Numizmatikai Közlöny, 1951-1952 (50-51. évfolyam)
Irodalom
Salm Otto garas é. n., Salm—Chaun Rudolf nevére garas é. n., Solms—Lydi Hohensolms Herman Adolf garas 1612, Solms Hohensolms I. Philip Reinhard garas 1616 (2), 1617, Stattberg város fürstengr. 1606, Stettin II. Philip fürstengr. 1616, 1617 (2), Stolberg Heinrich Wolfgang fürstengr. 1613, Ludwig Georg garas é. n., Strassburg Joh. v. Manderscheid garas 1590, Waldeck Fr. Wilhelm stb. garas 1597, Worms Georg garas 1588, Zug kanton garas 1604, 1606. Battonya, (Csanád m.) XVII. századi ezüstpénz. Utolsó előforduló évszám 1684. Összesen 165 db. Braunschweig—Wolfenbütel Rudolf August 2/,1 tallér 1676, Brandenburg Georg Wilhelm őrt 1624, Lengyel I. Zsigmond félgaras 1509, III. Zsigmond őrt 1624, dutka 1619, garas 1606, 1609 (2), 1611, Danzig Johann Casimir őrt bizonyt. évsz., Tirol Zsigmond fhg. sechser évsz. nélk. Erdély Apafi Mihály XII.-es S—V 1673 Francia XIV. Lajos 1/12 écu 1659, Ragusa grossetto 1666 (2), 1669, 1677, 1682 (2), 1683 (2), 1684, bizonytalan (5), Török akcsa Ibrahim (1640 — 48) 4 db., IV. Mohamed (1648 — 87) 35 db. Ibrahim és IV. Mohamed kora (1640—87) 81 db., körülvágott (18). Budapest: (Krisztinavárosi r. k. templom alapfalaiból) Utolsó előfordulási évszám 1795. Összesen 21 db. Magyar és osztrák pénzek: Dukát Ferenc G 1794, koronás tallér Ferenc M 1794, koronás féltallér II. József A 1789, koronás negyedtallér Ferenc B 1795, 20 kr. Ferenc B 1795, (3), 12 kr. Ferenc A 1795 (3), 10 kr. Ferenc B 1795 (2), 6 kr. Ferenc A 1795 (2), 3 kr. Ferenc B 1794, 1795. Ferenc budai koronázására ezüstjeton 1792 (2), Ferenc neje M. Terézia budai koronázására ezüstjeton 1792 (2), Szent Jobb Budára hozatalára ezüstjeton 1771* Sávoly: (Somogy m.) XVI. századi tallérok. Utolsó előforduló évszám 1565. Összesen 5 db. Csehország I. Ferdinánd 1549, 1551, Salzburg Michael 1558, Johann Jakob 1565, Mecklenburg—Schwerin Johann Albert 1549. H. L. IRODALOM Herbert A. Cahn, Griechische. Münzen archaischer Zeit, Amerbach-Verlag, Basel 1947 16., 32 oldal, 36 tábla + 1 térkép. A szerző rövid bevezető szöveggel és néhány jól sikerült nagyított éremképpel mutat rá az archaikus görög pénzverés számtalan problémája közül arra, amely talán eddig még legelhanyagoltabb volt: az archaikus éremképek művészeti vonatkozásaira. Különösen érdekes és a további kutatás szempontjaiból jelentős a tanulmány kiindulópontja, a szerző igyekszik területenként különböző, szinte azt mondhatnék, provinciális stílust és stílusemléket kianalizálni. A szöveg itt és különösen datálás terén nem egyszer eltér igazoltnak látszó alapvető nézetektől; e szempontok részletes igazolását a későbbiek során várjuk majd tőle. De a kis füzet ennek ellenére gondolatokat keltő, igen tartalmas, a legjobb értelemben vett népszerűsítő munka, komoly nyeresége a szakirodalomnak. Herbert A. Cahn, Die Münzen der sizielischen Stadt Naxos. Ein Beitrag zur Kunstgeschichte des griechischen Westens. — Basler Studien zur Kunstgeschichte Band II. Basel, Verlag Birkhäuser, 1944. 168 oldal, 12 tábla. A szerző nézőpontjában és módszerében újszerűen tárgyalja a szicíliai görög pénzverés egy kisebb lezárt egységét, Naxos város veretőit. Bár e módszernek, mely elsősorban a korabeli nagy művészet eredményeit veszi a vizsgálat alapjául, megvannak a maga irodalmi előzményei, mégis teljes önállóságában és főleg az iparművészet (pl. vázafestészet) eredményeinek felhasználásával, itt jelentkezik először. A feldolgozott 150 (149+1 korabeli hamisítvány) waxosi típus a város történetének biztos kronológiáján nyugvó korbeosztás szerint van csoportosítva, a csoportokon belüli belső beosztás pedig a stílusfejlődés alapján áll. A beosztás másik, érdekes segédeszköze a művészeti párhuzamok állandó használata; ez a módszer kétségtelenül sokat fog adni a görög pénzveréssel foglalkozók számára. Nagyon fontos fejezete a könyvnek az, amely a naxosi pénzek pénztörténeti és gazdaságtörténeti sajátosságaival foglalkozik; metrológiai és finomsági adatok segítségével igyekszik tisztázni a tárgyalt érmek gazdasági szerepét. Igen érdees, de feltétlenül vitható e vonatkozásban Cahn azon feltevése, hogy a bronzveretek esetleg bizonyos értelemben névérték szerint futottak volna. Igen alapos, egészen az attribútumok részletes tárgyalásáig menő fejezet tisztázza ezután a különböző éremképek jelentőségét, majd a korabeli és újabb hamisítások ismertetése következik, végül rövid összefoglalás után, az érmek katalógusa. Ez típusok szerint sorrendben történik és tanúságot tesz arról a hatalmas anyaggyűjtésről, amely Cahn e munkáját jellemzi. A könyvet különböző hasznos mutatók egészítik ki. Cahn e munkájának jelentősége nemcsak a hatalmas, pontos kidolgozott katalógusában rejlik, hanem módszerének újdonságában is, amely a művészettörténet és a gazdaságtörténet fokozottabb bekapcsolásával új lehetőségeket nyit meg a görög érem kutatása előtt. Gerhard Kleiner, Alexanders Reichmünzen, — Abhandlungen der Deutschen Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Phil.-hist. Klasse Jg. 1947, Nr. 5. — Akademie-Verlag, Berlin 1949. 55 oldal, 1 tábla. A berlini akadémia háború után meginduló sorozatásnak e kötete nem tartozik a legszerencsésebbek közé. Rendkívül sokrétű és bonyolult anyagba nyúl bele, a görög pénzverés egyik legnagyobb csoportjába, a III. Sándor-féle pénzverésbe. Rövid bevezetés után az ezüst- és aranytípusok kérdésére tér rá és az érem-