Az Érem, 1934 (7. évfolyam)
1934 / 1. szám - Szentgáli Károly: Erdély pénzei - 1. Általános jellemzés
VI. ÉVF. BUDAPEST, 1934. JANUÁR—DECEMBER. Laptulajdonos: A MAGYAR NUMIZMATIKAI TÁRSULAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Csepreghy utca 4. AZ ÉREÍZI KÖZLEMÉNYEK RÉGIPÉNZ- ÉS EMLÉKÉREMGYÜJTŐK SZÁMÁRA SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS : SZENTGÁLI KÁROLY Megjelenik időközönként. Ára: Társulati tagoknak: 2 pengő. Nem tagoknak: 4 pengő. Postatakarékpénztári számla: 51,010 Erdély pénzei. 1. Általános jellemzés. Közelfekvőbb, numizmatikai hagyatékban gazdagabb területet nem találhat a magyar gyűjtő, mint Erdélyt. Pazar éremtani emlékei egy álomszerű ország meglepő virágzását ragyogtatják felénk Eldorádóét, melyben valaha aranyban, ezüstben dúskált talán a fejedelem és a szolga egyaránt. Az igazi arany valuta hazája, hol oly bőkezűen és aggodalom nélkül verték pénzzé a bányák kincseit, mint sehol a világon. Mindezen gazdagság láttára azonban világossá válik az a rejtélyes körülmény is, hogy sem a múltban, sem manapság nem hódított tért a magyar gyűjtők táborában Erdély pénztörténetének mívelése s csak nagyritkán szánta rá magát valaki a gyűjtésre. Tudnunk kell, hogy Erdély pénzeinek nagy hányadát aranyból verték. Igen sokszor tallérbélyeggel 10-szeres aranyforintot, vagy még ennél is nagyobb címletet. Ennélfogva oly gyűjtemény megteremtése, melyben a kivert egységek arányosan volnának képviselve, akkora anyagi áldozatot követelnek, mely előtt még gazdag műkedvelők is megtorpannak. Van azonban érzelmi oka is az idegenkedésnek. A magyar embernek veleszületett alkotmányos érzékenysége. A síkvidék magyarja valami homályos eredendő hibát sejdít meg, ha Erdélyről hall, vagy beszél. Ilyenkor annak a legyőzhetetlen meghatottságnak rabjai vagyunk, amit egy kalandos életsorsra szánt testvér iránt érezhetünk. Tudjuk, hogy az emberiség egyetemes haladására kiható események szerzői voltak nagy fejedelmei, tudjuk, hogy a törzsökös magyarság mentsvárává kellett lennie, tudjuk, hogy a történelmi szükségszerűség törvényei előtt Erdély sem lehetett kivétel; mindebben nem tud feloldódni az egyszerű és keserű kérdés: miért? S lemondással hárítjuk a szakadás tragédiáját a sorsra. A múltat is, a mostanit is. Amit Erdély aranykora alatt joggal érthetünk, azok a viszonylag békésebb, meg-megszakított időszakok, melyek főleg az iparos és kereskedővárosok polgára i. Rákóczi György nagybányai forintosa. i