Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-15 / 112. szám
$es2etg@f@s lőrincze Lajossal „Szívemben helyesírási hibát követek el" HÁT... — bizonyára egyetért velem az olvasó — nem irigylésre méltó újságírói vállalkozás nyelvész professzorral interjút készíteni. Különösen nem akkor, ha a magyar nyelvnek olyan jeles, világszerte ismert művelőjére beszélgethet, mint Lőrincze Lajos. Gyakran éri ugyanis — sokszor jogosan — elmarasztaló szó a sajtó háza táját, éppen a nyelvészektől. Lőrincze professzor úr azonban —, aki az anyanyelvek hetének (korábbi nevén: magyar nyelv hetének) vendégeként járt Salgótarjánban — közvetlenségével hamar feloldja a kis, kezdeti zavart. — Nézze, magam is gyakran kelek az újságírók védelmére az Édes anyanyelvünk című rádióműsorban. A felvételek előtt engem is szorít a határidő, és nagyon tudom, hogy a gyors munka, amire az újságírók kényszerülnek, nyelvi pongyolaságokkal is jár.Abban persze egyetértünk, hogy ez nem mentség. — Nem ritkán türelmetlenkednek a „mindenáron” nyeltészkedők. Professzor úrnak pH a véleménye erről? — Arra mindenképpen szükség van, hogy legyenek, akik a saját környezetükben képviselik a szép magyar beszédet. Az amatőr nyelvészek nagyon fontos szerepet töltenek be. Lényeges azonban, hogy ők is tudjanak haladni a nyelvi közélettel, a nyelv fejlődésével. Sokszor ugyanis azok a kártékonyabbak, akik elavult nyelvészeti szabályokkal, babonákkal riogatják a környezetüket. Akad levélírónk, aki például tűzzel-vassal minden idegen szót ki akar irtani a nyelvünktől, ami persze képtelenség és káros igyekezet. Ezek az emberek nyelvi gátlást alakítanak ki a környezetükben. .. Akarva ,akaratlanul is az •Ismeretterjesztő szakember szerepében folytatja megkezdett mondanivalóját: “ Itt van például a ..hát”kérdése. Nyelvi babona, hogy nem kezdhetünk „hát”-tal mondatot. Most, hogy itt, a salgótarjáni előadáson ezt kérdezték tőlem, véletlenül magam is úgy kezdtem a választ: hát..., a közönség felnevetett. Más kérdés, hogy a túlzottan gyakori használat, a mikor valaki minden mondatát így kezdi, az már valóban helytelen, stílustalan és nevetséges. — Engedjen meg egy személyesebb kérdést: Ön a saját, ízes beszédével Magyarországnak melyik területét képviseli? — Veszprém megyét. Szentgál községben születtem. A beszédemben még valóban ma is őrzöm ennek az elemeit. Úgy tartom, hogy a tájszólás mindenképpen színesíti, gazdagítja a nyelvünket. Magyarországon az egyik legjellegzetesebb tájnyelv a palóc. Nagyon sok szép vonása van. Más kérdés, hogy aki később közéleti szerepet vállal, nehezebben érteti meg magát más környezetben. Mégsem szabad a köznyelv elsajátítását sürgetni, aki ugyanis közéleti szerepet vállal, előbbutóbb úgyis megtanulja az irodalmi beszédstílust. Nem szabad türelmetlennek lenni, mert —, ha például már az iskolában rápirítanak az emberre, kigúnyolják nyelvjárási szavai, vagy kiejtése miatt — hosszú időre elveszik a kedvét, bátorságát a közszerepléstől. — Profeszor úr a Magyarok Világszövetségében az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke. Több magas fórumon is elhangzott, hogy a külföldön élő magyarok esetében számollunk kell a nyelvi felejtéssel. Hogyan egyeztethető ez össze a Széchenyitől származó, nagyon elterjedt gondolattal: „nyelvében él a nemzet”? — Nézze, az szinte kikerülhetetlen, hogy akik egy másik nyelvi környezetben nőnek fel, ne felejtsenek. Előbbutóbb törvényszerűen jobban kezdik beszélni a többségi, a „hivatalos” nyelvet. