Orosházi Hírlap, 1966. január-március (11. évfolyam, 1-39. szám)

1966-01-01 / 1. szám

1986. január 1. Vessenek véget Indonéziában az atrocitásoknak! A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a párizsi in­donéz nagykövetségre eljuttatott nyilatkozatában szót emel az in­donéz kommunisták üldözése el­len — jelenti a TASZSZ. A nyi­latkozat követeli a megtorló in­tézkedések azonnali hatálytalaní­tását, a bebörtönzöttek szabadon bocsátását és a politikai gyilkos­ságokért felelős személyek meg­büntetését Az AFP hírügynökség idézi az Új-Kína jelentését, amely szerint az af­ro-ázsiai újságíró szövetség nyilatkozatban tiltakozott az in­donéz hadseregnek a Djakartá­ban székelő szervezet ellen végrehaj­­to­tt akciói miatt. Mint a nyilat­kozat hírül adja, a hadsereg aka­dályozza a titkárság tagjainak te­vékenységét, letartóztatta arab, angol és francia tolmácsát, vala­mint pénztárosát. Nasution indonéz hadügymi­niszter nyilatkozatot adott a Kyo­­do japán hírügynökség tudósító­jának. A UPI jelentése szerint Nasution kifejtette, hogy jelen­leg nincs sok remény az Egyesült Államok és Indonézia szorosabb együttműködésére, ennek az az oka — mondotta —, hogy „az in­donéz politika ellentétes az Egye­sült Államok politikájával”. Nasution hangoztatta, hogy or­szága továbbra is mindaddig szemben áll a szomszédos Malay­siával, amíg az államszövetség katonai támaszpontok fenntartá­sát engedélyezi területén. Támadta a Kínai Népköztársa­ságot, amiért „a pekingi rádió erősen bíráló hangot ütött meg az indonéz hadsereggel szemben az október elsejei államcsíny óta”. Kijelentette azonban, hogy Indo­nézia „együtt kíván működni minden imperialistaellenes erő­vel, beleértve a Kínai Népköz­társaságot is”. Víz alatti problémák Hetes becslések szerint a telepek 1100 milliárd köbméter földgázt rejtenek­. 1964-ben a holland partok előtt, 2900 méter mélységben a tengerfenéken is lelőhelyekre bukkantak. Mivel a szak­emberek véleménye szerint a tenger­part és a tengerfenék geológiai szer­kezete az egész Északi-tenger vidékén nem mutat lényeges eltérést, más or­szágok is kutatni kezdtek, és megin­dult a tőkés érdekeltségek harca a tengerfenék felosztásáért, a kutatás és kiaknázás jogának megszerzéséért. A nagy olajmonopóliumok érdeké­ben Hollandia, Német Szövetségi Köz­társaság, Nagy-Britannia, Dánia és Norvégia, továbbá a „nyílt tengerre” igényt tartó Egyesült Államok gazda­sági és diplomáciai úton összecsap­tak, hogy kiterjesszék felségjogukat az érintett tengerrészekre. 1958-ban kö­töttek ugyan egy nemzetközi egyez­ményt, amely szerint gazdasági szem­pontból a tengerparti államok felség­joga az ún. kontinentális talpazatra, azaz a tengerfenék 200 métert meg nem haladó mélységéig terjed ki, azonban az egyezményt máig sem ra­tifikálták. Különösen a Német Szövetségi Köz­társaság kevesli tengeri területeit és Hollandia és Dánia terhére szeretné kitolni a tengerfenéken húzódó elmé­leti határvonalat. Norvégia is vétót emelt, miután közvetlenül partjai mentén egy igen mély árok húzódik, amely lényegesen meghaladja a 200 méteres mélységet. Kérdés, joga van-e Norvégiának az árkon túli tengerfe­nékre? Ma még nehéz volna megállapítani, hogy az Északi-tenger hullámai mi­lyen kőolaj- és földgázkészleteket ta­karnak. A remények valóra váltása azonban kihatna a közel-keleti, afri­kai és latin-amerikai olajországokra is és az olajárak visszaesése számotte­vően befolyásolná az érintett államok gazdaságát és természetesen politiká­ját is. A „Sea Gem” (Tengeri Ékkő) fúró­torony katasztrófája ismételten felhív­ta a