Nógrádi Bányász, 1978 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1978-03-15 / 6. szám

Felszabadulásunk évfordulóján Tavaszi évfordulóink sorában időrend szerint harmadik, de a ma élők és majdan születők számára a legjelentősebb sorsforduló, legnagyobb nemzeti ünnepünk, hazánk felszaba­dulásának évfordulója. A harminchárom évvel ezelőtti tavasz egész életünk alapját képezi. Évszázados álmok, meg nem va­lósult vágyak teljesültek. A felhalmozódott feszültségek csak­nem egyszerre megoldódtak. Nemzetünk, népünk kudarcsoro­zata végleg megszakadt. Amit a korábbi sorsfordulók — 1948 és 1919 márciusa — nem hoztak meg, azt elhozta és vissza­vonhatatlanná tette 1945. áprilisa. Ekkor semmisült meg a magyar tőkések és földbirtokosok feudálkapitalista, fasiszta ál­lama. Ledőlt a magyar reakció ősi oszlopa. A nagybirtokos, nagytőkés osztály gazdaságilag megsemmisült, a politikai ha­talomból végleg kiszorult. Földet kapott a paraszt. A föld azé lett, aki megműveli. Munkásellenőrzés alá került az ipari termelés. A nép vette először birtokába a bányát. A bányák államosítása nemcsak fontos politikai lépés volt, de egyben megindítója az ország újjáépítésének is. A bányászok — a széncsaták hősei — el­sőként kezdték az országépítést, biztosították az ipar és vas­út szénellátását, ezáltal a termelés, a közlekedés megindítá­sát. Falujáró mozgalomban szövődött a munkás és paraszt ba­rátsága. Így váltak egymásnak segítőivé. Azonosult a szán­dék és tett. Megtörténhetett a termelési eszközök államo­sítása, tettekkel kifejezve a kommunista párt jelszavát : „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot”. 1948. március 25-én, amikor a vasasszakszervezet székházában be­jelentették a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosítását — és tulajdonossá lett a munkás, — joggal mondhatta életében először: „Miénk a gyár.” A bánya és a gyáripar döntő tényezőjévé vált a szocialista szektornak. Át­alakult, gyökeresen megváltozott a népgazdaság struktúrája. Polgárháború nélkül, békés úton haladhatott a kommunis­ták programjának alapján és vezetésével az ország a társa­dalmi haladás útján. A forradalmi fejlődés gyorsulása hozta maga után a két munkáspárt közeledését. 1948. június 12-én megvalósulhatott az egyesülés, létrejött az egységes marxis­ta—leninista párt, a Magyar Dolgozók Pártja. Nagy ügyet ér­lelt ekkor az idő. A korszakváltás napirendjén nem kevesebb állt, mint az ország sorsa, a szocializmus építésének vállalása, a pro­letárdiktatúra érvényesítése. A nép, a dolgozó nép vette sa­ját kezébe saját sorsának alakítását azzal az elszántsággal, hogy azt nem bízza többé másra. A forradalmi erők demok­ratikus államot teremtettek. Társadalmi rendünk alapjává a munkát tették. Azt a munkát, amelynek becsülettel és tisz­tességgel való végzése az életszínvonal emelésének is, az egyén és közösség boldogulásának is legfontosabb forrása. Olyan rendet teremtettek a romokon, amelyikben az egyik ember gazdagságának nem forrása a másik ember nyomora. Új erkölcse lett a társadalomnak, munkásnak, parasztnak, értelmiséginek, amit Juhász Gyula így fogalmazott meg: „Dolgozni föl, mind lankadatlan, amíg az élet fénye ég! Hir­dessük: itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás”. Április 4-e nemcsak a huszonéveseké volt. Generációk fogtak össze a közös ügyért, a közös célért. A szétdúlt, há­ború súlytotta országot a munkáskezek állították talpra. A dolgozó nép pártja vezetésével nemcsak végleg eltüntette a múlt reakciós erőit a több mint harminc év alatt, de olyan politikai, társadalmi és kulturális fejlődést produkált, ami­lyenre a magyar történelemben eddig nem volt példa. Ér­telmes, reális célt adott az emberi életnek. Küzdelmes út volt ez. Felépült az ország, megszilárdult a munkásosztály ha­talma. Visszavonhatatlanul haladunk a szocializmus — kommunizmus — útján. Az országépítésben olyan szakaszba­n és szintre érkeztünk, amikor célul tűzhettük magunk elé a párt XI. kongresszusán a fejlett szocialista társadalom épí­tését. A növekvő anyagi alapokkal új viszonyok között tel­jesebbé válik a szocialista életmód, mind erősebben egység­be forr egyén és közösség. Méginkább kiteljesedik az emberi élet, felgyorsul az ember önmegvalósulása, az egyén ön­megvalósulása, képességének