Az Érem, 2012 (68. évfolyam)
2012 / 2. szám - Pál József: A Szabadság-szobor modellje volt
ahol éppen a második világháború utáni romokat takarították Budapesten. Hazaérkezése utáni egyik alkalommal a Dózsa György és Thököly út kereszteződésében lévő villamosmegállóban várakozott, amikor a közelben lévő műterméből friss levegőre vágyott Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész meglátta a derűs, királynői termetű lányban a tisztaságot, és azonnal tudta, hogy megtalálta a legideálisabb modellt a szoborhoz. [5] (3. ábra) Kisfaludi a szoborban azoknak szándékozott emléket állítani, akik a szebb életért életüket adták a háborúban. „Már húsz méterről felismertem a nyers márványban a szobromat. Senkiben nem éreztem úgy a tiszta lángolást, mint ebben a vidéki lányban” - nyilatkozta utóbb a művész. Erzsébet először megijedt a feladattól, majd egyik barátnője unszolására elvállalta a felkérést. Modellt állt a szoborhoz, ami aztán Budapest panorámájának meghatározó része lett. „A Szabadság-szobor felállításáról a Budapesti Nemzeti Bizottság rendelkezett 1945 januárjában, alighogy Budapest ostroma véget ért. Alkotóját még ugyanebben a hónapban személyesen választotta ki Vorosilov, szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke. A rohamtempóban felépített emlékmű költségeit a magyar állam viselte. Az országgyűlés 1945 szeptemberében törvénybe iktatta az emlékmű felállítását. (1945. évi IX. törvény a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről.) A munkát először a Honvédelmi Minisztérium, később az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium felügyelte, de Vorosilov személyesen is figyelemmel kísérte. Az általa kirendelt szovjet tanácsadók nyomására változtatták meg az emlékműnek a polgármesteri hivatal által kijelölt helyszínét a Horváth-kertből a Gellért-hegyre, méretét pedig 8-10 méterről csaknem 40 méterre. Az emlékművet 1947. április 4-én avatták fel. Maga a szobor 14 méter magas, talapzatával együtt azonban 40 méterre emelkedik a 235 méter magas Gellért-hegy fölé.” [6] Gaál Erzsébetnek levágatták derékig érő haját, 6-8 hétig állt modellt egész nap, rövid szünetekkel, egy ventillátor előtt, mintha a Dunai szél fújná a haját, a magasra tartott kezeivel pedig egy pálmaágat tartott. A művész szoborcsoportot tervezett, Erzsébet volt a főalak, körülötte mellékalakok, katonák. A modellkedésért nem kapott honoráriumot, „honleányi áhítatból” vállalta a munkát. A szobor avatásán is részt vett, ott volt a tömegben, a közönség soraiban állt. Szerénységére jellemző, hogy soha nem akarta azt, hogy megtudják, ő volt a Gellért-hegyi szobor modellje. A szépséget benne felfedező Kisfaludi Strobl Zsigmond haláláig szívén viselte kedvenc modelljének sorsát. 2. ábra 3. ábra Az Érem • LXVIII. évfolyam, 2012/2. szám 48