Nógrádi Szövetkezetek, 1986 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

MEZŐGAZDASÁGI IPARI ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 4,50 FT Január, február — a szövet­­­­kezetek életében ilyenkor zárul igazán az óesztendő. Elkészül a főkönyv, világossá válik a kiadás és a bevétel, oldala, mutatkozik a nyere­ség. Egyszóval ilyentájt föl­sóhajthat vezetőség és tag­ság egyaránt: becsületes év van mögöttünk. Az évekő azonban nem csupán a számvetés ideje, a zárszámadások együttlétének öröme, ötéves tervet zártak tavaly a megye termelő- és ipari szövetkezetei, így nem csupán a közvetlen közelük­be pillantanak mostanában vissza, hanem nagyobb idő­beli, távolságra is, öt eszten­dő pedig már távlat. Tükör, amelyben megláthatok öt­ször tizenkét hónap hibát és erényei egyaránt. És ebbe a tükörbe jó belenézni. Jó még akkor is, ha nem mindig a legszebb oldalát mutatja egy­­egy gazdálkodó egységnek, hiszen nem csupán a jól sikerült döntések megvalósítá­sa lehet a példamutató. Sokszor nagyobb erőt adnak a hibák — az elismert és föl­ismert hibák —, mert azok kijavításával máris előbbre léphet a közös gazdaság. Szükség van-e az előbbre lépésre? Szükség bizony és ez nem újkeletű bölcsesség, nem is a világ ezen a fertá­lyán találták ki.­ Most ké­szülnek az új esztendőben elvégzendő tennivalók ter­vei is, többnyire ugyancsak erősen megnyomva a ceru­zát az elmúlt esztendő szám­adatai nyomán. Teljesíthetők lesznek-e ezek a nagyratö­­rőbb tervek? Miért ne? A kollektív vezetésben már annyi megfontoltság rejlik és bölcsesség, hogy ne a szá­mok bűvöletében hanem a valóságból tervezzen, indul­jon ki. Szemük előtt ott vannak az országos érdekek is, de azoknak akkor felel­nek meg legjobban, ha a megye szövetkezetei, tagsá­guk érdekeinek is megfelel­nek. Ehhez pedig előbbre lé­pésre lesz szükség. Több és jobb minőségű terményre a termelőszövetkezetektől, el­­adhatóbb és gazdaságosabb termékekre az ipari szövet­kezetektől. Ezerszer hallott tények ezek, de kétségtelenül bizonyított: megvalósításuk néldft csak egy helyben to­pognánk a Karancs és a Bör­­zöny ajtón. Már­pedig job­ban élni itt is szeretnének az emberek. De nem csupán egy esz­tendőre terveznek mostaná­ban ország- és megyeszerte, öt esztendőre előregondol­­kodnak most a szakemberek ismét. Meglehetősen sok tény és adat áll rendelkezé­sükre a korábbi időszakból, a­mik egyben a jövendő ter­­­­vek elkészítésekor már az utat is megmutatják. A felelősség nagy. A meg­változott és gyorsan változó gazdálkodási körülmények­­ között talán még nagyobb,­­ mint­ öt esztendővel ezelőtt. Ezt a felelőss­éget pontosan érzik a megye szövetkezetei­ben is. Bizonyosra vehetjük, hogy ez a felelősség­­ és fedeze­te: a becsületes, tisztességes munka — meghozza gyümöl­csét csakúgy, mint a hato­dik ötéves tervben. kívánunk munkasikereket Ehhez­­ a j­ó megye szövetkezeteiben dől­­­ gőzöknek. 1986. JANUÁR Termékváltás az ipari szövetkezetekben A KISZÚK­ elnöksége tárgyalta A korszerű termelési és termékszerkezet kialakulása nógrádi ipari szövetkezetek számára is az egyik legfonto­­­sabb feladat, sőt, nem túlzás állítani: létkérdés. A KISZÖV megyei elnöksége először 1979 végén, majd 1980 decembe­rében tűzte napirendjére a leendő végrehajtásában elért eredményeket. Ezt követően 1983 februárjában vette ismét górcső alá a témát, meghatározva a legsürgősebb teljesí­tést igénylő feladatokat is. Fokozni a versenyképességet Figyelmébe ajánlotta töb­bek között az ipari szövetke­zeteknek azt, hogy gazdasági tevékenységüket következe­tesebben