kibontakozása. Személyes bol­dogulása elválaszthatatlanul, tudatosan és érzelmileg egybekapcsolódik a szocializmus ügyéért végzett alkotó mun­i­­kával, a különböző dolgozó közösségek életében való aktív részvétellel. A szocialista életmód gyakorlati megvalósulásának, el­terjedésének egyik legfontosabb formája és bizonyítéka brigádmozgalom. E mozgalom keretei között egyre teljesebb­­ kifejezést nyernek a szocialista erkölcs vonásai, az elvtársi segítőkészség, a szocialista humanizmus szelleme, a társada­lom érdekében végzett önkéntes munka. Fejlődésünk alapvető feltétele volt és marad testvéri szövetségünk a Szovjetunióval és a testvéri szocialista or­szágokkal. Tudjuk, hogy eredményeinkben, az új társadalom építésében elért sikerekben jelentős szerepe van a Szovjet­uniónak és a szocialista országokkal való együttműködésnek. Amikor ünnepelünk, egyben emlékezünk is. Tisztelettel emlékezünk azokra a szovjet katonákra, akik vérüket ontották szabadságunkért. Az elmúlt évtizedek méltóképpen bizonyítják, hogy a Szovjetunió nemcsak felszabadítónk volt, hanem mindig se­gíteni kész, önzetlen barátunk is, szilárd támaszunk a szo­cializmus építésben, eredményeink megőrzéséért folyó harc­ban. E nap nemcsak hevít, hanem tárgyilagosságra is int bennünket. Ilyenkor átgondoljuk mindazt, amit tettünk és a múlt tapasztalatait felhasználva a jövőbe tekintünk. Ered­ményeink elismerésre méltóak, de tudjuk, hogy nem oldot­tunk meg mindent. Munkánk eredményeként tovább javultak gazdálkodá­sunk minőségi jellemzői. Megfelelően alakult a lakosság áru­ellátása. Jövőnkre vonatkozó terveink megalapozottak és reá­lisak. Mivel ismert, hogy a gazdaság fejlesztésének belső és külső feltételei kedvezőtlenebbé váltak, ezért az előrehala­dásunkat csakis a­, becsülettel végzett munka, az aktivitás fokozása, a cselekvő h­azafiság és forradalmiság gyorsíthatja meg. Felszabadulási évfordulónkon ünnepelünk, emlékezünk. Egyén és kollektíva, üzem és intézmény számvetést készít, felelősséget érezve nemcsak a ma, hanem közös jövőnk, bol­dogulásunk iránt is. E gondolatok jegyében köszöntjük felszabadulásunk 33. évfordulóján az MSZMP salgótarjáni járási pártbizottsága nevében a Nógrádi Szénbányák kollektíváját, volt dolgozóit, nyugdíjasait és mindazokat, akik osztoznak velünk az ünnep örömében. Mihalik Sándor salgótarjáni járás pb-titkára Világ proletárja?, egyesüljetek! V. ÉVF., 6. SZÁM A NÓGRÁDI SZÉNBÁNYÁK DOLGOZÓINAK LAPJA ÁRA: 50 FILLÉR 1978. MÁRCIUS II. Napirenden a bányászlakás-építés Közös tanácskozás Nagybátonyban Nagybátonyban március 21- én a nagyközségi pártbizottság és a tanács vezetői, valamint a Nógrádi Szénbányák Válla­lat vezetői közös tanácskozást tartottak, amelyben részt vett Dr. Halász Tibor, a Magyar Szénbányászati Tröszt vezér­igazgató-helyettese is. A ta­nácskozás témaköre Nagybá­­tony fejlesztése és különös te­kintettel a szénbányához kap­csolódó beruházások helyzete, a kivitelezés gyorsítása. Köztudott, hogy ebben az ötéves tervidőszakban az or­szágosan épülő 10 ezer bá­nyászlakásból a Nógrádi Szén­bányák részére 400 lakás épül. Ennek több mint a fele, 230 la­kás Nagybátonyban épül. 1980. végéig valamennyi lakásnak el kell készülni. Generálkivite­lező a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. A lakásépítési program az eredeti tervhez viszonyítva csúszik. Igen fontos érdeke vállalatunknak is, hogy ezt az építési folyamatot meggyorsít­sák. Köztudott, hogy a bá­nyászatban és különösen Nóg­­rádban milyen nagy szükség van a fiatalításra. Ennek egyik alapvető feltétele a lakáshely­zet javítása. Vállalatunk mindent elkö­vet, hogy segítse az építkezés meggyorsítását. Részfelada­tokat vállal a kivitelezésből. Víztározót, szivattyúházat, szennyvízgerinc-vezetéket épít és ezeknél a munkáknál már elég magas készültségi fokot ért el. Többek között 1800 fo­lyóméter földgázvezeték árok­ásása is szerepel abban a 20 milliós értékben, amelyet a Nógrádi Szénbányák a munká­ban vállalt a nagybátonyi be­ruházások meggyorsítása ér­dekében. Az erő-átcsoportosítás azért is gondot okoz, mivel ez az igény a tervidőszak köze­pén jelentkezett. Eredetileg ugyanis ezek a munkák nem szerepeltek vállalatunk ötéves tervében. Ugyancsak Nagybátonyban rövidesen átadásra kerül vállalat oktatási központja és a az 50 személy