Ország-Világ, 1983. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-09 / 6. szám
Az örök barátság jegyében Negyedszázados a Szovjet—Magyar Baráti Társaság. Huszonöt esztendő még az ember életében sem túlságosan nagy idő, s még kevésbé egy szervezet életében. Ezért ma, amikor megemlékezünk a népeinket összefűző barátság fejlődése történetének e nevezetes évfordulójáról, azt egy meghatározott szervezeti formában foglalt szakasz kezdetének tekintjük. Barátságunk azonban sokkal régibb keletű. Népeink legjobb fiainak vére pecsételte meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az oroszországi polgárháború időszakában, majd később a Nagy Honvédő Háború éveiben. Ma ez a barátság különösen értékes számunkra, mivel a szocialista rendszer szilárd alapjára, a szovjet és a magyar nép gyökeres érdekeinek egységére, a marxizmus a leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveihez való hűségre épül. A napokban vizsgáltuk meg a Szovjet—Magyar Baráti Társaság központi vezetősége titkárságának a múlt évről szóló tájékoztatóját. Az 1982-ben végrehajtott intézkedéseknek már a puszta felsorolásából kitűnik, milyen széles körben hatoltak be barátságunk eszményei a szovjet emberek életébe. Munkánk formái ugyanolyan változatosak, mint amilyen sokrétű maga az élet. A társaság tevékenységében az elmúlt esztendőben nagy helyet foglaltak el olan tömegrendezvények, mint a testvérvárosok és a testvérmegyék képviselőinek találkozói, a küldöttségcserék, a turistautazások. Nagy jelentőségűek voltak a népeink életének jelentős és emlékezetes dátumai alkalmából rendezett konferenciák, szemináriumok és ünnepségek. Emlékezetessé váltak a színészekkel, muzsikusokkal és a kultúra más művelőivel való találkozók, mert ahogy mondani szokás, a kultúra a nép lelke. Ha pedig a barátok kitárják egymás előtt a lelküket, ez a bizalom és a barátság legmagasabb foka. Emlékszem azokra a napokra, amikor a Magyar Televízióban A tavasz 17 pillanata című filmet vetítették. Akkoriban Budapesten éltem és személyesen meggyőződhettem a művészet emberre gyakorolt hatásának erejéről. Vjacseszlav Tyihonov szovjet színész játéka —, ahogy ezt magyar barátaim nemegyszer hangsúlyozták — a szovjet embernek nemcsak a jellemét, hanem a lelkét is teljes mivoltában feltárta előttük. A társaság munkájában aktív a szerepük a kollektív tagoknak, vállalatoknak és intézményeknek, kolhozoknak és iskoláknak. Számuk a Szovjetunióban ma már 1700 körüli. Érdekesen, igen ötletesen zajlottak le a magyar turistacsoportok és barátságvonatok résztvevőinek találkozói legutóbb a Vlagyimir Iljics és az 1905-ös Forradalom Emléke nevet viselő moszkvai üzemek, a Moszkvai Izzólámpagyár Egyesülés, a 2. moszkvai óragyár kollektíváival. Magyar barátaink kimerítő tájékoztatást kaptak a fennállásának 60. esztendejét ünneplő soknemzetiségű szovjet országról, dolgozóinak életéről és munkájáról, sikereiről és megoldandó problémáiról, államunk békeszerető külpolitikájáról. December végén Moszkvában, a Barátság Házában nagyszabású szovjet—magyar ifjúsági estet rendeztek a Szovjetunió fennállásának 60. évfordulója alkalmából. S ezen részt vett a magyar ifjúság százötven képviselője — a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttei — és a mi társaságunk körülbelül ugyanannyi fiatal aktivistája. 1982-ben csupán Moszkvában hét küldöttséget, húsz turistacsoportot és nyolc barátságvonatot fogadtak Magyarországról. A társaság alapszervezeteinek munkájában nagy figyelmet szenteltek a rokon vállalatok és szervezetek társadalmi és termelési munkában szerzett tapasztalatai kicserélésével kapcsolatos kérdéseknek. Megemlíthetjük az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára, Vaskó Mihály által vezetett magyar küldöttség látogatását a Csuvas ASZSZK- ban, ahol a barátok kicserélték az ipar és a mezőgazdaság irányításában végzett pártpolitikai és szervező munka területén, valamint a tervek és a dolgozók által tett vállalások határidő előtti teljesítéséért indult szocialista verseny szervezésében szerzett tapasztalatokat. Novokuznyeck városban a magyar