Nyugat, 1928. január-június (21. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - SZINI GYULA: JÓKAI Egy élet regénye (10)

JÓKAI Egy élet regénye (10) Búcsú a Belvárostól A Schmied*Unger*ház előtt társzekerek állnak. Egy lakó hurcolko­ dik a második emeletről. Bútorait a város szívéből kiviszik a Külső Stáció*utcába. Pálinkás ízű hangon ordítoznak az izzadó munkások, amint roskadoznak a nehéz bútorok alatt. — Toha az áldóját! Be nehéz ez a láda! Kővel van teli, vagy mi! — Könyvek vannak benne, komám. Ne nagyon rázd, mert az a sok betű mind a fejedre talál hullni!... — Könyvek! Mi az isten csudájának ez a sok könyv? — Akinek van ráérő ideje, összeolvas ám minden tücsköt,bogarat, mint a Trézsi néni, aki már ötven év óta elrak minden falat papirost, amit az utcán talál és amin nyomtatott betű van. — Aszondom én, aki olvas, mind bolond, mint a Trézsi néni. — Tudod-e, hogy ezt a mázsányi könyvet, amit cipelsz, mind az a kopasz írta odafönn... Most is ott ül az íróasztalánál... Meg van hagyva, hogy az íróasztalát vigyük el utoljára. — Aztán mit ír ezekbe a könyvekbe? — Furcsa, bolondos istóriákat. Egyet zsebrevágtam. Gondoltam, hogy ahol sok van, ott egy meg se kottyan... Már belekukkantottam... mert értek egy keveset a betűhöz ... Aszondja: «A szerelem bolondjai»! Hehehe... Ezen majd együtt nevetünk, komám, a snapszputikban, ha leráztuk a fuvart... Nagy tükör imbolyog a szélben és vakítón visszaveri a napfényt. Az író letekint az ablakon. Megdobban a szíve. Csak el ne törjön az a tükör! Hét évi szerencsétlenséget jelent! Hét év! Mikor a Schmied*Unger*házba költöztek, a háziúrból egy* szerű lakó lett és egy tükör, ah! porzdorjává zúzódott a szállítók ügyet­­len kezében. A hét év már letelt: nyolc évig laktak a régi Pestnek ebben a híres házában. Micsoda nyolc év! 1860—1868! Mit hozott a tükör? Szerencsétlensé­­get, szerencsét? Ezen a napsugaras délelőttön mily emlékek rebbennek föl a régi bútorokból, amelyek helyüket változtatják! Szerencsétlenség? Óh, az bőven akadt! Ezek a bútorok látták utoljára Liliomkisasszony titokzatos alakját, hallották kacagását, sóhajait, meglesték titkolt könnyeit és búcsúzását a bolond, érthetetlen élettől. Óh, ez nehéz titok! Miért van az, hogy aki fényes, derűs tündér­ képeket vetít az életről, mint valami varázstükör, mingyárt sötétet mu­­tat, ha nem rajzolódnak rá a külső élet tarka figurái, hanem csak befelé, a sötét szobába néz? Miért kellett elmennie hirtelen Liliomkisasszonynak örökre? Miért lát napvilágot 1861 egy ködös november végi napján a feketeszegélyes

Next