igazítsák a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének javításához, a termelés haté­konyságának növeléséhez, a termék versenyképességének fokozásához. Az aránylag sze­rény fejlesztési lehetőségek közepette is több, jobb mi­nőségű és helyét a piacon is megálló terméket állítsanak elő — költségtakarékos eljá­rásokat favorizálva. A kis- és közepes méretű üzemeket oly módon fejlesszék tovább, hogy általa a hazai és az ex­portpiacok változó igényeihez igazodó valósuljon termékkorszerűsítés meg­ Járuljanak hozzá az importhelyettesí­tési célok valóra válásához, vegyenek részt szélesebb kör­ben a háttéripari tevékeny­ségben. Legutóbb az elmúlt év de­cemberében került ismét a KISZÖV megyei elnökségé­nek, terítékére az ipari szö­vetkezetek termékváltása. Az alapos vizsgálódás után ké­szült előterjesztés nyomán a testület megállapította, hogy az utóbbi években a termelés, s kivált a termékszerkezet át­alakulása lassúnak bizonyult, a szövetkezetek kevés új, piacon jól értékesíthető ter­­­mékkel jelentkeztek. Az ok nem hat az újdon­ság erejével: a megújulási fo­lyamat alapfeltétele a tech­nológia korszerűsítése, a mű­szaki fejlődés meggyorsulása­­, s éppen ez az, ami a szö­vetkezetek jelentős óriási terheket jelent. részének Nem minden esetben a helyes fel­ismerésen múlik a siker. Sok­kal gyakrabban arról van szó, hogy a gyakorlati meg­valósításhoz szükséges anya­gi eszközök hiányoznak. Pedig a beruházási, fejlesz­tési lehetőségek a VII. ötéves tervidőszak folyamán sem bővülnek. Ez időre a nógrá­di ipari szövetkezetek mint­egy 200 millió forintos össze­get fordíthatnak erre a célra, a jelenleginél is na­gyobb szerephez kell tehát jutniuk az üzem- és munka­­szervezési belső tartalékok­nak, ezek hasznosításának, az okos takarékoskodásnak és az együttműködésben rejlő lehe­tőségek kihasználásának. Az utóbbi években bekö­vetkezett termékváltásról szól­va eredményekről legfőkép­pen a könnyűipari ágazatban dolgozó ipari szövetkezetek esetében lehet beszélni. A balassagyarmati szövetkezet például ruhaipari új ter­mékként vezette be a hazai piacon hiányt pótló kamasz­öltönyök gyártását, ugyanek­kor műszaki feltételek meg­teremtésével készül kilépni a világpiacra. A szövetkezetben hagyományosan gyártott ter­mékek színvonala ugyanis hosszú távon nem garantálta a már megszerzett piaci po­zíció megtartását. A fejlődés­hez szükséges komoly gépek beszerzése igen nagy terheket rótt a szövetkezetre, el is adósodott, a kollektíva szá­mára tehát életbevágó fon­tosságú a nyereség növelése. A term­­ékváltáshoz azonban mindezt vállalni kellett, más út nem kínálkozott. A Salgó Cipőipari Szövet­kezet a kaliforniai eljárással készült tetszetős, könnyű láb­belikkel jelent meg a piacon. Megtanulta a női cipők, csiz­mák, balerinacipők előállítását is. Kényszerűségből, miután a korábban gyártott nők kelendőségével baj férfici­volt — most viszont annál nagyobb haszonnal. Erősödött a szö­vetkezet picai helye, megszűn­tek a rendelésbe!i bizonyta­lanságok, s ma sokkal nyu­­godtabban nézhet a jövőbe, mint tehette azt még egy esz­tendővel ezelőtt is. A szolgáltató ágazatba tar­tozó szövetkezet az eltelt né­hány esztendőben elsősorban a minőségi átalakulásban léptek előre. Megújították, korszerűsítették az üzletháló­zatukat, s olyan új szolgálta­tásokat vezettek be, melyek­kel egyrészt hiányt pótoltak, másrészt alkalmazkodtak a jelentkező igényekhez (ék­szerjavítás, számítógép-javí­tás). 