Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-07 / 209. szám
állampolgárok EZ ÉV szeptemberében küldöttválasztó gyűléseket tartanak a nemzetiségi községekben. A hazánkban élő négy nemzetiség — délszláv, a német, a szlovák és a román — ugyanis ősszel tartja kongresszusát. Már tavasszal a kongresszus jegyében került sor szerte az országban azokra a tájértekezletekre is, amelyeken a nemzetiségi lakosság megtárgyalta az elmúlt négy év tapasztalatait, számba vették a helyi eredményeket és gondokat. E tájértekezletek vitáiból, állásfoglalásaiból egyértelműen kicsendül, hogy a Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja a teljes egyenjogúságot, és az anyanyelv használatát A magyar és a nemzetiségi lakosság között már hosszú évek óta nincs semmilyen feszültség. A felmérések arra is rávilágítanak, hogy bár hazánkban az 1970-es népszámláláskor 155 ezer lakos vallotta magát valamelyik nemzetiséghez tartozónak — az összlakosság 1,5 százaléka — a valóságban azonban sokkal több, ennek háromszorosára tehető azoknak az embereknek a száma, akikben még él a nemzetiségi származás tudata, s még jelentkeznek sajátos nemzetiségi igényekkel. Hazánk nemzetiségeire az is jellemző, hogy eléggé szétszórtan élnek az országban. Szolnok megye az egyetlen kivétel, ahol még szórványosan sem találhatók. A legfontosabb hivatalos okmányokban nem jegyzik be nálunk az állampolgárok nemzetiségét, ami szintén elősegíti, hogy az élet különböző területein minden lakos egyenlő elbánásban részesüljön, azonos jogokat élvezzen. A gyárakban, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben sem tartják sehol külön számon ki, milyen nemzetiségű, és ily módon a szlovákok, a németek, a délszlávok, a románok beleolvadnak a kisebb-nagyobb közösségekbe. A magyar állam nemzetiségi politikájában nagy figyelmet szentel a nemzetiségek sajátos igényeinek, szükségleteinek kielégítésére. A választásoknál is például ma már mindenütt ügyelnek arra, hogy a különböző testületekben a nemzetiségek képviselői megfelelő számban foglaljanak helyet, bátorítást kapnak, hogy éljenek alkotmányos jogaikkal és azt se hallgassák el, ha valamit sérelmeznek. Ez a politika igen jó légkört teremtett a nemzetiségi falvakban, erősítette az ott élőkben a bizalmat, és az állampolgári kötelességtudatot. A vegyes lakosú községekben is a múlté lett a nemzetiségiek elkülönülése. Messzemenő támogatást élveznek jelenleg a nemzetiségiek minden megyében, hogy fejlesszék, őrizzék hagyományaikat, anyanyelvüket. Azokban a községekben, városokban, amelyekben jelentősebb számú nemzetiségi lakik, általánossá váltak a kettős vagy hármas föliratok az intézményeken, az üzleteken, a tanácsoknál pedig anyanyelvükön intézhetik ügyeiket. Gondoskodnak arról, hogy a nemzetiségiek megfelelő könyvekhez, folyóiratokhoz jussanak. Az utóbbi évek kedvező változásait jelzik a következő adatok is. A nemzetiségi óvodák száma az elmúlt öt esztendő alatt megduplázódott. Nőtt az általános iskolákban anyanyelvükön tanuló nemzetiségi gyerekek aránya, megháromszorozódott a tanítóképzőkbe járó nemzetiségi fiatalok száma. Az országban mintegy 400 nemzetiségi klubegyüttes, népművészeti csoport található. Természetesen a nemzetiségieknek is vannak még jogos kéréseik, megoldatlan problémáik. Ezek általában hasonlóak azokhoz a gondokhoz, amelyek az egész lakosságot is érintik. így például a nemzetiségi gyermekintézmények — óvodák, napközik, kollégiumok — férőhelyszáma még a szükséglet alatt van, az iskolák tankönyvellátása néha akadozik. Az MSZMP helyes nemzetiségi politikáját az élet nap mint nap igazolja. A