figyelmet az Északi-tenger alatt rejlő hatalmas kiterjedésű földgázme­­zőre. Az Északi-tenger tavaly került először földgázzal kapcsolatban az ér­deklődés központjába- 1963-ban Hollandia északi részén el­terülő Groningen tartományban felfe­dezett gazdag földgázlelet után (elő­ Nagy n­yerési lehetőségek 4. — forintért Korszerű családi ház garázzsal, személy­autóval, 12 napos kétszemélyes egyiptomi társasutazás, különböző személyautók, televíziók, hűtőszekrények, rádiók stb. a Szerencse-sorsjegy főbb nyereményei. HÚZÁS: 1966. február 27-én. KAPHATÓ: a levélkézbesí­tőknél, trafikokban, házfelügyelőknél és a közértekben. * 2 Diplomáciai tűzijáték Vietnam körül Míg a Dél-Vietnamból érkező hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy továbbra is dörögnek a fegyverek, folytatódik az amerikai diplomácia év végi tűzijátéka Vietnam körül. Csütörtökön, mint már jelentet­tük, Harriman utazó nagykövet befejezte varsói tárgyalásait és Belgrád­ba érkezett, ahol pénteken Tito elnökkel találkozik. Gold­berg amerikai ENSZ-főmegbízott, miután Rómában megbeszéléseket folytatott a pápával, Moro mi­niszterelnökkel és Fanfarával, az ENSZ-közgyűlés elnökével, az esti órákban különrepülőgépén Pá­rizsba érkezett és kijelentette, hogy látogatást kíván tenni De Gaulle elnöknél. A találkozóra va­lószínűleg szintén pénteken kerül sor. A nyugati kommentátorok a megbeszélésekkel kapcsolatban rá­mutatnak arra, hogy — noha azok lényegéről semmi sem­­ szivárgott ki —, az Egyesült Államok kor­mánya minél több országot kíván bekapcsolni az „amerikai elkép­zelés” megvalósításába. Szombat Kubát köszöntjük Hét esztendővel ezelőtt a Sierra Maestrában teher­autókból átalakított páncélko­csikon, gyalogosan és lóháton áradt Havanna felé a marok­nyi csoportból hadsereggé nö­vekedett felszabadító sereg. Batista diktatúrája összeom­lott, a nép virágokkal várta Castrót és seregét. Az Egye­sült Államok a tizenkettedik órában tengerészgyalogosai­nak Kubába küldésével pró­bálta megakadályozni hűséges vazallusának, Batistának bu­kását, azonban a latin-ameri­kai népek tiltakozására kény­telen volt visszavonni csapa­tait. 1959 január elsején, Ba­tista menekülése után wa­shingtoni sugallatra Havanná­ban katonai juntát hoztak lét­re, másnap azonban kitört a havannai munkások általános sztrájkja, amely elsodorta a junta-kormányt. Január nyol­cadikén érte el Castro serege Havannát, s e naptól kezdve Kuba minden részében a for­radalmi erők vették át a ha­talmat. Január elseje a kubai forra­dalom győzelmének ünnepe. Csaknem hat esztendőn át folyt a harc ezért a győzele­mért. Egy hétfői hajnalon, 1953. július 26-án hajtották végre az első bátor akciót, amikor Fidel Castro kis csa­pata megtámadta a santiagói Moncada-laktanyát, harcba szólítva ezzel a diktatúra el­len az egész népet. Százhat­­vanöten indultak ostromra, s csak kilencvenen maradtak életben közülük. A bíróság előtt folytatták a küzdelmet, azután a börtönben és az emigrációban, hogy azután a Granma fedélzetén visszatér­ve a Sierra Maestra áthatol­hatatlan őserdejében gyüle­kezzenek a végső csapásra, az 1959-es januári győzelemre. De a harc egyetlen napra sem lankadt. A leghatalma­sabb és a legagresszívabb im­perialista állam, az Egyesült Államok szomszédságában szo­cializmust építő hat és fél mil­liós kubai népnek szinte na­ponta kell szembenéznie az ugrásra kész farkassal. Hány és hány támadást intéztek a forradalmi Kuba ellen két esz­tendő alatt a dollárokkal tö­mött ellenforradalmárok, az amerikai titkosszolgálat ügy­nökei és az Egyesült Államok fegyveresei. A