Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Techert József: Az idegen szavak Csokonai nyelvében 439

IDEGEN SZAVAK CSOKONAI NYELVÉBEN 441 [hogy] lágyítsuk ',s egyenlítsük azokat a' lágy, könnyű és kényes Magyar szóejtéshez." (L. ReKtár XXVIII, 85—6). Csokonai Kleist-fordításának Élőbeszédében foglalkozik a legrendszeresebben a nyelvújítás jogosságával és helyes mód­jaival. Mint mestere, ő is négy eljárást ajánl, melyek közül az utolsó teljesen egyezik Földi fent ismertetett negyedik elvével: „Vágynak végzetre olyanok, a melyek eredet szerént ugyan nem magyarok, de vagy a nyelv királyától, az usustól pecsétes levelet kaptak, vagy a magyar tudósok diétáján hungarizáltattak . . . ezekben, ha polgári just kivánnak szerezni, megkívánhatja a nemzet, hogy a tősgyökeres magyar szók felett, se nyilván, se titkon, sem szép szín alatt, elsőségre ne héjazzanak, hogy külföldi ruhájukat levetkezzék, idegen hangejtéseket megszelídítsék és még a legutolsó magyar jobbágy füleinek is botránkozást ne csi­náljanak, s annak száját elviselhetetlen rabotával ne nyomor­gassák." (Harsányi—Gulyás kiad. I. 629—30; v. ö. TOLNÁT i. m. 75, 97. Nagyjában hasonló elveket vall Csokonaival egy időben, de tőle függetlenül Sándor István is; 1. TOLNAI 85—6). Hogy itt valóban Földi hatásával állunk szemben, azt nem csak az idézett párhuzamos szövegrészek igazolják. Csokonainak a nyelv gazdagítására ajánlott másik három módja szintén Földire utal. Földi a saját elvét, hogy t. i. az idegen szavakat ritkán és magyaros hangalakban használjuk, a gyakorlatban is követi. Magyarra fordít csaknem minden nyelvtani és verstani mű­szót, magyar növény- és állatneveket alkot, hogy az idegeneket nélkülözni tudja, így az aranka, boglárka mintájára a latin asperula-ból érdeské­t, a hesperis-hól estvelké­t csinált) (Rövid kritika és rajzolat a­ magyar füvésztudományról, Béts 1793, 27) stb. Ha pedig nagy ritkán magyar tőszóból nem tud megfelelő nevet alkotni, ösztönösen megtalálja a módot, hogy az idegen szó hangalakját könnyen megmagyarosítsa, így a monas nemi nevet parány-nak fordítja, a Monas Termo fajtát azonban „Termő Parány"-nak nevezi (Természeti história, Pozsony, 1801, 428). A divattal átvett német, francia, olasz szavaknak pedig nyomát sem látjuk Földi könyveiben. Mint láttuk, elméletben Csokonai is átveszi Földi itt ismer­­ t) Az EtSz. a borzonká­ t is (I, 497), meg az estvelké­ t is (II, 54) csak 1807-ből idézi.

Next