Állami polgári leányiskola, Orosháza, 1927
Néhány szó a leánynevelésről. A nő adja meg az életfolyamat formáját, tartalmát, azért a nőnevelés a legfontosabb, legsarkalatosabb pontja a nevelésnek. Amilyenné neveljük leányainkat, olyan nők, olyan anyák lesznek belőlük s ki meri tagadni, hogy az emberiség egyetemességére nem a szülői ház, nem az anya nyomja rá bélyegét. A nő irányítja a férfi lelket, ő sugallja nagy tettek véghezvitelére, de viszont ő taszítja a züllésbe is. Az anya adja oda testi és lelki képességeit gyermekeinek, ő fejleszti azt bennük nevelés által. Miután a testi és lelki alapot főképen az anya adja, ezt nem tévesztve szem elől, a leányokat az élet tiszta örömeinek élvezni tudása mellett, komoly kötelességtudásra kell nevelni. Ha ez az alap jó, az iskola munkája nemcsak könnyű, hanem eredményes is. Azonban a mai családi nevelés mindinkább lesiklott arról a magaslatról, hol eszményi céljait munkálta. Ma a családi nevelést nagy általánosságban a hiúság vezérli. A hiúság jut kifejezésre a gyermek ruházkodása, magatartása, tanulmányai és pályaválasztásánál. A mai divat, kezdve a cipőtől, alig takarja be ruhával a testet. A fejlődő gyermek fedetlen lábszárakkal, vékony talpú, kivágott cipőben van kitéve a mi szélsőséges klímánk minden szeszélyének, nem is szólva arról, hogy a kivágott cipőben a láb nem is tud sem erősödni, sem kellőképen fejlődni. Egész más ez a nép mezítlábas gyermekeinél, kiknek cipőbe be nem kényszerített lábuk minden izma harmonikusan fejlődik. Leányaink már kis korukban vékony, divatos harisnyát kapnak, akár tél az idő, akár nyár. Nem csoda aztán, ha a vékony talpú divatcipőben, vékony harisnyában, a térden felüli szoknyával alig fedett lábú leányaink, az idő minden változására reagáló szervezettel, örökké nátha.