jó határozatok gyakorlatba való átültetése azonban még finomítható és ebben a vonatkozásban a helyi vezetőkre nagy felelősség hárul. A velük szemben támasztott legfontosabb követelmény ebben a vonatkozásban az, hogy állandóan figyelemmel kísérjék a nemzetiségiek helyzetét és mindent tegyenek meg azért, hogy igényeiket messzemenően kielégítsék. AZ ŐSSZEL sorra kerülő nemzetiségi kongresszusok várhatóan olyan javaslatokban, gondolatokban gazdag fórumok lesznek, amelyek jó hatást gyakorolnak a nemzetiségek demokratikus szövetségeinek a tevékenységére is. Segítik majd a szövetségeket abban, hogy a nemzetiségi politika elveit helyesen értelmezve és alkalmazva, még jobban szolgálhassák szocializmust építő hazánkban a nemzeti egység erősödését. Keserű Ernő Pásztói üzemi fórum A pásztói Lovász József Művelődési Központ új kezdeményezései közé tartozik, a PÜF, vagyis a pásztói üzemi fórum, amelynek legfőbb célja az, hogy az üzemek dolgozóit foglalkoztató legfontosabb kérdések eljussanak az illetékes vezetőkhöz. A következő formában: minden üzem megkapja a kérdőívet, amelyen feltüntetik, hogy a dolgozók kikhez intézhetik a kérdéseiket. Az ívek begyűjtése, az illetékesekhez való eljuttatása, a kérdések szelektálása után kerül sor a nyilvános válaszadásra, ahol az illetékes vezetők a közérdekű kérdésekre adnak választ, míg az egyéni kérdések, személyes problémák ügyintézése alá kerülnek. HUMOR — Hová sorolnád a pápaszemes kígyót? — A rövidlátók családjába, tanár úr!X Egy férj sóhaja: — Hogy változnak az idők! Régen az ember évekig keresett feleséget, és fél óra alatt kapott lakást. Ma fél óra alatt kap feleséget, lakásra meg évekig kell várnia! UTÓ: SZEZON Nemcsak a nyaralásban, a dinnye árusításában is eljött az utószezon. Hiába, közeleg a vénasszonyok nyara, örhalom közelében, a 22-es út mellett még árusítja a dinnyét Varga Józsefné. Az ismerősök Margit néninek szólítják. — Már nem sokáig csinálom. Vége lesz a szezonnak. Két hete árusítok görögdinnyét, paprikát, paradicsomot. Szép dinnyék teremnek a homokos őrhalmi földeken. De nem az óriás dinnyéket kedvelik. Inkább a kisebbeket. Az befér a hűtőszekrénybe, a dinnye pedig hidegen igazán ínyenc eledel. Margit néni 1960 óta dolgozik őrhalom termelőszövetkezetében. Mint dinnyeárus, naponta 3—500 forint forgalmat is elér. Reggel hatkor áll munkába, és este hétnyolc óráig kínálja áruját. Alkalmi bódéjában a tűző napsütés ellen néhány szál deszka védi. Nemcsak autósok vásárolnak nála. Amikor ott jártunk, éppen a hároméves Fábián Istvánka nagyapja lékelt egy dinnyét. Szénát gyűjtöttek a réten, hazafelé menet az unoka kívánságára vettek, Istvánka rögvest falatozni is kezdett. Az utószezonra nemcsak a gyengülő napsütésből lehet következtetni. Egy kiló dinnyét Margit néni már csupán 2 forintért ad. Nem sokáig, bár ő is szereti. Kevesen tudják, hogy vesetisztító — mondja. (rozgonyi) A szándék keresli, hogyan értelmezi A statisztika sokat idézett adatai szerint világviszonylatban vezetünk, ha nem is a legelső helyen állunk az egy főre eső alkoholfogyasztásban. Az alkoholizmus elleni küzdelem igen sokrétű, az eredményesség azonban nem mindig kielégítő. Rendelet látott napvilágot a Belkereskedelmi Minisztériumban 1972. VI. 17-én, 14-es számmal. Előírja, hogy üzemi körzetben — gyárkaputól 200 méteren belül — tilos a szeszes ital mérése munkakezdés előtt. A rendelet a boltokra is érvényes, melyek nem árusíthatnak két deciliternél kisebb palack tömény szeszes italt. A rendelet ésszerű. Az ittasság már sok balesetet okozott munka közben, és lassan „népszokássá” vált a műszak