Orosházi Hírlap, 1957. április-június (2. évfolyam, 5-17. szám)
1957-05-30 / 13. szám
OROSHÁZI HÍRLAP Nemrégiben Békéscsabán az MSZMP megyei székházában igen szépszámú csoport gyűlt össze. Kommunista pedagógusok érkeztek a megye különböző részéről. Az előadó beszámolója után a hozzászólók igen sok kérdést vitattak meg, de a lényeg talán minden felszólalásnál az volt, hogy követelték az ellenforradalmárok eltávolítását soraikból. Ez azért csak most vetődhetett fel, mert a Megyei Tanács Művelődési Osztálya nem akarta év vége előtt megbolygatni a tanítás menetét. A felszólalásokat, ha összehasonlítjuk az elmúlt év pedagógus pártértekezleteinek hozzászólásaival, óriási volt a különbség. Azt a lelkes forradalmi hangulatot, ami ott volt, le sem lehet írni. Pedagógusok, értelmiségiek, hogyan tudnak ennyire szenvedélyesen kiállni a párt mellett? Vagy talán csak a jó szókincsük? Nem. Az aktívan olyanok is voltak az összegyűltek között, akik annak idején géppisztollyal védték a proletár államot. Nagy részük paraszt, vagy munkás szülő gyermekei és tudták, hogy hol a helyük. Igen nagy feladat áll a kommunista pedagógusok előtt. Neveljék az ifjúságot elszánt és megingathatatlan elvhűségre, nyerjék meg és állítsák a párt mellé az úgynevezett „semleges” pedagógusok széles rétegét. A pedagógus állásfoglalásától igen sok függ. Azzal, hogy ez a széles „semleges” réteg sem jobbra, sem balra nem nevel, nem sokat jutunk előre. Megbeszélésünkön felvetődött az a kérdés: ifjúságunk nagyszámú részvétele az ellenforradalomban nem emiatt volt-e? De igen. Erre csak ez lehetett a válasz! Mert nem történt volna ez meg, ha minden pedagógus a materializmus, a marxizmus talaján állana. Szívvel-lélekkel harcolt volna a pártért és így nevelte volna az ifjúságot is. Joggal várja el a munkásosztály és a parasztság azt, hogy minden pedagógus — aki a jövő társadalmunk építőit formálja — legyen maga is olyan, hogy valóban formálhasson. Kovács László tanár nemes- »> . M«*» <4^- V.#1- Nagy Lajos és társai a bíróság előtt Nagy Lajos, Diószegi Pál, dr. Balás Ambrus, Trausznitz Ferenc, Búza Nándor és Csizmadia Ferenc orosházi ellenforradalmár vezetők ügyét még a múlt héten megkezdte tárgyalni a gyulai megyei bíróság. Hétfőn, május 27-én az orosházi járásbíróság épületében folyt a tárgyalás. Első tanúként Dimák Ferenc MÁV alkalmazottat hallgatták ki. Dimák arról tudott, hogy a vasútállomáson fegyverek voltak és hogy Gondos Sándor — szintén vasutas — osztotta ki azokat, de a maga módján mentegette Diószegit, aki ez egyik értelmi szerzője volt — a közhangulat szerint — a felfegyverzésének. Dobrádi László vasutas azt állította, hogy a fegyvereket ő szedte össze és küldte be a honvédséghez, de arról ő állítólag nem érdeklődött és nem is tudott, hogy azok hogyan kerültek oda november első napjaiban. (Nem érdekes?) Bencsik Elekné, a Vas- és Kályhaipari Vállalat volt anyagkönyvelője, Trausznitz gépírónője először sehogy sem akart emlékezni a röplapok gépelésére. A bizonyítékok hatására végül többszöri röplapgépelést is elismert, és azt is, hogy Trausznitz gyártatta vele a röplapokat. Bencsikné úgy akarta bizonyítani, csak egyszer gépelt röplapot, hogy ezt mondta: „A férjemmel összevesztünk azt mondta, hogy többet ilyet ne csináljak, mert az csúnya fegyver.” A bíróság „nem vette be“ a dajkamesét. A röplapok tartalmára sem akart emlékezni, később már igen. Megjegyezte, hogy amikor a budapesti központi munkástanács