befogadására al­kalmas munkásszálló. A szálló létesítésével a jelentkező fia­talok elhelyezését meg tudják oldani az épülő lakások át­adásáig. A tanács és vállala­tunk vezetői között ebben is egységes álláspont alakult ki. A már említett kérdéseken kívül még több, a település­­fejlesztéssel kapcsolatos, lénye­ges dologról tárgyaltak. Töb­bek között arról is, hogy vál­lalatunk szocialista brigádjai, dolgozói az esetenkénti társa­dalmi munka mellett úgyis se­gítik a nagyközség fejleszté­sét, hogy a kommunista szom­batokra járó bérből a vállalat félmillió forinttal hozzájárul a nagybátonyi óvoda létesíté­séhez. A szorospataki KISZ- váltótábor továbbfejlesztéséről is tárgyaltak, ahol étkezde és szennyvízderítő készül. Terve­zéssel és a kivitelezésben való részvétellel nyújtunk segítsé­get ennek megvalósításához. A hasznos, minden részletre ki­terjedő eszmecserét közös hely­színi szemle követte. A nagybátonyihoz hasonló tanácskozásra került még sor Salgótarjánban a városi ta­nács, illetve vállalatunk gaz­dasági, párt- és szakszervezeti vezetőinek részvételével. Töretlen lendülettel Újítóhónap a Nógrádi Szénbányáknál A Nógrádi Szénbányák újí­tómozgalma az elmúlt évben kiemelkedő eredményt hozott. A javaslatok száma és az újí­tásokkal elérhető gazdasági eredmény is meghaladja a ko­rábbi évek eredményeit. Csak­nem 600 javaslatot nyújtottak be. A kalkulált gazdasági eredmény meghaladja a 6,5 millió forintot. Az ez évi újítótevékenység is megfelel a várakozásnak. A benyújtott javaslatok száma időarányosan jó. A kalkulált eredmény az év első három hónapjában meghaladja a múlt év első negyedévi összegét. galmi vezetése ez évben számít a dolgozók kezdemé­n­­nyezőkészségére és várja az újítók javaslatait. Felszabadulásunk évforduló­jának tiszteletére áprilisban újítóhónapot szervezünk. Az újítóhónap legeredményesebb újítói részére — az újítási dí­jon felül — 1500—1300 és 1200 forint jutalom kifizetését helyezzük kilátásba. A jutal­mak kifizetésének feltétele há­rom darab elfogadott javaslat, vagy 30 ezer forint kalkulált gazdasági eredmény. Az újító­hónap eredményeinek értéke­lésére május 20-ig kerül sor. Az újítóhónapban benyújtott javaslatokat soron kívül bí­ráljuk el. Az újítóhónap cél­ja az újítók kezdeményező­készségének szinten tartása, il­letve az újítások gazdasági és hasznos eredményeinek növe­lése. Kérjük dolgozóinkat, újí­tóinkat, hogy minél többen ve­gyenek részt az újítási ver­senyben és segítsék elő javas­lataikkal terveink maradékta­lan teljesítését. Ondrék László fl bánya jmjcárt Már hosszabb ideje folynak a Nógrádi szénmedence terü­letén a kutatófúrások, amelynek célja, hogy a föld alatt rejlő kincset, újabb szénmezőket derítsenek fel. A szénvagyonbő­­vítő fúrásokba bekapcsolódott földtani irodánk fúróüzeme, 4 millió forint értékű fúrási munkát végeznek el a szénmeden­ce területén. Jelenleg Szentkút fölött, Szúpatakon és Sámson­­házán is folyik a fúrás. Képünk a szupataki fúróberendezésről készült, amelynek tornya messziről hirdeti a fúrósok felderuő munkáját. Közösségért végző vállalat gazdasági és máz­ Salgótarján város Tanácsa a Hazafias Népfront városi bi­zottságának javaslata alapján a Nógrádi Szénbányák dolgozói közül a „Salgótarjánért” ki­tüntető jelvény adományozá­sával részesítette elismerésben a következő társadalmi mun­kásokat. A vállalat igazgatósá­gán dolgozó Dehény Zoltán mérnök, Dr. Wollner József osztályvezető, Rákos József fő­előadó, Tóth Gyula betegellen­­őr és Mede László főelőadó az arany fokozatot kapták. Ugyancsak arany fokozatot kapott Vincze István, a Kis­­terenyei Építési Üzem műveze­tője, Kadlóth Lajos tiribesi versenyfelelős, Kánya Nándor, Adame József, Árvai Gyula, Balga József és Tóth János ká­­nyási vájárok. Az ezüst fokozatot Olaj Sán­dor, az építési üzem targonca­­vezetője és Rácz Ottó kányá­­si vájár kapta. A bronz fokozatot Kadlót Zoltán vájár, Kadlót László szállító, Kadlót Árpád üzem­­rendész, Somoskői István vá­jár, valamennyien tiribesi dol­gozók, valamint Balogh Lajos kányási vájár, Gregor Barna­bás, a fuvarozási iroda gép­kocsivezetője és Palla György bányamérnök — az igazgató­ságról — kapta. A társadalmi munkában, közösségért végzett tevékeny­­­ségben elismerést szerzett dol­gozóinknak, a kitüntető jel­vényhez gratulálunk. ■*

Next