Nógrádi Bányász, 1989 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XVI. ÉVF., 1. SZÁM ÁRA: 1,30 FORINT 1989. JANUÁR Eredmények, tervek, feladatok Beszélgetés dr. Zsákay János miniszteri biztossal Köztudottan nehéz időszakot él át vállalatunk kollektívája. A szanálási megállapodás feltételei ugyanis roppant szigorúak, maradéktalan teljesítésük megerőltető feladat. Ám nincs más választásunk: eleget kell tenni a követelményeknek, hiszen kizárólag így teremthető meg a Nógrádi Szénbányák életképessége, maradhat fenn megyénkben a szénbányászat. — Hogyan zárta vállalatunk a múlt esztendőt? — kérdeztük dr. Zsákay János miniszteri biztost. — Az előirányzott termelés 690 ezer tonna volt, ettől 20 ezer tonnával maradtunk el. Az adósság nem jelentős, az idén pótolható. Ugyanakkor pozitívum, hogy sikerült meggyorsítani a vágathajtást, ezáltal megteremtettük az ez évi termelési előirányzat teljesítésének lehetőségét. Gazdaságilag a várt nulla erdményt értük el, bár egyetlen értékesítésbe szánt létesítményt sem tudtunk eladni. Pénzügyi gondjaink tehát enyhültek, de korántsem szűntek meg. Mivel lényeges kérdésről van szó, kérem, térjünk vissza néhány mondat erejéig az eladandó épületekhez. Miért nem sikerült ezekre gazdát találni? — Vásárlók szép számmal jelentkeztek, csakhoz az általuk felkínált és a részünkről kért áraik között jókora különbségek mutatkoztak. Márpedig nekünk egészen egyszerűen nincs jogunk elkótyavetyélni azokat a létesítményeket, amelyeknek a felépítésére, vagy megszerzésére dolgozóink kemény munkával teremtették elő a pénzt. Azért sem adhatjuk el ezeket áron alul, mert akkor nem jutunk hozzá ahhoz a szükséges pénzhez, amely kell az idei esztendő nulla eredménnyel való zárásához. A szanálási alapból ugyanis csak 300 millió forint adható ez évre. A jövő évben pedig önfenntartóvá kell válnia a vállalatinak. — Hol tartanak az eladandó épületek értékesítésével kapcsolatos tárgyalások? — A keszthelyi üdülő esetében egyezkedünk az érdeklődővel az árban. Meglehetősen nagy a véleménykülönbség. A nagybátonyi oktatási központ „ügye” sínen van, szinte biztos, hogy megegyezünk a tanáccsal, amely iskolai célra kívánja hasznosítani az épületet. A salgótarjáni igazgatóság irodaházára az APEH megyei igazgatósága a reménybeli vevő, már az előzetes megállapodásig is eljutottunk. salgótarjáni Bányász Művelődési Házra nincs megfelelő ajánlat, ezért ide kívánjuk telepíteni a földmérőket és a tervezőket, s az így felszabaduló földmérő irodát akarjuk eladni. A salgótarjáni vendégházunkat is értéksíteni kívánjuk, de komolyabb vevő egyelőre nincs. — Miként kezdte vállalatunk az idei esztendőt? Melyek a leglényegesebb feladatok? — A mélyművelésű aknáik mínuszban, a külfejtések pluszban vannak a tervhez képest, összességében néhány ezer tonna a jelenlegi lemaradásunk, ez a végére behozható. Ez hónap évi termelési feladatunk eredetileg 660 ezer tonna volt, de a tavalyi lemaradással 680 ezer tonnára növekedett. Vágathajtásban mintegy kilencezer méter elérése a cél. A gazdasági előirányzatot már említettem: nulla eredménnyel kell zárnunk. — Kicsit menjünk bele a részletekbe! Hogyan „jön össze” a 680 ezer tonnás termelés? — Kányástól közel 300 ezer tonnát várunk. Ménkesnek 280 ezer tonnát kell adnia. A külfejtésekből 100 ezer tonnát kibányászni. A szándékozunk mélyművelésű aknák termelésének növekednie kell a múllt évhez képest, míg a külfejtéseké csökken. Ez azért lényeges, mert a mélyművelésből kikerülő szén minősége jobb, tehát drágábban értékesíthető. A lakosságnak 110 ezer tonna szenet akarunk értékesíteni, csaknem kétszer annyit, mint tavaly. A tervezett árbevételünk 1 milliárd 830 millió forint, szemben a múlt esztendei 1 milliárd 434 millióval. Ám közel hasonló termelés mellett a tavalyi 693 millióról 1 milliárd 45 millió forintra kívánjuk növelni, a szénárbevételt, egyértelműen a minőség javításával. — Milyen fejlesztés várható az idén a vállalatnál? — Erre a célra előreláthatóan csak 210 millió forintot kapunk majd, az országosan adható 2,5 milliárdból. A pénzből elvégezzük Kányáson a még hátralevő munkákat, például szivattyúkamrát és trafóházat építünk. Kevés számban vágathajtó és jövesztőgépeket, szállítóberendezéseket fogunk venni. — Tudtunkkal a létszámot