határozatát gépelte, „sok butaság volt benne”. Fehér Lajos, a Vas- és Kályhaipari Vállalat volt alkalmazottja is tett tanúvallomást — bár neki szintén a vádlottak padján lett volna a helye. Állítólag csak októberben ismerte meg Búza Nándort, pedig egy vállalatnál dolgoztak. Elmondta, hogy Trausznitz és Búza kormányellenes kijelentéseket tettek, a sztrájk mellett álltak ki, de a sztárjk megszervezőiről nem akart tudni. Úgy akarta beállítani, mintha a Szabad Európa rádió és a budapesti ellenforradalmi munkástanács felhívására a dolgozók maguktól akartak volna sztrájkolni. A védők eközben igen aktívak voltak. Búza jó munkáját akarta az egyik tanúval bizonyítani. A másik Trausznitz ideges természetét, betegeskedésre való hajlamosságát. Horváth Ferenc, a Vas- és Kályhaipari Vállalat volt dolgozója részben beismerte, részben tagadta korábbi vallomását. Amikor a bíró felolvasta korábbi vallomását, akkor elismerte azt. Abban az áll, hogy a 48 órás sztrájkot Trausznitz szervezte, tiltakozott a Kádár-kormány ellen, és a győri kormányhoz való csatlakozást hirdette. A néma tüntetés a demokratikus sajtó ellen volt. Onódi István, a Vasipari Vállalat igazgatója tanúvallomásában a röplapgyártást bizonygatta. Azt akarta elhitetni a bírósággal, hogy nem Trausznitz és Búza voltak a fő sztrájkszervezők. Ellenkezője már az eddigiekből is kiderült. Szünet következett. Dr. Bárány ügyvéd — no, nem egy demokrata — az emeleti folyosó egyik végén dr. Torkos ügyvéddel, a volt csendőrőrnagy úrral cseveg. Úgy látszik, Torkos úr segít, helyi ismeretket ad át, hogy jobban lehessen védeni az ellenforradalmárokat. Most megint eszembe jutott, hogy milyen humánus ez a népi demokrácia. Torkos úr ügyvédkedhet, de októberben, novemberben kuss volt a baloldali proletárvezetőknek. Vége a szünetnek. Kovács György nagyszénási rendőrtörzsőrmester következett tanúvallomásra. Annyit mondott, hogy Trausznitz utasított a november első napjaiban a kommunista vezetők összeszedésére. Az az érzésünk, Trausznitz viselt dolgairól többet is mondhatna. Nem tette. Ifjú Zvara Mihály szénási rendőr a vele vitatkozó Trausznitzzal szemben is fenntartotta vallomását. Elmondta, hogy Trausznitz nemcsak a kommunista vezetők összeszedését, hanem felakasztását is magparancsolta. A szénási gépállomás igazgatóját Trausznitz ki akarta „nyújtóztatni”, mert elbocsátotta őt. Fejére olvasta, hogy egy Szabó nevű nagyszénási származású kémmel szűrte össze a levet. Ebéd után Lovas István, a volt nagyszénási nemzetőrparancsnok is bizonygatta, hogy Trausznitz parancsot adott a kommunisták összeszedésére. Németh István vasutas tudott az állomási fegyverekről, de hogy ki vitte oda, arról már nem. Dr. Godáts Barna ügyvéd idegesen, rezgősen állt a bíróság előtt. Ami Balás Ambrus kartársa nézve kedvező volt, arra részletesen emlékezett, ami kedvezőtlen, arra még nagyvonalakban sem. Az ő vallomásából megtudhattuk, hogy a letartóztatott kommunistákat börtönbe akarták vetni. Ennek megtárgyalására őt is meghívták. Dr Szenttornyai György ügyvéd is Godátshoz hasonlóan vallott, ő arról tudott, hogy Balás ügyvéd zöldreform tervezeten dolgozott, a földbirtokhatár megállapításával foglalkozott. Ö is részt vett annak tárgyalásán, hogy a kommunista letartóztatottakat börtönbe vessék-e. A tárgyalást vezető bíró megkérdezte, hogyan lehet az, hogy egy ügyvéd sem került úgynevezett védőőrizetbe? Szenttornyai vallomása kapcsán Balás ügyvéd megemlítette, hogy új adózási