Nyugat, 1937. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)
1937 / 3. szám - Zelk Zoltán: Vers
a 216 Zelk Zoltán: Vers kor már ment a lépcsőn, vissza a vendégeihez. Nem maradt aznap este rajtunk egy szál becsület... Tíz óra felé, amikor már minden lecsöndesedett, az orosz odament a szekrényhez és kivett belőle egy jókora tengeri pisztrángot. — Ma pisztrángot eszünk vacsorára, — mondta hunyorogva. — De nem büdöset ám! Alig két órával ezelőtt fogtam, két óra alatt nem romlik meg semmiféle hal, — utánozta Anton Ixel hangját s az ujját is úgy emelte fel, mint ahogyan a vita hevében az öreg tette. — Én is tudok ám halászni! — nézett rám jelentőségteljesen. — Te soha nem szoktál halászni... Iván! — kiáltottam elszörnyülködve, mert mocsárszínű szeméből kiolvastam, megértettem egy pillanat alatt, mi történt itt délután. — Romlott halat tartogattál a szekrényben s amíg mi felmentünk az emeletre, te elcserélted az öreg halát, Iván! Röhögni kezdett, nagy fejét az ég felé emelve. Letisztította a pikkelyeket, ácsbaltával feldarabolta, meghintette sóval s aztán főzni kezdte a halat. — Egyél, magyar, nagyon finom ez! — kínált, amikor kirakta a tányérra a haldarabokat. De én a fejemet ráztam. Nem kell a pisztráng nekem. Mélyet sóhajtott s leült az asztal elé. Aztán nem hallatszott más, csak félelmetes állkapcsainak ropogása. PATAKI DEZSŐ SZILVESZTER : Ilyen zenét tenger se tudhat, sem a vihar, ily harsogót, se százezer motor, mint itten, e rossztüdejü horkolók. Orral, fog közt, sípoló mellel fújják ... fölszáll és összecsap száz szörnyű hang. És szinte csobban és habzik, amint megdagad és nekilódul a falaknak ... de visszapattan, nem leli útját s újabb, s újabb hörgéssel és sziszegéssel lesz teli a terem. S önönharsogásuk árja alatt úgy alszanak, mint folyó mélyén az iszapban nagybajsza, páncélos halak. Ha mélyebb lenne ez az éjjel és ringatóbb ez az iszap, ha nem hajitná partra őket, mely fölissza az éjt, a Nap ... ha nem tátná torkát feléjük a Vácisut és a liget, melynek bokrai közt lapulva leseng a csontfogó hideg ... vagy nappal is vattás meleggel őrizné őket ez a ház: csattogna térdükön a kártya, járna a talonmániás, mint hajdan a kocsmák ölében, mikor az egyheti robot bére ott szállt az izzadt kézstyák között, mint egy elváltozott