Minorita Főgimnázium, Nyirbátor, 1914
URECZKY SÁNDOR 1881—1914. Eltávozott ő is a mozgósítás első napjaiban, hogy a hazalétét fenyegető élet-halál küzdelemnek cselekvőleges részese legyen. Lerótta ő is véres áldozatát. Két hónapig mint a császári és királyi 2. gyalogezred 9. századának őrvezetője hősies bátorsággal szolgálta a szent ügyet, mígnem 1914 október 12-én a magyar határ védelmében, a bukovinai harctéren, egy orosz golyótól homlokon találva hősi halált halt. A népnevelésnek értékes munkája, egy kis családnak szerető gondos feje veszett el benne. Székely földnek volt a szülöttje s a székelykeresztúri tanitóképezde elvégzése után Nyírbátorba került a reformátusa elemi iskolához tanítónak s több mint egy decenniumon át volt kis körben bár, de lelkes munkája a népnevelés magasztos ügyének. Vérbeli paedagogus volt. Pályájához ideális szeretettel ragaszkodott. Ez a szeretet ösztönözte őt arra, hogy sokat olvasson, sokat tanuljon, csakhogy nevelő tanító munkáját minél értékesebbé, és gyümölcsözőbbé tegye. A háromszéki nyakas székely önérzetes magyarnak maradt a nyírt homok buckák között. S önérzettel párosult munkásságával s megnyerő modorával sok tisztelő és jó barátot szerzett magának. Munkássága nem szorítkozik csak a református elemi iskola falai közé, tanít az iparostanonc iskolában s az 1911 szeptember elején megnyílt rendi gimnáziumunkban három éven át tanítja a tornát és a szépírást. Pontosság, lelkiismeretesség, kiváló rendszeretet s kitűnő fegyelmező erő jellemzik három évi munkáját. A társadalmi életben a haladó eszméknek volt lelkes szó- vivője. Meggyőződésteli fejtegetéseit, szó harcait élvezettel s hallgattuk mindenkor s azok még az ellenvéleményen lévők részéről is tiszteletet és becsülést biztosítottak számára.