361 alkalmazkodtak Az építőipari termelési szer­kezet változását a beruházási igények­ megcsappanásával a munkák fenntartási feladatok felé eltolódása jellemzi. A STÉSZ a lakásépítés abbaha­gyását fontolgatja — ez irányú kapacitására nincs igény. Az ipari szövetkezetek ter­melékenysége számottevően emelkedett az utóbbi esztendők folyamán —, ami kedvező irá­nyú elmozdulást jelez. Ugyan­akkor még mindig jogosan ki­­fogásolható, hogy a nem ter­melő dolgozók részaránya je­lenleg is magasabb a ténél, vannak még tehát kellő­ki­használatlan belső tartalékok. A szövetkezetek többsége jól alkalmazkodott a megvál­tozott gazdasági helyzethez, a piaci viszonyokhoz, s a ne­hezebb körülmények között i­s képes volt termelése és jöve­delmezősége fokozására. En­nek eredményeként az 1985-ös termelési érték várhatóan meghaladja az 1 milliárd fo­rintot, a nyereség pedig mint­egy 130 millió forint lesz. Ami eddig elég volt, az nem biztos, hogy a következő esz­tendőkben is az lesz. Nem tűr hát halasztást, hogy vala­mennyi gazdálkodó az eddi­ginél is nagyobb szigorral nézzen körül a saját portá­ján, de úgy, hogy másik sze­mét közben a piacon tartsa. A hazai és a külhoni piacon kínálkozó lehetőségeket egy­képp látókörébe fogva. Ami bizony nem könnyű feladat, csakhogy elvégzése a jövő egyedüli biztosítéka. Tovább fokozza az eddig megszerzett bizalmat a ludányhalászi takarékszövetkezet nóg­­rádmegyeri kirendeltsége, ugyanis január első napjaiban új, tetszetős épületben fogadja ügyfeleit az intézmény. — kj — TOT kongresszus tiszteletére Szocialista brigádok vetélkedője A TOT V. kongresszusára a készülődés már most megkezdődött. A kongresszus jegyében szervezte a Nóg­­rád Megyei TESZÖV a szocialista brigádok területi ve­télkedőit, melynek tavasszal lesz a megyei döntője és hozzávetőleg a kongresszus idejében az országos döntő. (A felhívás és versenyfeladatok a 6. oldalon.) A TESZÖV felhívására több mint száz brigád kezdte el versengését a munkahelyeken. A legjobb 15 nyújtotta be nevezését a területi versenyekre. Az Érsekvadkerten Pásztón és Karancslapujtőn megrendezett vetélkedőn vé­gül is 11 brigád vett részt. Az izgalmas, jó hangulatú játék „belépője” a terme­lőszövetkezet rövid történetének ismertetése és a gyűj­tött archív emlékek bemutatása volt. A sok é­rtékesség közül is említést érdemel az érsekvadkerti termelőszö­vetkezet több kötetes feldolgozása, a pásztói termelő­­szövetkezet gazdag — levéltárba is beillő — dokumen­tumgyűjteménye és a karancslapujtőiek ugyancsak több kilós anyaga. A szövetkezet- és gazdaságpolitikai, a közművelődés, a sport- és a környezetkultúrával kapcsolatos ismeretek igen változatos feldolgozása tette színessé és játékossá a vetélkedőt. Leginkább a lufifújás okozott derültséget. Ugyanis a sporttémájú kérdéshez csak a léggömb szét­pukkanása után juthattak a versenyzők. De legalább ennyi gyerekes örömet jelentett Veres Péter mozaik­képének összerakása is. A Sarkadi Szövetkezetiek című novellájából össze­állított kérdésekre is zömmel jól válaszoltak a brigá­dok, ami a kötelező irodalom olvasását igazolta. A me­zőgazdasági témájú képzőművészeti alkotások színes diáiban is kellő tájékozottságot mutattak a vetélkedő­­csapatok. Elsősorban a szövetkezetpolitikai ismereteikkel volt elégedetlen a jószívű zsűri, ami a mindennapi élet jo­gainak és kötelességeinek, méginkább a szövetkezeti demokrácia gyakorlásának lehet gátja. Többen fölvetették, hogy kevés idő volt a felkészülés­re, hogy későn jutott el hozzájuk a felhívás. Ez az ész­revétel a TESZÖV számára fölöttébb kellemetlen, mert első ízben 1985 februárjában küldte ki felhívását a tsz­­ekbe és azóta