Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)
Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1
2 MELICH JÁNOS. bet, mint a papok pilisét, a lat. corona-t, c o r o n a Sti. Petri-t, tonsura coronalis-t. Nem jelentett a szó soha nyelvünkben «calvitium»-ot, «kopaszság»-ot, hanem kizárólag mindig egyházi terminus technicus volt, melynek nyelvtörténetünkben plis, pilés, pelis, pilis (v. ö. Schlágli szót., NySz., Okt. szót.) volt az alakja. A pilis szó eredetét tehát mint term. technicusét különválasztva kell tárgyalnunk a hasonló hangalakú és szláv eredetű Pilis helynevektől, s olyan nyelvet kell keresnünk, ahol a szláv plééb csakugyan terminus technicus, s jelentése «tonsura coronalis, corona». A szó eredetére nem utolsó fontosságú az a körülmény, hogy a keresztény egyházban kétféle «tonsura» dívik; az egyik a «corona S. Petri», a mely a róm. kath. egyházban dívik, s abban áll, hogy a fejet úgy nyírják le, hogy köröskörül hatkorona marad (nagysága változó); a másik a «tonsura S. Pauli», a mely a görög egyházban dívik, s abban áll, hogy a fejet egészen lenyírták, illetve ma a hajból csak néhány kissebb csomót kivágnak. Nálunk a róm. kath. «corona» volt használatban, a mi a pilis szó róm. kath. szláv eredetét eleve is valószínűvé teszi. A legelső kérdés, mi a pilis óbolgár, s azután általában gör. keleti szláv elnevezése. Az emlékek és a mai nyelvek erre kétséget kizáró feleletet adnak. Az óbolg. nyelvemlékek közül az Euch. Sin.-ban van néhány ima arra az alkalomra, amikor valakit baráttá teendők pilisezik. Ilyenkor a kifejezés postristi (nocTp'hinTH, Euch. Sin. 12, 13, 16, 150.), postristi (norrpHiUTH, Euch. Sin. 177—178.), stristi (cTpmuTH, Euch. Sin. 160, 177. 1.), postrizati, postrigati (nocrpH 3ATH, nocrpHiMTH, Euch. Sin. 15, 159.), ami ugyan szóról szóra «nyírni», s^-nel (CA) összetéve «nyilatkozni)) jelentésű, valódi értelme azonban «pilisezni, valakit tonsurával ellátni», illetve «baráttá tenni». E jelentés igen szépen kiolvasható a Vita Methodii III. cap.-jából, ahol ez áll: ink/i/k K'k 4AHMS&, H^ÉJKE JKHBCUfTk CKI3THH OTkH,H, HOCTpHI'k Ctt OIJ/dvYE K'k YkpkH'kl pH3'kl in Olympum, ubi sancti patres vivunt, profectus tensus est et nigra vestimenta induit ( azaz baráttá lett). Egyházi szláv nyelvemlékekben ép ezért a «clericus»-t, illetve «monachus»-t posthib'tiikt-nek, stribnikl-nek (v. ö. MIKL. Chr. Term. 16. 1., Lex. p., JAG. Zur Entst. I. 29, 46. és SEEZNEVSKIJ, Mat.) hívják, a mi szóról szóra a «megnyitott»-at, «nyírott»-at jelenti (v. ö. kis pilisi diák — sub-