Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)
Ismertetések - Simonyi Zsigmond: Petőfi kritikai kiadása (Havas jegyzeteivel) 465
466 SIMONYI ZSIGMOND. (Jókai az új kiadás előszavában), valamint vele egy időben Arany költeményeiben is, csakhogy Arany a régi nyelvből is fölelevenített sokat, amit czéljaira fölhasználhatott. Hogy azonban újabb klasszikusainkkal nyelvészeti szempontból is foglalkozhassunk, mindenekelőtt teljesen megbízható szövegkiadásokra van szükségünk. Ezekben pedig, mint mindenki tudja, nem igen bővelkedünk. Toldy kiadásai nyelvészeti czélokra hasznavehetetlenek. Ő számtalan apró változtatást tett a szövegen, hogy a jeles írót még jelesebbé tegye, ahol Kisfaludy K. azt írja, hogy a kárpit lefordul, Toldy így finomítja: a függöny legördül, s az ilyen változtatások egészen megmásítják az író ábrázatát. Első kritikai klasszikus kiadásunk Gyulai Vörösmartyja volt. Példája méltó követőit jóformán a fél kezünk ujjain elszámlálhatjuk .Szilády Balassája és Régi magyar költői állnak köztük első sorban, azután következnek Arany Jánosnak Hátrahagyott munkái, legújabban pedig Bánóczi adta ki a legnagyobb gonddal Kisfaludy Károlyt, Angyal Dávid pedig Kisfaludy Sándort, s hozzájuk sorozhatjuk Tompa költeményeinek hatkötetes kiadását. Legjobb klasszikus kiadásainkhoz méltán sorakozik s egyiknek sem áll mögötte Havas Adolf új Petőfi-kiadása, melynek rendkívül fényes nyomása és képdísze is valóban becsületére válik az Athenaeum társulatnak. Havas Adolf rendezte az Athenaeum megbízásából már 1890-ben a második olcsó népies kiadást, s már ebben fölhasználta a teljes kézirati apparátust, hogy Petőfi szövegét tisztán és hamisítatlanul adhassa. «Minthogy e kiadása, mondja most, «részben a kézirat hitelességével bír, ennek szövegét vette alapul ezen végleges teljes kiadás rendezésében is, nem mulasztván el a kétes helyeken az eredeti kiadások és kéziratok újabb összevetését)s lelkiismeretesen fölhasználva a Petőfi-Múzeum czímű nagybecsű kolozsvári folyóirat gyűjtéseit s egybevetéseit. Az új kiadást a teljesen megbízható szövegen kívül rendkívül becsessé teszi a kötetek végére tett kimerítő apparátus, mely már terjedelmével is imponál, s melynek különösen két érdeme van. Egyik, hogy megemlíti az egyes daraboknak különböző nyelvekre való fordításait, melyeknek a nyelvész — összehasonlítással — sokszor igen jó hasznát veheti.*) A másik, hogy összeállította az összes variánsokat, melyek bármi tekintetben figyelemreméltók. *) Kár, hogy a finn fordítások nincsenek megemlítve. Le vannak pl. fordítva a köv. költemények: Ha az Isten ekkép szólna hozzám . . . Suonio. Kutyák dala és Farkasok dala — S[uonio] a Lönnrot tiszteletére kiadott Albumban. Füstbe ment terv . . . Genetz. Azonkívül le van fordítva A hóhér kötele svédből (Vermholliset czímen, a költő életrajzával, H. Niemitől, Tampere 1879. 8-r. 123.). Éppen taval jelent meg egy kis finn Petőfi-gyűjtemény : «Aleksanteri Petőfi, Runoja. Koonnut Severi N. Ynna Petőfin eláma-