Disznó-öbölben végrehajtott ellenforradalmi invázió azonban éppen úgy kudarcba fulladt, mint a Ku­ba ellen hirdetett blokád, az intervenciós kísérletek és más fenyegetőzés. Washington Ku­ba-ellenes blokád-politikája darabokra tört a szocialista országok szolidaritásán, a la­tin-amerikai népek összefogá­sán, a nemzetközi közvéle­mény tiltakozásán. Kuba, a legifjabb, de har­cokban edzett szocialista or­szág a Szovjetunió és más szo­cialista országok, köztük a mi népköztársaságunk támogatá­sával szinte látótávolságra az imperialista farkas torkától, töretlenül halad a szocialista forradalom útján. Nemzeti ün­nepén népünk forró szeretet­tel köszönti a győztes harcok­ban edzett kubai népet és nagyszerű vezetőit. 5. T. Húsz éve a vállalat első embere Amikor 1945. május 3-án Bé­késcsabán megalakult az Építő­­munkások Termelő és Anyagbe­szerző Szövetkezete, az alapító ta­gok egy harminchárom éves fia­talembert választottak igazgató­­sági tagnak és egyben ügyvezető­nek. — Vállald el — mondták —, mi mindig és mindenben segí­tünk, melletted leszünk. így lett Drienyovszky János kő­művesből, tősgyökeres békéscsa­bai építőmunkás család fiából a felszabadulást követő első szabad május 1-e után a szövetkezet ve­zetője. Négy polgárija volt. Szak­máját jól értette, mert a sors munkát kerestében családjával együtt sokfelé vitte el az ország­ba. Bárhová is vetődött, szíve mindig visszahúzta szűkebb ha­zájába, Békéscsabára, a sok jó is­merős és munkatárs közé. Ami­kor szóba került a szövetkezet megalakításának gondolata, ő sem habozott, pedig negyven pengő volt a kötelező részjegy ára. A felszerelést, a szerszámokat is úgy adták össze, mert dolgozni, élni kellett. Azt viszont hamar felismerték, hogy ezt csak össze­fogással lehet. Ezért szövetkez­tek. Nevek jutnak az eszébe: Vanta­­ra György, Zsilák Mihály, Paulik János, Kiss János, Mázán András, Such János, Bácsik Mihály,, Han­­kó Mihály, Szoboszlai András, Lipták András, Filipinyi­­ János, Hankó Mátyás, id. Csepregi And­rás... Többeket közülük azóta már elragadott a kegyetlen halál, m­á­sok min is dolgoznak vagy éppen jól kiérdemelt pihenőjüket töltik, mint nyugdíjasok. A visszaemlé­kezés nyomán újabb nevek­­ tolul­nak elő. Olyanoké, akik ma is a vállalatnál dolgoznak: Zámori Gyula, Varga János, Győri János, Faulai Mihály, Korek Ferenc... A szövetkezet megalakítása után nem válogattak a munká­*­ban. Nem is volt benne hiány, mert soik hajlék, középület várta a helyreállításhoz a szorgos mes­terembereket. Sokszor egy-egy darab kenyéren és szalonnán dol­goztak naphosszat, mert másra nemigen futotta. Az elvonult há­ború ütötte sebeket gyógyítgatták. S aztán mind nagyobb tettekre vállalkoztak. Békéscsabán ők emelték a Felszabadulási Emlék­­­művet, amely azóta a békéscsabai szervezett építőmunkások össze­fogásának szimbóluma is. A má­sik nagyobb építkezés, amire szintén szívesen visszaemlékez­nek, Endrődön a Hármas-Körösön felrobbantott híd helyreállítása volt. Pályázatot hirdettek rá, s a vállalkozónak kauciót kellett le­tennie. Nekik azonban erre nem volt pénzük, az alkalmat azonban mégsem akarták elszalasztani. — Úgy történt — emlékszik vissza Drienyovszky elvtárs —, hogy megboldogult Vantara Gyuri bácsival felutaztunk Pestre. Egye­nesen a minisztériumba mentünk. A miniszteri műszaki tanácsosnak előadtuk kérésünket. Amikor meghallotta, hogy kauciót nem tudunk adni, azt válaszolta, akkor aligha kapjuk meg a munkát. Kértük, hogy jelentsen be ben­nünket a miniszternél. Teljesítet- Minden napnak megvan a ma­ga szépsége és nehézsége. Fotó: Kocziszky

Next