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne legyenek büszkék ránk, ne vallják magukat magyarnak, vagy magyar származásúnak. Egyszóval nem jelentheti azt, hogy esetleges nyelvi gátlásokkal kelljen hazautazniuk, mert nem beszélik már olyan szépen a nyelvünket. Utazzanak gyakran hozzánk, hogy gyakorolhassanak! — Magyarán bele kell nyugodnunk, hogy a külföldön élők felejtik a nyelvet? — Természetesen nem, de nem ez a lényeg. Meg kell adnunk egymásnak a saját nyelv és kultúra ápolásának szabadságát. Ez azonban még nem elég. A lenini nemzetiségi politika azt is hangsúlyozza, hogy mindehhez a lehetőséget is meg kell teremteni. A többségnek segítenie kell a kisebbséget. S, belenyugodhatunk-e a nyelvi felejtésbe?... Ha a feltételek nem teljesülnek, akkor és abba nem nyugodhatunk bele! Nem véletlenül változtattuk idén a „magyar nyelv hete” eseménysorozat nevét „anyanyelvek heté”-re. Több saját nyelvi előadást rendeznek például a szlovák, a német és a román nemzetiségiek által lakott falvakban is. — Végül: a nemrégiben megjelent helyesírási szabályzat a legnagyobb történelmi események nevét is kisbetűsre változtatta. Mégis, ön, hogyan írná: magyar nyelv hete? — HÁT..., ha nem a helyesírási bizottság tagját kérdezi, naggyal, így azonban kénytelen vagyok belátni, hogy mindenkinek a sajátja a legkedvesebb, mindenki nagybetűvel írná a munkaterületének, munkabizottságának, és a többinek a nevét, így azonban se vége, se hossza nem lenne a csupa nagybetűs írásmódnak. Ezért a szöveg belsejében én is a kisbetűt használom. Bevallom azonban, amikor leírom: ,.magyar nyelv”, a szívemben helyesírási hibát követek el. . . Fornai Miklós Kép: Bencze Péter Megjelent a Vasúti lexikon ’ Először 1879-ben, a gőzvontatású vasúti közlekedés harmincötödik évében jelent meg hazánkban vasúti lexikon. A most megjelent Vasúti lexikontól —, amint előszavában írja — azt várja a főszerkesztő, Urbán Lajos közlekedési miniszter, hogy hosszú ideig hasznos kézikönyve lesz szakembernek és érdeklődőknek egyaránt. Az új lexikon első pillantásra is kellemes meglepetést okoz olvasójának. Mi, akik — nem lévén szakmabeliek — a vasúttal, mint utasok, vagy szállíttatók kerülünk időnként kapcsolatba, megszoktuk már, hogy a MÁV sajátos szakmai nyelvet használ, s ez nem valami közérthető. Nos, a Vasúti lexikonban szereplő címszavakat olvasva, a szellemes, jól körülírt megfogalmazások közelebb hozzák a vasúttal nem hivatásszerűen foglalkozókhoz is ezt a „műnyelvet”, megmagyarázva nekünk az eddig általunk nyakatekertnek, magyartalannak vélt kifejezéseket. Nagy és elvitathatatlan erénye a lexikonnak, hogy az utason és szakembereken kívül szól a kereskedőkhöz, az építészhez, a statisztikushoz, a közgazdászhoz, a pénzügy és adóügy szakembereihez is. Megismerhetjük belőle azt a sajátos közlekedés- és gazdaságpolitikai helyzetet, amelyben a MÁV mindennapi munkáját végzi. Ismereteinket bővíti az a rész, amely a vasút szervezeti és működési rendjével foglalkozik, s ugyanez mondható el azokról a címszavakról, amelyek a vasúti technikát elemzik. Hiányt pótol ez a lexikon abból a szempontból is, hogy címszavaiban felsorolja a világ valamennyi jelentősebb