Minorita Főgimnázium, Nyirbátor, 1912
Több erő több élet! A régi jó görögök tapasztalataibon megfogamzó „mens sana in corpore sano“ elmélete nálunk eddigelé sokáig sutba szorított tengődés. A napról-napra öregedő ifjúság arcráncai, idegrángatódzása, sápkóros betegségei a jövendő képének ijesztő színvonásai. A panasz csak szó, a sajnálkozás inkább ösztönös rokonszenvi érzés; itt tettre van szükség! A „mensi1 (mely alatt kétségkívül lélek értetődik) és „corpus“ az emberi lényeg kettős tényezője. Ezeknek szoros, benső kapcsolódása, a léleknek a testbe való szívódása életet fuj az anyagra, a fizikumra. A lélek szellemi, magasabb lényegisége révén az első, de egészséges testet igényel az egész ember tevékenységeinek érvényesítési eszközéül. Ezért a fentebbi elv a test fejlesztés arányánál hatványozottabb fokú lélek művelés sürgetője. A béna lélek a szervezet lenyűgözője. Tehát a lelket kell elsősorban nevelni, gyúrni, erősíteni, izmosítani, mert az összes emberi tények tervezője, irányítója, végrehajtó ja a lélek. De itt a lélek művelés különös módozatainak mellőzésével, csakis a fentebbi elv első értelmű tartalmának figyelembe vételével a testszervezeti ápolás révén beállított testedzésnek a lélekre, a szellemre is ilyetén nezg visszaható hasznosságait méltatom. Mert az is igaz ""Мпт promptus, sed caro infirma.“ Az erős, V