is folyamatosan küldte a vetélkedővel kap­csolatos információkat a versenyfelelősöknek. Mint utóbb kiderült, nem, vagy­ igen későn jutott el azok kezébe, akik érdekeltek voltak a munkahelyi vetélkedők szer­vezésében és azokon való részvételben. E kellemetlen­­ mellékzöngék ellenére a vetélkedők jól sikerültek, cél­­­­jukat elérték. A győztesek jelentős pénzjutalomban és­­ valamennyi résztvevő könyvjutalomban részesült. A­­ döntőbe jutott brigádok: Thán Károly (Érsekvadkert),­­ Gagarin (Varsány), Zója (Pásztó), Ságvári Endre (Palo­táshalom), Béke (Szurdokpüspöki), Béke (Karancsla­­pujtő), Zója (Mátraterenye),­­ Ivitz Zoltán Ipari szövetkezetek Önkormányzat, bizottsági munka Az MSZMP XIII. resszusa határozatának kong­szel­lemében, de az OKISZ VIII. kongresszusának irányelvei is hangsúlyozták: társadalmi rendszerünk kiteljesedésének egyik — talán legfőbb — felté­tele a szocialista demokrácia kiteljesedése. Része ennek a munkahelyi demokrácia, azok a fórumok, ahol a dolgozók élhetnek jogaikkal. Az ipari szövetkezetek esetében is az­­ önkormányzati intézmény­­rendszer működésében ölt testet a szocialista demokrá­cia. KÜLDÖTTGYŰLÉSEK A KISZÖV úgy ítélte meg, hogy a legtöbb szövetkezet­nél működő küldöttgyűlések betöltötték funkciójukat, al­kalmasak voltak érdemi dön­tések meghozatalára. Az ipari szövetkezetek megyei szövet­ségében azonban azt is meg­állapították, hogy néhány he­lyen előfordult ennek ellen­kezője. Nem fordítottak kellő figyelmet a küldöttek kivá­lasztására, előfordultak for­mális elemek is. Előbbi megválasztandó szövetségi bi­­­zottságok működését nehezít­heti meg, hiszen a küldöttek közül választják azokat több­nyire, míg utóbbi bizonyos érdektelenséget szül. A munkahelyi tanácskozá­sok szintén jó lehetőségei a szövetkezeti tagok eszmecse­réjének, ám ez sem működik mindenütt egyformán. Nehe­zíti e korszerű forma meg­valósítását ott, ahol például magas a bedolgozók aránya, hiszen a területen szétszórtan élők összefogása bonyolul­tabb az egy telephelyen dol­gozóknál. HOZZÁSZÓLÁSOK BÁTRAN Aki a munkahelyi fórumo­kon szót kért, azt elsősorban a közösséget érintő problémár­­foglalkoztatták, ilyen témák­kal hozakodtak elő. Javasla­taikat, észrevételeiket már a tervezésnél is figyelembe vet­ték a szövetkezetek vezetősé­gei. A munkahelyi tanácsko­zások nem kis szerepet kap­tak tisztújítások a jelölésben és a alkalmával választás­ban egyaránt. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy ezek­ben a kis közösségekben job­ban kialakul a tulajdonosi szemlélet és alaposabb a tá­jékozottság a részterületet il­letően is. A KISZÖV úgy ítéli meg, hogy erősödött Nógrád me­gye ipari szövetkezeteiben a kollektív szervező, vezető és irányító tevékenység. aktivitás a döntésekben A szövetkezeti demokrácia egyik fokmérője kétségkívül a tagság aktivitása: egyre tu­datosabban élnek is választá­si jogukkal. A tisztségviselők személyének kiválasztásában a közösség akarata a döntő. A szövetkezet életében forduló kisebb szervezeti erő­és személyi változások nem érin­tik a tagságot, ezek megoldá­sát a vezetőktől várják. Akad azonban olyan elítélendő szemlélet is — elsősorban a kisszövetkezeteknél —, hogy a laikus tagság nem képes hozzáértőn, megfelelően dön­teni, így fölösleges a demok­ratikus fórumok működtetése. BIZOTTSÁGOK BIZONYÍTVÁNYA Az önkormányzati egysége­ken belül működnek a szö­­vetkezetek bizottságai, ame­lyek az alapvető célok eléré­sében adnak segítséget, de számos speciális feladat meg­oldását is magukra vállalják. (folytatás a 4. oldalon/)

Next