vasútját, rövid történeti áttekintést nyújtva róluk. — hegyes — NÓGRÁD - 1985. május 15., szerda Országos táncbajnokság Békéscsabán Május 18-án, szombaton rendezik meg a békéscsabai ifjúsági házban az országos „A” osztályú táncbajnokságot. Nyitányaként pénteken nemzetközi társastánc csapatversenyt is láthat a közönség. A pénteki csapatversenyen két NDK-beli klub, az érsekújvári Csemadok-tánckör, valamint a vendéglátó megyei művelődési központ társastánccsapata méri össze tudását. A csapatverseny szüneteiben fodrászati bemutató, valamint versenyen kívüli társastánc-bemutató szórakoztatja a táncverseny nézőit. A szombati magyar táncbajnokságon a hazai tánckörök legjobb — „A” osztályú — párosai vetélkednek a klasszikus európai és dél-amerikai társastáncok előadásával. (MTI) Hanglemezfigyelő A búcsú Szörényi Levente válogatott művei „Csak egy nap az élet, ez már a délután. Kúsznak az árnyak az otthonom falán, Mily fényes az égbolt, vakító még a nap. De látod a pályán már lefelé halad.” (Bródy János) Igaza van Bródy Jánosnak, amikor sóhajnyi dalában a mottóul választott idézetet énekli. Ha másra nem gondolunk, csak az úgynevezett „könnyűzene” mai folyamataira, intézményrendszerére, a közönség és az előadók kapcsolatának ezernyi torzulására, valójában nagyon is érthető Szörényi Levente döntése: a búcsú. A zeneszerző pedig létrehozott életművével messze maga mögött hagyta a koncertlátogató mai átlagközönséget, és a tömegkommunikáció divatdélibábjait. Az ő szerepe, funkciója immár, lényegesen több, mint a könnyűzene szeszélyes ár-apályának hullámlovaglása. Ez a lemez mégis nagyon jó, hogy elkészült, hiszen az alkotóművész mellett Szörényi Levente, mint előadó is az elmúlt évtizedek zenetörténeti jelentőségű egyéniségévé fejlődött. A Fonográf fénykorát idéző „Edison Magyarországon” koncertfelvétele épp úgy hallható a lemezen, mint a nagyszerű ...Egy év elmúlt” kettőse, és végre lemezre került az „Európa csendes” énekelt változata is. A nagyszerű zenei anyag — noha szépséges múltat idéz — mégsem nosztalgia, miként ha szeretett költőink legjobb verseit időnként újraolvassuk, azt sem a terméketlen múltidézés miatt tesszük. Az előadó Szörényi Levente kivételes koncerteken búcsúzott, az ott készült felvételek hanglemeze pedig a hagyományaikhoz híven ismét, megkapná a „tisztesség nagylemeze”, sajnos még nem létező díjat. Bizonyíték a dupla album, hogy az álmokat valóra lehet váltani, s az új álmok valóságát mindenképpen úgy lehet megalapozni, ahogy azt Szörényi Levente eddigi pályája példázza. — N-th — Versenyben a legtehetségesebb általános iskolások Ebben a tanévben új rendszerben zajlott le az általános iskolások tanulmányi versenye. Amíg az utóbbi tizenöt évben a tudományos technikai úttörőszemléken a gyerekek háromfős csapatokban indultak, most egyéni pályázaton vettek részt. A tapasztalatok szerint ez a rendszer alkalmasabb az előzőnél a legtehetségesebb tanulók kiválasztására. A tehetségkutató egyéni pályázatot kilenc szakágban hirdették meg. Az előre meghatározott feladatokat a megyéből csaknem ezren oldották meg. A szakági bíráló bizottságok igen magas mércét állítottak. A tanulók felét hívták be beszélgetésre, hogy meggyőződjenek arról, mennyire önállóan dolgoztak, mennyire jártasak érdeklődési területükön. A behívónak kétharmada vett rész a megyei