Nimród, 1999 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-10 / 6. szám
A legendák madara nem lehet, úgy nem lehet sas sem! Az előbb ismertetett turuljegyek (kivétel a fül), mi több, a csőr-fej arány, a szem nagysága is egyaránt sólyomra utalnak. Ez azonban egyesek véleménye szerint véletlenek összjátékából is adódhat. A perdöntő bizonyíték a sólyomfog, ugyanis az egyetlen más ragadozó madárra sem jellemző, kizárólag a sólyomra. Térjünk vissza a fűbe! Dúcz László szerint a fül nem fajbélyeg, hanem az adott madáregyed, a turul ismertetője. Ez a magyarázat talán nem túl meggyőző, de a hiúzfül feltevését el kell vetnünk! Miért rajzolnák egy ízig-vérig sólyomra a hiúznak ezt az egyetlen testrészét? Elképzelhető, sőt valószínűsíthető, hogy a fűbe egy harmadik, manapság ismeretlen magyarázat a helytálló. Ne hagyjunk figyelmen kívül egy morfológiai jegyet! E füles ragadozó madarat, a turult olykor nyakörvvel ábrázolják. Az altáji havasi sólyom egyes példányain szintén megfigyelhető a nyakörv. Ha ritkaságszámba is megy, de előfordul. Lehel kürtjének egy részlete szarvasvadászatot ábrázol. A szarvas nyakán mintázott övet figyelhetünk meg. Elképzelhető, miként a szarvasnak nem fajbélyege a pontokkal szegélyezett és cikcakk-vonallal díszített örv, ugyanúgy a turulnak sem. Bástyái a mártélyi lelettel is az altáji havasi sólyom mellett érvel. „1896-ban Mártélynál (Csongrád megye) folytatott ásatások ősmagyar sírokat tártak föl. A kutatók emberi és lócsontvázakon, fegyvereken, használati tárgyakon kívül ragadozó madárcsontvázakat is találtak. Ornitológusok szerint kerecsenszerű, de valamivel nagyobb madarak voltak. Úgy gondolták, hogy a honfoglalás korában a kerecsensólymok nagyobbak lehettek, mint az ezer évvel később Magyarországon fészkelők. Sokkal kézenfekvőbbnek látszik azonban, hogy eleink az altáji vadászsólymot hozták magukkal, amely minden valószínűség szerint nem volt más, mint a magyarok legendás madara, a turul” - írja Bástyái. Azonban még Csőre Pál is, aki egyébként osztja azt a nézetet, hogy a turul az altáji havasi sólyom, megjegyzi, hogy a mártélyi lelet vélhetőleg az V-VI. századból való, tehát nem Árpád honfoglaló magyarjairól van szó. Másrészt (már saját vélemény) ha ők hozták volna magukkal, az még mindig nem jelentené azt, hogy az a szent madarak, a turul volt. Vönöczky Schenk Jakab az első solymász, aki az altáji havasi sólyom (Falco rusticolus altaicus) mellett kardoskodott. Arra alapozta az elméletet, hogy a tugral szó Turkesztánból származik, ahonnan a későbbiekben elterjedt Kínába, Indiába, Perzsiába, Arábiába. Turkesztánban egy olyan madarat jelölt, amit hattyúfogásra is használtak. Vönöczky szerint a Turkesztánban fészkelő madarak közül egyedül az altáji havasi sólyom volt képes hattyút zsákmányul ejteni, tehát a turul és az altáji havasi sólyom egy. Mint tudjuk, a kerecsen kisebb testű a vadászsólymoknál, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudná megfogni a hattyút. Lelovich György a Hortobágyon gémeket fogott kerecsentojóival, a veszélyes gémekre azonban a kisebb testű hímeket párba állítva vadászott. Csőre Pál könyvéből megtudhatjuk, hogy mi mindenre vadásztak az ókori Egyiptom solymászai kerecsennel. Többek között azt is olvashatjuk, hogy öt kerecsen együtt legyőzte a struccot is! Bármennyire túlzásnak is tartjuk ezt az állítást, az kiderül belőle, hogy összeszoktatott madarakkal is vadászhattak. Ugyanakkor, mint már írtam, elképzelhetetlen, hogy a magyar őshazából a mai Magyarországra az altáji havasi sólyom vezette volna elődeinket. Ugyanis a vadászsólymok vagy északi sólymok - amelyek egyik változata az altáji havasi sólyom - hazánk klímáját annyira nem bírják, hogy az országba behozott egyedeik egy része elpusztul, és solymászatra