kaptuk. De errefele, Budapest környékén, meg a legjobb alföldi vadászterületeken, csak havas sárhoz jutottunk egyszer-kétszer. Az ember szinte kételkedni kezd benne, igaz-e várjon, hogy: «a telet nem eszi meg a farkas». Várjuk Télapót, hadd rázná meg zuzmarás szakállát s hintené végig a határt csillagvirágos hópelyhének a milliárdjával. De az igazi tél csak késik, Gróf Harnoncourt bierbaumi vadászkastélya. NIMROD 1914