Nógrád, 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)
1971-11-25 / 278. szám
Egyiptom nem tesz engedményeket Rendkívül feszült helyzet a szuezi fronton Szadat egyiptomi elnök az afrikai államfők kérdőívére válaszolva kifejtette, hogy Egyiptom nem hajlandó engedményeket tenni az agresszornak: a közel-keleti béke alapja és feltétele a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtása, a megszállt arab területek teljes kiürítése. Az Afrikai Egységszervezet küldöttsége, amely szerdán Kairóból Tel Avivba utazott, nem hozott magával sem új javaslatot, sem új rendezési tervet, csupán kérdéseket tett fel a BT-határozat rendelkezéseivel kapcsolatban. Mint ismeretes, az afrikai államfők a Biztonsági Tanács határozatán alapuló rendezés lehetőségeit tanulmányozzák és a Jarring-misszió felújítását kívánják elősegíteni. Ami a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtását illeti, Egyiptom elfogadta a nemzetközi garanciákat, demilitarizált övezetek létesítését és a nemzetközi rendfenntartó erők jelenlétét. Egyiptom úgy ítéli meg, hogy Jarring memoranduma megfelelő nemzetközi bázis a BT-határozat végrehajtásához. Az AESZ tízes bizottsága még az ENSZ-közgyűlés közelkeleti vitája előtt beszámol U Thani főtitkárnak a közelkeleti misszió eredményeiről. Az Al Gumhurija kommentárja rámutat, hogy egy ajtó — az ENSZ — nyitva maradt a politikai megoldás előtt, s az ENSZ néhány nap múlva nagy nemzetközi politikai csata színhelye lesz, amelybe a világ összes államai bekapcsolódnak. Bár a szuezi fronton rendkívül feszültté vált a helyzet, a katonai összecsapás még mindig elkerülhető. Egyiptom világosan értésre adta, hogy ebből a helyzetből egyetlen kiút van: a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtása, s ez az út még mindig járható. ■ Li., ....!'.',.. . . ... Kairó ugyanakkor további intézkedéseket tesz a front és a hátország megerősítésére. (MTI) Szadat egyiptomi elnök (jobb oldalt) és Mahmud Riad külügyminiszter a kairói Hiltonban, az afrikai békéltető delegációval tartott tárgyalások során Tömeggyilkosság A Fülöp-szigeteken folytatódnak a keresztény—muzulmán ellentétekből fakadó öldöklések — ha lehet, még az eddigieknél is kegyetlenebb módon. Hétfőn, a Fülöp-szigeti hadsereg egyik „rendfenntartó” alakulata egy ellenőrző pontnál megállított egy teherautó-konvojt, amely az általános választásokon voksukat leadó muzulmánokat szállította lakhelyükre, az embereket leszállította a gépkocsikról, sorba állította és lelövöldözte őket. Mint a túlélők elmondták, a katonák később megengedték, hogy a keresztény vallású polgári személyek nádvágó késeikkel tovább mészárolják a sebesülteket. Az alakulat parancsnoka, aki csak később érkezett a helyszínre, állítólag így kiáltott fel: „Nem akartam hinni a szememnek. Soha ennyi halottat nem láttam!” A legyilkoltak számát 40-re, a sebesültekét 53-ra becsülik. Hazánkba érkezett Jan Mitrega A magyar—lengyel gazdasági, együttműködési állandó bizottság 11. ülésszakára szerdán hazánkba érkezett Jan Mitrega, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, bánya- és energiaügyi miniszter, a bizottság lengyel tagozatának elnöke, és az általa vezetett kormányküldöttség. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, a bizottság magyar tagozatának elnöke, Szurdi István belkereskedelmi miniszter és többen mások (MTI) Megállapodás Okimaráról A japán alsóház szerdán ratifikálta az Okinawára vonatkozó amerikai—japán megállapodást. Ennek értelmében az Egyesült Államok azután is támaszpontokat tarthat fenn a szigeten, miután az ismét japán fennhatóság alá kerül. E fonák megállapodás elleni tiltakozásul két ellenzéki párt — a szocialista párt és a kommunista párt — képviselői bojkottálták az ülést. A megállapodást a japán parlament 285 szavazattal 53 ellenében hagyta jóvá. (MTI) NÓGRÁD - 1971. november 25., csütörtök Tito Romániában tárgyal . November 23-án délután megkezdődtek Ceausescu román és Tito jugoszláv elnök tárgyalásai. A Román Kommunista Párt főtitkára és a román államtanács elnöke Ceausescu estebédet adott Tito, a Jugoszláv Szocialista Köztársaságelnöke és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke és kísérete tiszteletére. A vacsorán mindkét delegáció vezetője Dohár köszöntőt mondott. Ceausescu a többi között hangsúlyozta, a román—jugoszláv kapcsolatokban már kialakult gyakorlat, hogy a két fél évente találkozik és msavitatja mind a kétoldalú együttműködés kérdéseit, mind a nemzetközi helyzetet. A most folyó megbeszéléseken megállapíthatjuk — mondotta Ceausescu —, hogy amit korábbi megbeszéléseink során célul magunk elé tűztünk, azt sikeresen valóra is váltottuk. Gazdasági