Nimród, 1993 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-10 / 10. szám
„csodakabát” Viszont az angol gyártmányú vaxos „csodakabát” fényesen kiállta a sokszoros próbát! És korántsem csak nálam, hanem sokezer „sorstársamnál” úgyszintén. Igazából nem is angol, hanem skót tengeri halászok találták ki valamikor a múlt század derekán. Valószínűleg egy derék, okos halászfeleség jött rá, hogy nehéz sorsú férjének tiszta pamutból (gyapot) készült kabátját méhviasszal itassa át, tegye vízhatlanná. Így férje melegen és szárazon tért vissza a legviharosabb, legvadabb esőzés után is. „Megszületett” a vaxos kabát, amely hamar közkedveltté, felkapottá vált. A későbbiek során elsőszámú kedvence lett minden kinti sportot űzőnek, horgá szoknak, lovasoknak, gazdálkodóknak és természetesen vadászoknak egyaránt. Talán ez a világ egyik legdemokratikusabb öltözéke, hiszen Erzsébet angol királynőtől a szegény grönlandi halászon át a dán erdőkerülőig mindenki szíves-örömest hordja, viseli. A különbség inkább csak a gyártmány, minőség tekintetében nyilvánul meg. Mi az, ami minden vaxos kabátra egyaránt jellemző? Az, hogy külső részük anyaga tiszta pamut, amelyet olajos-viaszos vegyi anyaggal itattak át gyárilag. Az impregnált, vízhatlanná tett külső alatti bélés rendszerint kockás mintázatú, kellemes meleg, jó tapintású. Gallérjuk magas, puha anyagú. Zömében praktikus, legombolható csuklyával készülnek, csak a legolcsóbbaknál hiányzik ez a megoldás. A kabátujjakba minden esetben szélfogót varrnak. A zsebek nagyra méretezettek, sok minden elfér bennük. A kétsoros, erős cipzár is a közös jellemzőkhöz sorolható. Színük leggyakrabban haragos sötétzöld, bordó, illetve mélykék. Az erdőjárók persze leginkább a zöldet választják. Minőség tekintetében a létező legjobbak a hosszú szálú egyiptomi gyapotból készülnek, s természetesen ezek a legdrágábbak egyben. Ilyen alapanyaggal dolgoznak rendszerint a legkiválóbb minőségű kabátokat gyártó angol cégek, például a híres Barbour. Persze az USA-ból vagy Szudánból származó gyapotot tartalmazó vaxos kabátok sem rosszak! Úgy hallottam, hogy ezekre nagyon jellemző a kétsoros varrás, valamint a cipzár anyaga, megoldása. A legkiválóbbak mindig fémcipzárral készülnek. A műanyagosak kevésbé jók. Mivel rendkívül népszerű ruhadarabról van szó, s kinézetre, szabásra alig van köztük különbség, mindig érdemes vásárlás előtt felpróbálni a kiválasztott vaxos kabátot. Saját tapasztalatom, hogy a silányabbak eléggé suhognak - tehát vadászatra nem kifejezetten jók! -, de közepes minőségtől felfelé fényesen beválnak. A boldog vaxos kabát-tulajdonosoknak kezdettől fogva ügyelniük kell a karbantartásra. Rendszeresen kell vaxolni, és alaposan, hogy vízhatlan maradjon. Az impregnálószert spray formátumban és pasztaként egyaránt árusítják. A kezelés után ajánlatos vállfára akasztani, hogy jól átjárja a vax. A már kissé patinássá „érett” kabátot sohasem szabad gépben mosni, mert már 30 fokos vízben elveszti az impregnáló tulajdonságát, amit később semmi módon nem lehet visszaállítani. A vegytisztítást szintén kerüljük, mert az is teljesen tönkre silányítja ezt, az ilyesmire szerfölött érzékeny ruhadarabot. Ha szükséges, akkor fürdőkádban, óvatosan, langyos vízzel, minden mosószert mellőzve mossuk le. Utána akasszuk fogasra, és szobahőmérsékleten szárítsuk. Amint megszáradt, bőven vaxoljuk újra, az esetleg piszkosan maradt részekre kenjük a legtöbbet, s egy finom, nagyon puha szálú kefével lazítsuk fel a piszkot, majd egy ilyen célra rendszeresített ronggyal töröljük le. Szakszerű ápolás mellett az angol vaxos kabát akár tizenöt-húsz éven át is praktikus, kellemes viselet marad. Szélsőségesen esős, ködös és nedves időjárási viszonyok között valósággal nélkülözhetetlen. Kovács László 29