tervezetet is kidolgozott, és „félmilliónyi többlet adót munkált ki”. Az orosházi első tárgyalási nap tanulsága: a reakció nem adta fel a harcot. A tárgyalás kedden és szerdán folytatódik. Következő számunkban részletesebb ismertetést adunk. T. G A gyermek az anyánál marad András és Erzsi mikor összeházasodtak 9 évvel ezelőtt, nem gondoltak arra, hogy valamikor bíróság előtt fognak gyermekükért civakodni. A szerelem forró lángja hamar kialud náluk és a szürke hétköznapok küzdelmében mindjobban rádöbbentek, hogy nem jól választottak. András többet várt a házasságtól. Szerette a maga módján Erzsit, az asszony azonban nem viszonozta azt úgy, ahogyan András várta. Keresték évekig egymást, bár együtt éltek. A megszületett gyermek hosszú évekig összekötötte őket. Tavaly kerültek először bíróság elé. Négy órán át békítgette őket a kötelességét teljesítő bíró, de hiába. A férj hajthatatlan kérésére kimondták a válást. András hazament Tótkomlósra. Erzsi itthon maradt már nagyocska fiával. Most ismét találkoztak az őket békítgető bíró előtt. András gyermekelhelyezési pert indított Erzsi ellen, mert szerinte Erzsi erkölcstelen életet él, azaz udvaroltat magának, tehát nem érdemli meg a gyereket. Erzsi 26 éves, kedves, csinos asszony. Nem kell magát soká kelletnie az bizonyos. Ugyan mire várjon? Talán zárdába vonuljon, hogy tőle elvált férje megnyugvást nyerjen? Nem! Erzsi igenis udvaroltat és férjhez akar menni. Na és András...? Egy év óta tán rá sem nézett fehérnépre? Az újabb pert indító férjet elutasította a bíróság. A 9 éves fiú édesanyjánál marad, mert semmi ok nincsen arra, hogy a gondos nevelésben részesülő gyermek Andráshoz kerüljön, azaz annak szüleihez, idegenbe. Mint szerető apa, ha gondoskodni kíván gyermekéről, azt másként is megteheti. A bírósági ítélet ezt a gondoskodást be is biztosította havi 200 forinttal. ) ----------- 3 „Nélkülözhetetlen“ emberek Felszabadulásunk óta mindig voltak és ma is vannak. Ők azok, akiket szerte e hazában a haladó értelmiség közé sorolunk, valójában azonban osztályidegenek, tőkések, vagy azok egyenes leszármazottjai. Van belőlük szép számmal. Nemrég arról olvastunk a Népszabadságban, hogy a minisztertanács által elrendelt egyszerűsítések nehezen akarnak megvalósulni. Nyilvánvaló, hogy az íróasztalukat féltő „nélkülözhetetlenek” mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák szükségességüket. Megtalálhatók ők minisztériumokban, vállalatoknál, intézményeknél. Különösen kedvelt helyük az árubeszerzői, pénzügyi előadói, főkönyvelői, ellenőri tanácsadói posztok. Városunk viszonylatában is akadnak egynéhányan. Kétségtelen, hogy okos emberek ők. Nem rongyoskodtak a Horthy rendszerben, hanem “tanúlhattak. A szocializmus építésének küszöbén nehezen nélkülözhettük volna tudásukat. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy fontos beosztásuk csak addig tart, míg a munkásosztály káderei ki nem nőinek. Ennek már 12 éve, de a munkásosztály káderei még mindig nem váltották fel őket. Persze, ha a munkásból lett vezetők, igazgatók a palántálást rájuk bízzák, még sokáig így lesz. A proletariátus hatalmas szunnyadó erőkkel és tehetségekkel rendelkezik, de meg kell őket találni és be kell őket állítani. A legtöbb vezető keveset gondol ezzel. Tompítja az osztályellentétet az is, hogy ezek az emberek éppen ügyességük, tanultságuk sima modoruk révén közszeretetnek örvendenek, úgynevezett jó fiúk. Nem egy helyen valójában ők