itthon jobbára nem tiszta vérű példányaikat, hanem a vándorsólyommal létrehozott hibridjeiket használják. Mohamed El Bardzsini a „toghrul”-t tartja a legjobb solymászmadárnak, ami szerinte olyan ritka, hogy sehol sem található. Tulajdonképpen ezt a véleményt nem tudom cáfolni, legfeljebb elvetni azzal, hogy a turul, amiről a morfológiai jegyek egyértelműen kiderítik, hogy sólyom - mégpedig egy olyan sólyom, tudhatjuk meg az útmutató turul legendájából, amely a magyar őshazától a Kárpát-medencéig megtalálható, oly mértékben leírja egy létező madár jellemzőit, hogy nem lehet kitalált! Nyelvészkedjünk egy kicsit! A felsorolt vélemények között ugyanis voltak nyelvi utalások. Gombocz Zoltán szerint a bogrul török szó, jelentése: kiváló tulajdonságokkal rendelkező, kedvenc ragadozó madár. A thogrul szót azonban nem találtam meg a török szótárban. Vámbéry Ármin szerint a közép-ázsiai török irodalmi nyelvből, a csagatájból származik, és sólymot jelent. Egyesek szerint a mongolok toghrulnak mondják az altáji havasi sólymot, mások szerint pedig a barna kányát nevezték turuluchnak Mongóliában. A Mongólia gerinces faunáját bemutató kézikönyvben viszont hiába keressük a toghrul és a turuluch szavakat! A mongol madárhatározóban a barna kánya mellett a Szohor elé, a vadászsólyom mellett pedig a Cagan sonhor nevet találjuk (Egyébként a morfológiai jegyek alapján biztosan kizárható, hogy a turul a villás farkú, sólyomfog nélküli madár, a barna kánya volna.) Van, aki nyelvi „bizonyítékokra” hivatkozva állítja, hogy a kerecsen nem az a madár, amelyre madarászok, solymászok ezrei gondolnak e név hallatán, azaz a Falco cherrug. Mert a kerecsen az orosz krecset szóból származik, márpedig a krecset az oroszban az északi sólyom uráli változatát (Falco gyrofalco uralenis) jelöli. Fölhívnám a figyelmet arra, hogy ezek a nyelvi emlékek milyen hibákat rejtenek magukban. Erre nagyszerű példa az a tény, hogy a XV. században a héját ölyvnek mondták, ma pedig az ölyv teljesen más ragadozó madarat jelöl, aminek Magyarországon is több faja van, és a galambász héja mellett három rétihéjafaj is megfigyelhető hazánkban, mégsem állítja senki, hogy az Accipiter gentilis tudományos nevű madár nem a héja! Az olyan állítások, miszerint a kerecsen nem a Falco cherrug, tehát az a madár, amit egy nép évszázadokon keresztül ezzel a névvel illetett, enyhén szólva nevetségesek Még mindig a nyelvi érvek bizonyító értékét cáfolom. A Zongor vagy Sonkor madárnév, amiből a Zsombor keresztnév is kialakult, őseink nyelvében a kerecsent jelölte. A mongolok nem csak a sólymokat, hanem a Falconidae családba tartozó összes madarat, tehát a vércséket is sohnor elnevezéssel illetik. Rögtön szembetűnik a Sonkor és a sonkor közötti hasonlóság, azonban ahogy az Accipiter gentilisre nem mondjuk, hogy ölyv, ugyanúgy azt sem állítjuk, hogy a régi magyar Zsombor nevünk, kezdetben a fehérfarkú vércsét jelölte, és ma az a kerecsen! Összegzem az eddig leírtakat. Mivel a mitológiát tartom az elsődleges forrásnak, a nagyszentmiklósi kincset és más korabeli tárgyi emlékeket származékosnak, a nyelvészkedés eredményeit pedig nagyon kétesnek ebben a kérdésben, bátran állítom, hogy őseink szent madara, a turul nem más, mint a kerecsen! (őszintén bevallom, a nyakörv és a fül továbbra is talány számomra.) Végül még szeretném megjegyezni, hogy Dúcz László egy kicsit árnyaltabban fogalmazott ebben a kérdésben. ,A turulban, mint szent madarakban tiszteljük a kerecsensólymot, ezt a Kárpátmedencében fészkelő ragadozó madarat, de ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy más népek (pl. a mongolok) toghrulja az ott élő, a kerecsennél nagyobb, gyorsabb, erősebb altáji havasi sólyom!” Fáczolnyi "Zsombor Hibrid sólyom a kézen Nimród 6/1999. 23