Minorita Főgimnázium, Nyirbátor, 1914

URECZKY SÁNDOR 1881—1914. Eltávozott ő is a mozgósítás első napjaiban, hogy a hazalétét fenyegető élet-halál küzdelemnek cselekvőleges részese legyen. Lerótta ő is véres áldozatát. Két hónapig mint a császári és királyi 2. gyalogezred 9. századának őrvezetője hősies bátorsággal szol­gálta a szent ügyet, míg­nem 1914 október 12-én a magyar határ védelmében, a bukovinai harctéren, egy orosz golyótól homlokon találva hősi halált halt. A népnevelésnek értékes munkája, egy kis családnak szerető gondos feje veszett el­­ benne. Székely földnek volt a szülöttje s a székely­keresztúri­­ tanitóképezde elvégzése után Nyírbátorba került a reformátusa elemi iskolához tanítónak s több mint egy decenniumon át volt kis körben bár, de lelkes munkája a népnevelés magasztos ügyének. Vérbeli paedagogus volt. Pályá­jához ideális szeretettel ragaszkodott. Ez a szeretet ösztönözte őt arra, hogy sokat olvasson, sokat tanuljon, csakhogy nevelő tanító munkáját minél értékesebbé, és gyümölcsözőbbé tegye. A háromszéki nyakas székely önérzetes magyarnak maradt a nyírt homok buc­kák között. S önérzettel párosult munkásságával s megnyerő modorával sok tisztelő és jó barátot szerzett magának. Mun­kássága nem szorítkozik csak a református elemi iskola falai közé, tanít az iparostanonc iskolában s az 1911 szeptember elején megnyílt rendi gimnáziumunkban három éven át tanítja a tor­nát és a szépírást. Pontosság, lelkiismeretesség, kiváló rend­szeretet s kitűnő fegyelmező erő jellemzik három évi munkáját. A társadalmi életben a haladó eszméknek volt lelkes szó-­ vivője. Meggyőződésteli fejtegetéseit, szó harcait élvezettel s hallgattuk mindenkor s azok még az ellenvéleményen lévők ré­­­széről is tiszteletet és becsülést biztosítottak számára.

Next