Nyugat, 1923. január-június (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923 / 1. szám - Babits Mihály: Petőfi koszorúi (Vers)
PETŐFI KOSZORÚI «Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?» Hol a szem, szemével farkasszemet nézni ? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mai napoknak szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja hogy mit akar: talány zaja, csöndje és úgy támolyog az idők sikátorán, mint átvezetett rab a fogház udvarán börtönből börtönbe. Ki ünnepli őt ma, mikor a vágy, a gond messze az övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar? Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit. Ők vannak koszorúk, keményebbek, mint a deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a hideg temetőnek!... Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot, melyet eszméinek ellensége rádob emlékére — kőnek ! Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! Nem drótos füzérbe görbítve — légy szabad virág szabad földön! hogy árván maradva megrablott birtokán mondhassa a magyar: «Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!» Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz! Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az ő ünnepségén: Koporsó tömlöcét aki elkerülte, most hazug koszorúk láncait ne tűrje eleven emlékén! BABITS MIHÁLY