fordulón, amely tesztlapok kitöltését jelentette. Az eredmények alapján a zsűri harminckét tanulót javasol az országos szaktáborokban való részvételre, melyeket nyáron rendeznek meg Gödöllőn és Csillebércen. A táborokban a gyerekeket érdeklődésüknek megfelelő, izgalmas programok várják, neves szakemberekkel találkoznak, vetélkedőn adnak számot tudásukról. Boros Sándorné, a megyei pedagógus-továbbképzési kabinet igazgatója és Rizsó Istvánná, az intézmény munkatársa — a versenysorozat megyei szervezői — elmondták, hogy magyarból és matematikából volt a legnagyobb az érdeklődés. Kiemelten jó megoldások születtek a ragadványnevekkel kapcsolatos feladatra. Különösen a falusi gyerekek készítettek szép gyűjteményeket, hiszen még élő hagyományként gyűjthettek. A társadalomkutató ágazatban pályázók munkáját bírálók felhívták a figyelmet arra, hogy lényegesen jobban kell hangsúlyozni a nagy történelmi sorsfordulók jelentőségét, az elmúlt negyven év eredményeit. Az orosz nyelvi ágazat tapasztalatai szerint a jövőben a társalgásra kell nagyobb figyelmet fordítani. Sajnálatos, hogy szlovák nyelvből mindössze három pályamunka érkezett. A szervezők tájékoztatták az iskolaigazgatókat a dolgozatok erényeiről, hibáiról, támpontokat adtak a jobb felkészítéshez. A „tanulóév” során fény derült a versenykiírás hiányosságaira is, melyeket a jövőben igyekeznek kiküszöbölni. Több időt biztosítanak majd a legelső forduló feladatainak megoldására, és nagyobb szerepet kap a felkészítésben, a szervezésben az iskola. A tapasztalatok tanúsága szerint a tanulmányi versenyeknek ez a rendszere, lényegét tekintve jobb az előzőnél, egyértelmű, hogy ezt kell tovább folytatni. Szövetkezeti művelődés Évenként 1 millió 600 ezer forintot fordítanak megyénk fogyasztási szövetkezetei kulturális, sport- és szociális célokra. A tagsági érdekeltségi alapból elkülönített összeget közművelődési területen elsősorban a szövetkezeti tagság igényeinek megfelelő tevékenységek élvezik, például a hagyományőrzés különböző formái, az ifjúsági klubok és művelődési házak. Nógrád megyében tizenkét pávákőr részesedik például a MESZÖV-támogatásból, emellett ismert a Pásztón alakult Muzsla táncegyüttes neve is. A fogyasztási szövetkezetek közművelődést támogató tevékenységeként kell számon tartanunk a szövetkezeti könyvesboltok munkáját is. Nógrád megyében öt könyvesbolt és kétszáz bizományos működik a támogatásukkal. , Különféle palóc mintázatú szőtteseket készít a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet. KOSSUTH RÁDIÓ: II.20: Világablak (ism.) g.SO: Kis magyar néprajz *„>5: Népdalcsokor : Beszélni nehéz 9.49: Dalposta 1Q.05: Szántás 10.33: Találkozás a Hangvillában III.52: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 11.52: A Living Strings zenekar filmzenét játszik 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Közéleti térkép 13.05: Perányi Miklós gordonkázik 14.09: A magyar széppróza századai 14.25: Operaslágerek 15.00: Zengjen a muzsika 15.30: Ritka magyar 16.05: MR 10.14. 17.00: Vesszőparipáink 17.30: Haydn: Esz-dúr (Üstdobpergés) szimfónia No. 103. 18.02: Kritikusok fóruma. 19.15: Rádiószínház: Május. 20.12: Diszkotéka 21.12: Dévai Nagy Kamilla népdalokat énekel 21.30: szintézis 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Fényes Szabolcs filmzenéjéből 22.45: Mire ,jó a költségvetés? Beszélgetés 23.05: A guarani. Részletek Gomes operájából. 