előtt „legurított” féldeci. Indokolt tehát a korlátozás. Az eredmény sajnos, korántsem kielégítő. Salgótarján déli részén két nagy üzem, a Lampart ZIM salgótarjáni gyára és az öblösüveggyár kapuja nyílik a Rákóczi útra. A két bejárat között, illetve a közvetlen környéken két élelmiszerbolt, egy borkóstoló, egy eszpresszó és két üzemi kultúrotthonon belül működő büfé, vagy ahogy a környéken nevezik: „kantin” üzemel. A két üzem reggel hat órakor fogadja az első műszakot, az eszpresszó — a „Kristály” is ekkor nyit. Az első műszak tehát nem juthat alkoholhoz. Akik befejezték a munkát, két csoportra oszlanak. Egy részük betér az élelmiszerboltba, és mivel csak kétdecisnél nagyobb üvegben kapható pálinka, hát nagy üveggel vesz, leggyakrabban félliterest, amit azután a bolt előtt az utcán várakozó társak között zsebből előkerülő szabályos féldecis pohárral mérnek szét, vagy mérték hiányában körbejár az üveg. Akik elkerülik a boltot, azok sem mind antialkoholisták. Sokan csak a „Kristályig” mennek, ahol már várják a fogyasztókat az előre kitöltött féldecik. Igaz, az így elfogyasztott alkohol nem okoz üzemi balesetet, de mindenképpen a család rovására megy. Két órakor van a műszakváltás. Aki munkába megy választhat a „Kristály”, a borkóstoló, és a tűzhelygyári kantin között, de ott van az élelmiszerbolt is. A kijövők folytatják, aztán a harmadik műszakban dolgozók ismét választhatnak.★ Baranyai Kálmán, a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat értékesítési osztályvezetője elégedetlen: — A rendeletről körlevél formájában értesítettük üzleteinket,S azok végre is hajtották. A végrehajtást ellenőriztük. Egy boltban nem találtunk rendet, itt vonakodtak a végrehajtásban, ezért megbüntettük az üzletvezetőt. — Sajnos, az intézkedés eredménye nem kielégítő — folytatja az osztályvezető. — Mivel próbálják ellensúlyozni az utcai italozást? — Igyekszünk minél több üdítő italt forgalomba hozni az érintett boltokban, lehetőleg nagy választékban. Az üzletek a kis üvegek kivonása ellenére sem kaptak tervmódosítást, így érdekeltek abban, hogy más árucikkek forgalmából pótolják a kiesést. Ez persze kevéssé érinti az alkoholfogyasztást, hiszen a vendéglátó létesítmények mérik az italt. A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat értékesítési csoportvezetője, Rozgonyi Elemér. A rendeletet mi is végrehajtottuk. — És a „Kristály” eszpresszó? — Hat órakor kezdődik a munka,mi sem nyitunk ki műszak előtt. — És a délutáni műszak? — Kérem, ez a rendelet nagyon sokféleképpen értelmezhető. Nekünk még a minisztériumban sem tudták megmondani, hogyan értsük. Mi úgy fogjuk fel, hogy első munkakezdés előtt nem nyitunk. Különben is, ha szó szerint vennénk, akkor a rendelet értelmében egyetlen vendéglátó létesítményben sem mérhetnénk szeszes italt... ★ A megoldás nem egyszerű. Az egységes értelmezés mellett társadalmi összefogásra és a hatóság erélyesebb intézkedéseire lenne szükség. Esetleg a gyári kollektívák léphetnének fel néhány ,,megrögzött utcai törzsvendéggel” szemben. Ha az utcán tehetetlenek vagyunk velük szemben, esetleg a gyárkapun belül lehetne hatni rájuk. Például gyakoribb szondázással... Házi szociális gondozás Nógrád megyében is — ahogy ez más megyékben bevált — megszervezik a házi szociális gondozást. A magányosan élő idős embereket a Vöröskereszt aktívái saját otthonukban keresik fel, a gondozás tehát nem szociális otthonban, hanem az öreg, beteg emberek lakhelyén történik. A szervezők — négyen a megyéből — szeptember 10-én háromnapos tanulmányútra mennek Tatabányára. Az ott szerzett tapasztalatok, bevált