vezetnek, mert nekik vannak kapcsolataik, ötleteik, terveik. Ha proletárdiktatúrát akarunk, erre is gondolnunk kell és következetesen csökkentenünk kell a „nélkülözhetetlenek” számát, Hasba rugdosott Lakásuk zárt teraszán varrt május 20-án Hunyad S. Péterné, orosházi asszony (Lakcíme: Rákóczi u. 4 a.) Gyermekei az udvaron játszottak. özv. Kun Ferencné, a háztulajdonos zavarászni kezdte a gyermekeket. Anyjuk ezt szóvátette, mire őt Kunné egy tál vízszel az ajtón át leöntötte. Hunyad S. Peterné felháborodása következtében a Kunné ' lakása' előtti gangon kiabálni kezdett, hogy „talán meg van őrülve?" amiért olyat csinált. Émre Kunné az anya hajába ragadt, ráncigálta, többször hasba rúgta az állapotos asszonyt, majd a torkát fogta meg és fojtogatta. Másnap a sértett belázasodott,bevérzett, s a szülészetre kellett vinni, ahol méhkaparást kellett végezni. A rendőrség vizsgálatot folytat a bestiális Kunné ellen. A 4 í>sevoín egy állapotos anyái Orosháza fürdőváros lesz-e? Gyopárosfürdő... az ország már ismeri ezt a nevet, de sokan rossz véleménnyel vannak róla. Budapestieknek az a véleménye: egy kacsaúsztató tele békával és más víziállatokkal, piszkos, moceanás a víz. Az ország más részéről itt üdülők a medencét hiányolják. Mások az ivóvízhez nem voltak hozzászokva, vagy a tánchelyiséget kicsinyelték. Voltak, akik azt javasolták, hogy a szabadban lévő asztalok fölé fedélzetet kellene készíteni, mivel a zápor sok vendéget elriaszt, a meglévő fedélzet alá úgy sem fér mindenki. Más javaslat szerint fedett uszodát is kellene csinálni... Lehetne ezeket a javaslatokat még igen sokáig sorolni, ha lenne enne illetékes, aki ezt meghallgatná. Ha! És itt meg is álltunk, mert sajnos nincs, aki kezébe vegye ezt az ügyet. Pár évvel ezelőtt a városi tanács foglalkozott ezzel, sőt már tervek is voltak. Már addig is eljutottak, hogy szakemberek jöttek Pestről, akik megállapították, hogy szinte forró vizet tudnának a föld mélyéről a felszínre hozni. De a terv az csak terv maradt, nem volt rá pénz! Milyen híre lull eme városunknak: Orosháza, a Alföld fürdővárosa! Mindenki jó érzéssel hagyná el Gyopárost egy, vagy két heti üdülés után. A lehetőség megvan rá, csak számítani, cselekedni kell, ha egy részét a pénznek társadalmi munkával, gyűjtéssel, vagy valami hasonló módon teremtenénk is meg. Milyen szép feladat lenne, ha a Viharsarok ifjúsága kivenné ebből a részét. Építenének Gyopárosból egy ifjúsági fürdővárost, ahol hatalmas KISZ és úttörő táborokat lehetne felállítani a nyári szünidőben. Egész biztos, hogy államunk is támogatná ezt a kezdeményezést. Boldog gyermeknap Az elmúlt vasárnap igazi, boldog gyermeknap volt városunkban. A majálisok, kirándulások, sportversenyek, mozi előadások, az izgalmas rollerverseny és a sok szép ajándékok emlékezetessé tették az idei gyermeknapot. Több vállalatunk sem feledkezett meg „gyermekeiről” és bőségesen megvendégelte őket, így: Vas- és Kályhaipari Vállalat Bajcsy Zs. utcai kultúrtermében felterített asztalok és zenekar várta a 140 főnyi gyermek sereget. Kakaót ittak, mellé kiflit és ságol; szendvicset kaptak. Végül egyegy csomag cukorkával lepték meg a boldog gyermeksereget, Sütőipari Vállalat 101 gyermeket látott vendégül és ízlésesen elkészített ajándékcsomagokkal lepték meg őket. Ízlett is a cukorka, csokoládé és a frissen sült brióskalács. Seprűgyár Vállalat Hatvan gyermeket szintén vendégül látott. Itt cukorkát, «oho» jádét és kekszet kaptak az apró«