év végére 4100-ra kell csökkenteni, vagyis az 1987. évi dolgozói állományhoz képest húszszázalékos a tervezett mérséklés. — Ez így valóban szerepel a szanálási megállapodásban, s nagyjából így is alakul majd a létszámunk. Nagyon sokan mennek nyugdíjba, s új dolgozókat csak a termelői munkahelyekre veszünk fel... Ám látni kell: amennyiben ésszerűen és hatékonyan tudjuk foglalkoztatni az embereket, úgy nincs szándékunkban mereven ragaszkodni az előirányzott létszámleépítéshez. De ismétlem: nagyjából — jól felfogott érdekből is — tartani kívánjuk magunkat a megállapodásban szereplő 4100 neg haszonnal főhöz. A ledolgozzanak az embereink, ott végezzenek munkát, ahol leginkább szükség van rájuk. Éppen ezért jelentős átszervezések vannak folyamatban vállalatunknál — mondotta befejezésül dr. Zsákay János. (kolaj) Elbúcsúztatták a szorospatakiakat A szorospataki aknát 1922- ben nyitották, s legjobb éveiben 300 ezer tonna szenet adott a népgazdaságnak. Időközben azonban elfogyott a gazdaságosan kibányászható szénvagyon, s az utóbbi esztendőkben már százmilliós veszteséggel termelt a bánya. Nem maradt más választás, meg kellett szüntetni a művelést, ezt kívánja a vállalat egész kollektívájának érdeke. Az aknánál január 23-án reggel munkásgyűlést tartottak, s a ménkesi bányaüzem vezetése nevében Morvai Ernő üzemigazgató, a Nógrádi Szénbányák vezetése képviseletében Gordos Nándor általános igazgató köszönte meg a más területre átirányított dolgozók munkáját. Hangsúlyozták: a megújhodás, a talponmaradás érdekében volt szükség a termelés megszüntetésére, ugyanakkor senki nem marad kenyér nélkül. Ezt követően kiváló dolgozó vállalati kitüntetést kapott a vájárok közül Nováki József, Totos József, Trenka János, Kaszás László és Árvai Sándor. Ugyanezt az elismerést vette át Csongrádi Ferenc kazánfűtő, Szappan Bertalanná takarító, Farkas Andor mozdonyvezető, Pálfi József lakatos, Simon József villanyszerelő és Dósa István hidraulikus csoportvezető, Hegedűs Péter szakvezető aknász és Anhuber Lajosné bérelszámoló. Vállalati emlékplakettet nyújtottak át Raduly Márton műszerészcsoportvezetőnek, volt párttitkárnak, Nagy Sándor föld alatti lakatosnak és Farkas Ferenc aknásznak. Szorospatakon mindössze 49-en maradtak, az ő feladatuk a hasznosítható anyagok kiszedése, majd az akna bezárása. Kányáson 210-en Ménkesen 128-an, a kisterenyei vállalkozási üzemben 6-an, a nagybátonyi szénelőkészítő és szolgáltató üzemben 2-en folytatják a munkát. Gyászolunk! Három emberéletet követelő tragédia történt a kányási aknában. Amint azt a hírközlő szervek országgá repítették január 4-én 12 óra körül a IIlas siklói bányamező 26. számú frontjának előkészítő vágatában, vágathajtás közben, a homloktól visszafelé kőzetomlás történt. A leomló homok maga alá temette Sándor csapatvezető vájárt, Bódi Gábor beosztott vájárt és Oláh László II. László föld alatti szállítót, csillést. A baleset következtében mindhárman meghaltak. Gyászolja őket vállalatunk kollektívája, gyászolja őket az egész magyar bányásztársadalom ! Vezérlő elv: ésszerűbben és gazdaságosabban! Amint azt köztudott, vállalatunknak a jövő évtől állami támogatás nélkül, veszteségmentesen kellnie. Óriási feladatról termelvan szó, melynek csak akkor leszünk képesek eleget tenni, ha az eddiginél hatékonyabban hasznosítjuk a lehetőségeinket, ezáltal mérsékeljük a költségeket. A kibontakozás fontos feltétele a szervezeti rendszer korszerűsítése, a működési mechanizmus ésszerűsítése, munkaerővel való jobb gazadálkodás. A fentiekből adódóan, célok elérése érdekében átaszervezésekre került sor vállalatunknál. Nagy Róbert, a szervezési és ellenőrzési osztály vezetője elmondta: három főbb csomópontja különböztethető meg ezeknek a változtatásoknak. Egyrészt: módosítják a bányai termelőrendszert. Másrészt: modernizálják a szénen kívüli tevékenység struktúráját. Harmadsorban: korszerűsítik a vállalati irányítási mechanizmust. Az elképzelések szerint koordinálni kívánják a bányák munkáját, egységes rendszerbe akarják foglalni a szénnel kapcsolatos valamennyi tevékenységet. Ebbe a blokkba tartozik majd a távlati fejlesztés és kutatás, a bányamérés, a fúrás éppen úgy, mint a kitermelt szén előkészítése és értékesítése. Az egy bányaüzemi modelle