célkitűzéseinket, melyeknek valóra váltását a jelenleg folyó ötéves terv végére irányoztuk elő — maijövőre megvalósítjuk. Tito jugoszláv elnök válaszában megállapította: „együttműködésünk, jó szomszédi kapcsolataink nem a klasszikus értelemben vett egymás mellett élést jelentik, hanem két olyan ország kölcsönös barátságát fejezik ki, amelyeknek együttműködése olyan hatalmas létesítményekben materializálódik, mint például a Vaskapu-erőmű”. (MTI) Háborús hisztéria Pakisztánban A Pakisztáni Rádió szerdán jelentette, hogy megkezdték a tartalékosok behívását aktív szolgálatra. A nyugdíjazás előtt álló tisztek és a tsztok behívót kaptak, hogy haladéktalanul elemezzenek a parancsnokságokon. A rátám szerda reggel óta minden híradásában azt állítja, hogy szerdán. Változatlanul folytatódnak a harcok Kelet-Pakisztán határvidékén. A hírügynökségi jelentésekből kibontakozik, hogy a pakisztáni hatóságok tervszerűen szítják a háborús pszichózist az országban. A rádió olyan harci dalokat sugároz, amelyek utoljára az 1985-ös háború idején szóltak. A televízió oktató filmeket vetít a lakosságnak a lövészárokásásról, elsősegélynyújtásról és más polgárvédelmi tevékenységről. A nagyvárosokban kedden pillanatok alatt elkapkodták az összes raktáron levő zseblámpát, elemet, és gyertyát. Iszlámábád és Rawalpindi kedden este sötétségbe borult, mert a villanytelepek hivatalos parancsra kikapcsolták a világítást. Szultán Mohammed Khan ügyvezető külügyminiszter ismét kilátásba helyezte, hogy Pakisztán kérni fogja a Biztonsági Tanács összehívását az ,,indiai agresszió” miatt. (MTI) Olaf a tűzre — hétszer két hír is érkezett szerdán arról, hogy az Egyesült Államok továbbra is játszik a tűzzel. Az egyik közlemény szerint a szenátus a katonai költségvetés vitájában 500 millió dolláros hitelt szavazott meg Izraelnek, amely összegnek a felét Phantom F–4 típusú harci repülőgépek szállítására fordítják. A másik közlemény arról tudósít, hogy a Pentagon felújította a fegyverszállításokat a haiti diktatórikus rezsimnek. Mindkét cselekmény olaj a tűzre, mivel olyan célok megvalósítását segíti elő Washington, amelyek ellentmondanak egyrészt az általános humanitásnak, másrészt a Közel- Keleten szítják vele a feszültséget, fokozzák a katonai fenyegetést. Erős a gyanúnk: az Egyesült Államok nem is akar mást, csak zavart kelteni, majd a zavarosban halászni Ez a taktika nem ismeretlen, tulajdonképpen minden olyan esetben, amikor a washingtoni érdekek úgy kívánják, a Nixon-kormány ezt a zavarkeltő manővert alkalmazza. A mostani időszak különösképpen felpaprikázhatta a pentagonbeli vezetőket. Ami Haitit illeti, rá az Egyesült Nemzetek Szervezete humanitárius bizottságának az a határozata vonatkozik, amelyben a tagállamok elítélnek, minden népellenes rendszert, és a világszervezetet gyakorlati cselekvésre ösztönzik. Izrael esetében még komolyabb a helyzet. Az amerikai védőszárny alá húzódott agresszor ugyanis még mindig az arab nemzet megsemmisítését tartja elsőrendű céljának. Ezért nem ült még tárgyalóasztalhoz, ezért utasította vissza Jarring ENSZ-megbízott javaslatait, s ezért nem válaszolt érdemben azokra a kezdeményezésekre, amelyeket a politikai rendezés érdekében Kairó tett. Valószínű más lenne a helyzet, ha Tel Aviv nem érezné állandóan az Egyesült Államok biztatását, ha Washington csak egyszer is arra ösztökélné, hogy ne térjen ki az igazságos békerendezés elől. Ez az újabb fegyverszállítmány Izrael számára ismét bátorítás, amelynek révén Tel Aviv megint a háborús szakadék szélére sodorhatja a Közel-Keletet. Mao Ce-tung, a KKP KB elnöke fogadta Pham Van Dongod a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét Alapos, elemző, minden tekintetben reális értékelést adott a nemzetközi helyzetről a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénumán született határozat, amely egyben megjelölte azokat az utakat is, amelyeken tovább kell haladni a XXIV. kongresszus direktíváinak teljesítése érdekében. A kb ülése mindenekelőtt megállapította: az a külpolitika, amit a Szovjetunió folytat, lenini külpolitika. Ennek megfelelően, az imperializmusra mért kemény csapásokat és a forradalmi, felszabadító mozgalom támogatását összehangolják a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése következetes irányvonalával. A kb plénuma a nemzetközi helyzet elemzésénél megállapította: „A nemzetközi politikára ható legfontosabb tényező a szocialista világközösség, ennek egysége és következetes békepolitikája.” A szovjet külpolitika feladata napjainkban, elősegíteni az imperialista agresszió veszélyes tűzfészkeinek felszámolását Indokínában és a Közel-Keleten, annak elérése, hogy