Nyugat, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940 / 1. szám - Várkonyi Nándor: Petőfi arca (tanulmány)
6 VÁRKONYI NÁNDOR: PETŐFI ARCA Gyula remekbe készült életrajza is ehhez a másodlagos hitelességű rajzhoz volt kénytelen folyamodni. Jankó rajzát több régebbi kiadványban is megtaláljuk, ugyanoly megjegyzéssel, mint a Képeskönyvé, s úgylátszik, készülhettek egyéb másolatok is a Jankóén kívül, de csekély értékűek, mint például az a kettő, melyet a Beöthy-féle nagy irodalomtörténet közöl különböző kiadásaiban: az egyik egészen vázlatos tollrajz, a másik festett reprodukció. Azonban fölösleges, hogy akár a Jankó-féle képmásnak, akár a rekonstrukcióknak, vagy az egykorú képeknek értékét megállapítani próbáljuk, mert ha nincsen is kéznél az eredeti daguerrotipia, ennek teljesen hű s az eredetivel kétségtelenül egyenlő értékű fényképmásolata legalább néhányszáz példányban megvan, kell, hogy meglegyen ma is. Szana Tamás Koszorujának 1879-iki évfolyama közölte ezt a reprodukciót s minden egyes számhoz mellékelte, Kertbeny Károly kísérő cikkével. Tehát bizonyára nem mondunk sokat, ha ma is meglévő többszáz példányról beszélünk; a Koszorú díszmű volt, aminőt ritkán hánynak lomtárba s a családi és közgyűjtemények kétségkívül megőrizték. Ennek a cikknek írója minden különösebb keresés nélkül hármat állíthatott egymás mellé, melyek közül az egyik saját szobája falán lóg egy évtizede s éppen ez hívta fel figyelmét az általános és régóta hangzó panaszra, hogy a hiteles kép elveszett. A Koszorú képe nem nyomdai úton sokszorosíttatott, hanem mindegyik a lemezről készült műtermi levonat, 6 és 9,5 cm nagyságban (nyilván az eredeti mérete), kartonra ragasztva; alatta Petőfi aláírása facsimilében s ez a szöveg áll: «A költőnek dr. Beliczay Imre birtokában levő egyetlen fényképe után másolta Kiesz György. Kiadja Rautmann Frigyes Budapesten.» A kép (természetesen nem fénykép, hanem daguerrotipia) tehát 1879-ben még megvolt. De Kertbeny cikkéből kiderül, hogy készült egy másik daguerrotipia is, csoportkép, mely Bulyovszky Gyulát, Nyári Albertet, Jókai Mórt, Vasvárit és Petőfit ábrázolta, melyet azonban Jókain kívül soha senki más nem említ s így valószínű, hogy ez a felbecsülhetetlen értékű emlék elveszett. Kertbeny visszaemlékezése egyébként annyi érdekfeszítő adatot, jellemző s nagyrészt felhasználatlan epizódot közöl Petőfi életéből, hogy érdemes bő kivonatban újból közreadni. Kertbeny igazolja, hogy csakugyan személyes barátságban volt Petőfivel. Bakody Tivadar nevű orvosnövendéknél találkozott először vele. «... 1844 szeptember utolsó napjainak egyik délutánján én is felkerestem Bakody barátomat, de a nagy füst miatt belépésemkor csak annyit vehettem ki, hogy vendégei ezúttal is szép számmal valának. Tódi két barátjával csibakozva a könyvszekrény előtt állt. Valami felett vitatkoztak s Bakody csak kezével intett, hogy ne zavarjam társalgásukat. Nem háborgatom tehát őket s egész hanyagul az ablaktól jobbra eső dívánra vetettem magamat. A dívánon már ekkor egy másik fiatal ember is ült szintén csibakozva, ki egyáltalában nem rokonszenves, sőt figyelmet is alig érdemlő külsejével s deákosan igénytelen magyar öltözékével éppen nem kötötte le érdeklődésemet. Tódinál gyakran fordult meg egy-egy olyan tanulócska, kit csak egyszer láttunk s aztán többé soha. Dívánunk előtt egy hosszúkás asztal állt, s azon elszórva a könyvpiac újdonságai hevertek, melyeket pesti könyvárusok küldtek be.