0.10: Madrigálok — forrásokról 8.05: Idősebbek hullámhosszán 8.50: Tíz perc külpolitika (ism) 9.05: Napközben. Zenés délelőtt. 12.10: Indulók táncok — fúvószenekarra 12.25: Útikalauz — üdülőknek 13.10: A tegnap slágereiből 14.00: Vándor 15.05: Boldog születésnapot! 16.00: Szolnok—Tallinn. 17.05: Kishegyi Árpád operettdalokat énekel 17.20: Diákfoci 17.30: ötödik sebesség 18.30: Nyolc rádió nyolc dala 19.05: Phill Collins felvételeiből 19.55: Huszka Jenő műveiből 20.20: Hunyadi Sándor meséli. 20.50: Barangolás régi hanglemezek között. 21.06: Beszélni nehéz (ism.) 21.17: Elvis Presley összes felvételei. XXXII/20. rész 23.00: Latin-Amerika — A brazil konkrét költészet. 23.20: Verbunkosok, nóták. 24.00: Éjféltől hajnalig tilo — Sport. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé. Oroszul beszélünk (középisk.) 8.25: Fizikai kísérletek, III. 8.35: Systéme Internationale 2. A méterrendeszer 8.50: Éneklő ifjúság 9.00: Történelem (ált. isk. 5. oszt.) 9.15: Kémia (középisk. II. oszt.) 9.30: Delta 9.55: Égi postások. VI/5. rész. 10.50: Rekflektorfény 11.15: Képújság 15.00: Iskolatévé 15.20: Csupajóvár 15.55: Hírek 16.00: Komodói varánuszok 16.45: Egy új világ kezdete 17.45: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepén 18.05: Képújság 18.10: Reklám 18.15: Magyarország fürdőnagyhatalom 18.35: Út a döntőig... 18.50: A közönségszolgálat tájékoztatója 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: út a döntőig... 20.10: Everton— Rapid, labdarúgó KEK-döntő mérkőzés 22.05: Tv-tükör 22.15: Tv-hiradó 3. 22.25: Himnusz 2. MŰSOR: 17.40: Újdonság az iskolában (IV.) 18.25: Perpetuum mobile 19.10: Képújság 19.15: Ecranul nostru 19.35: Balett mindenkinek. VIII. rész: Napjaink kezdetei (ism ) 20.00: Bemutatjuk a Miskolci Nemzeti Színházat 21.20: Tv-híradó 2. 21.40: Reklám 21.45: Esték Abodyval. TV 4. rész: Legnagyobb szerelmi csalódásáról, a tv-ről 22.15: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 190: Tv-híradó 20.00: Szinkronizálás a csehszlovák televízióban 21.10: A rendőrigazolványok. Tv-film 21.50: Jan Zima énekel 22.30: Claude Monet. 23.00: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: FC Everton Liverpool- Rapid Wien KEK-döntő 22.00: időszerű események, 2. rész, 22.l: Időjárásjelentés 22.15: Ez történt 24 óra alatt MOZIMŰSOR : PETŐFI RÁDIÓ: MISKOLCI STÚDIÓ: Salgótarjáni November 7.: Segítség felszarvaztak. (14) Színes, szinkronizált olasz filmbohózat. — Balassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed 6 és 8-tól: Túl nagy rizikó. (14) Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. — Pásztói Mátta: Vera és a férfilátogatók. Színes, szinkronizált szovjet filmvígjáték. — Nasrvbátonyi Bányász: Szaffi: Színes magyar rajzjátékfilm. — Natrybátonyi Petőfi: Maraton életqlálra(ifi) Színes, <=zinkron,r' '’t amerikai bonimin film. — Faraneslannite: Tudom, holv idnd, hogy tudom, Színes, színkronizs,f POm' ’ 0 lától’. — Job*bágyi: Iskolamozi: Kantoké* rus. 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.10: Ablak az országra. Fodor László jegyzete. 17.30: Index. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: A vaskohászatról őszintén. Kerekasztal-beszélgetés a stúdióban.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Tolnai At