ben egységet képezve bányászkodnak a mélyművelésű aknák és külfejtések, s velük szinkronban végzi munkáját a fejtéshez és a vágathajtáshoz az anyagokat biztosító központi raktár. Az üzemek és a vállalat azonos funkciójú részlegeit természetesen összevonják majd, ezáltal koncentrálódnak az erők. Lehetőség nyílik tehát az eredményesebb munkára, s kevesebb emberrel is elvégezhetők tennivalók. A célok közé taratozik a végrehajtásnak a rövidebbre zárása, a kapcsolatok javítása, a fokozottabb ellenőrzés. A salgótarjáni igazgatóság osztályai folyamatosan letelepülnek Nagybátonyba, vagyis közelebb kerülnek a termelőterületekhez. Ez év végétől már az új felállásban termel majd vállalatunk. Újonnan hozták létre távlati kutatási és fejlesztési osztályt, melynek vezetője dr. Bocsi Ottó. Ennek részlegnek kell felmérnie a a rendelkezésre álló szénmezők műrevalóságát, gazdaságossági sorrendjét, biztosítania szükséges a művelhetőség folyamatosságát, tervszerűségét. A jobb szervezést és az intézkedések megvalósítását hivatott előmozdítani a szervezési és ellenőrzési osztály, élén Nagy Róberttel. Az egységes egészbe tartozó üzemek ugyanakkor nagyfokú önállósággal és az ehhez tartozó felelősséggel, valamint anyagi érdekeltséggel végzik a saját kötelezettségeiket. A szénen kívüli tevékenység rendszerének fejlesztése hasonló rendezőelv alapjain történik. A gépüzemből az eddig jobbára a saját bányák beruházásaiban közreműködő 120 dolgozót irányítottak át a kisterenyei vállalkozási üzemhez, s ezekkel a szakemberekkel megerősödve a részleg eredményesebben eleget tehet a külső megbízatásoknak. A kisebb egységeik, minit a tervező- és földmérő iroda, továbbá a fuvarozási üzem várhatóan társulások létrehozásával hasznosíthatja majd még inkább meglevő kapacitását. A cél a gazdálkodás biztonságának megteremtése, a hatékonyság növelése. A vállalati irányítás korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket, intézkedéseket már érintettük. Az egyszerűsítés, a döntések végrehajtási útjának lerövidítése a feladat,, nem utolsósorban pedig az ellenőrzést szándékozzák fokozni. Végeredményben a kibontakozás feltételrendszerét akarják javítani a vezetés szintjén, s ennek döntően kihat a milyensége termelési tervek teljesítésére. K. L. JA termetes létkérdése Fokozni kell a vágathajtást! A vágathajtás mindenkor alapja a termelési terv teljesítésének. Az 1988. évet figyelembe véve a következő helyzet alakult ki. A vállalati terv 8543 méter volt, a teljesítés 5898 méter, vagyis 69 százalékos. Az idén 680 ezer tonna a termelési tervünk, kell megfelelő ütemben ehhez a vágatokat kihasítani. Ez elsőrendű jelentőségű feladat a szanálási programban foglaltak teljesítéséhez. Kányáson, tavaly 5008 méter bányafolyosó elkészítését tervezték, s a tény mindössze 2782 méter volt. Az ez évi programban 5583 méter vágat kihajlása szerepelt A megnövelt terv teljesítéséhez sízéles skálán, körültekintő szervezésre lesz szükség. Kányás-bányaüzem termelésszerkezetében egy gazdaságos koncentrációváltást kell végrehajtani. Ezt az összevonást a IV. ereszke és a lejtősakna mindkét oldalán gyorsított ütemű előkészítéssel kell megoldani. Igen fontos a már eddig is jól dolgozó szocialista brigádok helytállása, a kellő létszám biztosítása. A vágatbajutás fontos összetevője a biztosítási és egyéb anyagoknak kellő időben a munkahelyre történő szállítása, tovább a rendelkezésre álló elő váró berendezések és rakodógépek üzemi képes állapotban való tartása. A 27. számú frontot már a ti. fél évre kell előkészíteni. Ez a feladat igen alapos szakmai előkészítést és felkészültséget igényel. Ménkesen az 1989. évi elővárási terv 3410 méter. Az elővárások a Nemes- és a XVIII. ereszkei területre koncentrálódnak. A Nemes-ereszkei I. front szállítóvágatának kihajtása jó ütemben halad. A XVIII. ereszkében, a 3. számú fejtés határidőre való előkészítése elengedhetetlenül fontos. A gazdaságos vágathajtást szolgálja Ménkesen a fával való biztosítás alkalmazása. Érdemes elkészíteni az elővárások dekádonkénti értékelését, éppen a szanálási program idevonatkozó határozatának a betartása érdekében. Az ez évi termelési tervünk teljesítése szempontjából létkérdés a végrehajtás, ezért is kiemelten kell a feladatot kezelni! Simon Zoltán