békésen rendezzék a hindusztáni konfliktust, megszilárdítsák a világ legnagyobb térsége, Ázsia békéjét, és biztonságát. Ebbe az irányvonalba illenek bele azok a gyakorlati lépések, amelyek a más társadalmi rendszerű országokkal való békés egymás mellett élés elveinek megvalósítására irányulnak. Súlyának és jelentőségének megfelelő helyet kapott az SZKP KB plénumán az öreg kontinens, amely a legutóbbi időkben éppen a Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikai kezdeményezései alapján a világérdeklődés előterébe került. Központi, mondhatnánk egész földünk szempontjából nagyjelentőségű kérdés napjainkban az európai feszültség enyhülésének biztosítása, a földrész államainak békés együttélése és gyakorlati együttműködése a béke és a biztonság érdekében. Horderejét és hatását nézve, ez jóval túlmutat a kontinens határain, befolyásolhatja a többi földrész helyzetének alakulását is. Ahhoz, hogy Európában olyan körülmények jöjjenek létre, amelyek teljes mértékben kizárják a háború fellángolásának lehetőségét, feltétlenül szükséges a Szovjetunió és az NSZK, illetve a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejött szerződések ratifikálása. A két szerződés, ugyanis nemcsak az illető országok viszonyát befolyásolja, hanem kihat a földrész valamennyi állama közötti kapcsolatok normalizálására, mivel a megállapodások elismerik a második világháború következtében kialakult államhatárok, köztük az NDK és az NSZK közötti, államhatár sérthetetlenségét, az egyenjogúság, függetlenség, a belügyence történc be nem avatkozás, az erőszakról való lemondást a nemzetközi kérdések megoldásában. Az európai közeledés lehetőségeinek megteremtésében fontos szerep jut a szocialista országoknak a kontinens biztonságával, a földrész nemzeteinek együttműködésével foglalkozó értekezlet mielőbbi összehívására vonatkozó javaslatának. A konferencia összehívása az Egyesült Államok és Kanada részvételével nagy visszhangra talált. Állást foglalt már mellette Franciaország, az NSZK, Finnország, Kanada és több más ország kormánya. Ez korántsem véletlen, hiszen az európai népek e nagy találkozója komoly szerepet tölthet be a kontinens békéjének biztosításában. Az SZKP KB plénuma, a szovjet külpolitika alapvető feladatait abban látja, hogy az ,,minden eszközzel a világszocializmus állásait”, törekedjen a szocialista államok további konszolidálására, a velük való barátság és együttműködés fejlesztésére. A Szovjetunió törekvései tehát arra irányulnak, hogy a XXIV. kongresszus határozatainak megfelelően, szilárdítsák a szocializmus pozícióit. E munka napjainkban különös jelentőséggel bír, mivel az imperializmus újra és újra megkísérli az egység megbontását. A legkisebb rést is igyekszik a maga javára kitágítani, ezért igen fontos a szocialista országok egységes fellépése, mind politikai, mind pedig gazdasági tekintetben. Ebben a helyzetben különös jelentőséget kap a szocialista integráció, hiszen táborunk országainak kiegyensúlyozott fejlődése a legméltóbb válasz a kapitalista országok kihívásaira. A Szovjetunió és a szocialista országok sikerei amellett, hogy nagy vonzerőt gyakorolnak a kapitalista államok dolgozóira, egyben módosítják az imperializmus harci eszközeit is. A tapasztalatok szerint már lemondtak a közvetlen beavatkozásról, az úgynevezett felszabadításáról. Ehelyett inkább az ideológiai diverziót alkalmazzák. A nemzetközi küzdőtéren tehát mindinkább növekszik az ideológiai harc szerepe. Az SZKP KB békeprogramja ezért nagy éleslátással mutat rá: aktívan kell védelmezni a szocializmus, az egész kommunista mozgalom érdekeit az imperialista propagandával és a marxizmus— leninizmus ellenségeivel vívott harcban. Nem túlzunk, ha azt mondjuk: a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, valamint a békéért és haladásért küzdő progresszív erőknek ez most az egyik legfontosabb feladata. Egy külpolitika sikere akkor válik átütővé, ha színvonalban, tartalomban nem marad el mögötte az a belpolitika, amelyikre tulajdonképpen az egész nemzetközi tevékenység épül. A XXIV. pártkongresszus határozatai, valamint a mostani központi bizottsági ülés irányelvei egyaránt hangsúlyozzák: a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben elsőrendű fontossága van a IX. ötéves terv minden részletében való teljesítésének. S ez végeredményében nemcsak belső, szovjet ügy, hanem tulajdonképpen az összes szocialista országra érvényes. Ha ugyanis a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasága szilárd, méltó társa a világpiacon, az integrált erő képes megtörni még a vezető kapitalista országok gazdasági hegemóniáját is. Szolnoki István Program a békéért