módszerek alapján hamarosan a mi megyénkben is lesz házi szociális gondozás. Sörpalackozó Retken. Évente 50 ezer hektoliter sört palackoznak Retken, ahol a Szabadság Tsz és a Kőbányai Sörgyár közös vállalkozásában 6 millió forintos költséggel palackozóüzemet építettek. Az új palackozó elsősorban a szomszédos Heves megye sörgtatását biztosítja. Öntözésre várnak az őszi Telesek Szeptemberig csaknem 290 ezer hektár kapott mesterséges csapadékot A szeptemberi kánikula ismét sürgető feladattá teszi a szántóföldi növények öntözését. Az Országos Vízügyi Hivataltól kapott tájékoztatás szerint a nagyüzemi gazdaságok augusztus végéig 287 ezer hektárnyi területet öntöztek meg, 16 ezer hektárral többet mint a múlt év azonos időszakában. Ez a növekedés mégsem adhat megnyugvásra okot, hiszen a rendelkezésre álló öntözési kapacitásnak még a 75 százalékát sem használták ki. Kétségtelen, hogy áprilisban és júniusban akadtak már olyan területek is, amelyeken a sok évi átlagnál több volt az eső, de az időjárásnak még így is nagy a hátraléka, nem pótolta több éves csapadékadósságát. A legközelebbi fontos feladatok közé tartozik az új telepítésű pillangós növények, a másodvetések és az őszi gabonavetések öntözése. Az őszieknél különösen célszerű, ha az öntözőberendezéseket az első vízpótlás után nem bontják széjjel, hanem készenlétben hagyják a földön, hogy 5—6 naponként, vagy hetenként megismételjék a talaj 10—15 centiméteres magágyának öntözését, amikor pedig kikelt a mag, az utolsóén legnagyobb vízadaggal 40—50 centiméter mélyen áztassák át a talajt, hogy hosszú időre tartalékolják a nedvességet. A kelesztő és tartalékoló öntözéssel rohamosan erőre kap a növény, s kedvező eséllyel vészelheti át a tél viszontagságait. A vízügyi igazgatóságok jelzései szerint a nagy folyók viszonylag sekély vízszintjének ellenére is elegendő öntözővíz áll a gazdaságok rendelkezésére. Hamarosan hozzájuthatnak a gazdaságok ahhoz a vízhez is, amelyet eddig a rizstelepek vízpótlására adtak. Ennél is jelentősebb, hogy a kiskörei vízlépcsőnél megkezdődött duzzasztás hatására a jászsági és a nagykunsági főcsatornán, továbbá a tiszalöki duzzasztóműből induló Keleti főcsatornán óriási területekre, még a Kőrösök völgyébe is eljut a víz. (MTI) NÓGRÁD , 1973. szeptember 7., péntek 5 Mai tv-ajánlatunk Mindenki közlekedik... Petress István műsora az autósok számára szolgál nagyon hasznos útmutatókkal és információkkal. Nézői — sok más mellett — választ kaphatnak arra, hogy miért szükséges a gépkocsik műszaki vizsgája, vagy milyen gumiabroncsot használjanak a Zsiguli-tulajdonosok. Négy kerékkel okosan. A 21.15 perckor kezdődő műsor riportere szintén Petress István. A játékos autóverseny résztvevői képzeletbeli autós csillagtúrán vesznek részt, amelynek során számot adnak gépkocsi- és közlekedési ismereteikről, a nevesebb külföldi és hazai turistacélpontok látnivalóiról. A cím kettős értelmű, egyrészt az autós turistákra céloz, másrészt utal arra is, hogy akiknek „kivan mind a négy kereke”, azok útjaik során sokat is látnak, szellemeikben is gyarapodnak. Velünk kezdődik minden. Gaál Albert rendező már több Bárány Tamás-írást alkalmazott televízióra. Ezúttal az írónak két fiatal balatoni találkozásáról, kibontakozó szerelméről, majd elválásáról szóló forgatókönyvét vitte filmszalagra, Szegváry Menyhérttel és a főiskolás Szerencsi Évával a főszerepben. Szophoklész: Élektra. A klasszikus tragédiát as televízió kísérleti programjában sugározzák. A Zsurzs Éva által rendezett tévéjáték Élektra szerepében Psota Irén, Klütemnésztra szerepében Sulyok Máriát láthatjuk.