szakembereket egyes műszaki feladatok megoldásának a helybeli bútorgyárban alkalmazott útjai és módjai érdekelték. A szovjet kollégák viszont átvették magyar barátaiktól a bútorok kikészítésének, a szalagon végzett szerelésnek a technológiáját, a termelésirányítás egyes kérdéseinek ésszerű megoldását. Nem titok, hogy az előadások sikere függ az előadó felkészültségétől. Ezért nem véletlen, hogy a társaság különös figyelmet fordított a Magyarországra küldendő szovjet előadók kiválasztására. A múlt év folyamán például egész sor kiemelkedő szovjet szakember utazott a Magyar Népköztársaságba, köztük említhetjük V. P. Lukin professzort, az Egyesült Államokkal és Kanadával foglalkozó intézet részlegvezetőjét, N. P. Varzin professzort, a közgazdaságtudományok doktorát, a szakszervezeti főiskola tanszékvezetőjét, R. F. Ivanov professzort, a történettudományok doktorát stb. Nagy sikerben volt része annak a csoportnak, amelyet Jevdokija Karpova, a Szovjet—Magyar Baráti Társiarság központi vezetőségének első elnökhelyettese, az OSZSZK minisztertanácsának elnökhelyettese vezetett. A csoport tagjai sok magyar iparvállalat kollektívájával találkoztak és fogadta őket Kádár János, az MSZMP KB első titkára. A jubileumi és emlékezetes dátumok kapcsán a társaság folytatta a szovjet emberek megismertetését a gazdag és eredeti magyar kultúrával. Emlékezetes találkozóvá vált a Kálmán Imre-est, amelyet a híres magyar zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek. A színészek házában összegyűlt moszkvaiak százai nagy élvezettel halgatták a Kálmán-művekből összeállított műsorszámokat a legjobb operettművészek előadásában. Hasonló esteket rendeztek Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Vilniuszban és más szovjet városokban. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság más szervezetekkel együtt számos irodalmi estet is szervezett. A Vlagyimir Iljics nevét viselő üzem művelődési házában Magyar irodalom a Szovjetunióban általános tematikával találkozót szerveztek. Az összszövetségi külföldi irodalmi könyvtárban Petőfi Sándor és a jelenkori magyar költészet címmel rendeztek irodalmi estet. A korlátozott terjedelem nem engedi meg, hogy mindazt felsoroljuk, amit a Szovjet—Magyar Baráti Társaság az év folyamán végzett. Meg aztán unalmas is lenne hosszú listává változtatni ezt az írást. Csupán körvonalazni kívántam a népeinket összefűző barátság fejlesztésére jó szívvel (másként nem is lehetne) végzett sokrétű munkát. Mert az egész szocialista közösségről szólva a barátság és az egység az, ami leküzdhetetlen erővé tesz bennünket. N. ZAB ELKIN, a Szovjetunió Hőse, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság központi vezetőségének tagja ■ 41 ORSZÁG-VILÁG Az ötévé Az év fordulója, eleje minden gazdaság számára a családtól a nemzetig az összegezés és további feladatok meghatározásának ideje. Ezért természetes, hogy az utóbbi hetekben a szovjet belpolitikai élet színterein, különböző fórumain erről beszélnek a legtöbbet. A közzétett adatok a XI. ötéves terv eddigi teljesítéséről és az elvégzendő munka számokba sűrített céljairól azt mutatják: folyamatosságában is új szakaszához érkezett a szovjet gazdaság fejlesztése. Ahogy Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára egyik beszédében megfogalmazta: „Ez az év kulcsfontosságú az ötéves terv szempontjából. Igyekeznünk kell behozni lemaradásainkat és meg kell teremtenünk az ötéves terv utolsó két évére a normális munka feltételeit." Hogy ennek megvalósítása nagy lendülettel máris elkezdődött, azt jól tükrözik azok az írások, amelyeket a szovjet lapokban az 1982 novemberi plénum határozatainak ágazatokra, üzemekre, a gazdasági élet minden szférájára lebontott végrehajtási terveiről olvashatunk, összefoglalva ezeknek a riportoknak, beszámolóknak közös vonásait, mindegyikről elmondhatjuk, hogy konkrétan határozzák meg saját feladataikat, önkritikusan, nem szépítve eddigi munkájuk hiányosságait, és hangsúlyosan emelik ki a legsürgetőbb és legfontosabb teendőket. Csak néhányat említsünk ezekből, érzékeltetve, mennyire céltudatos és átgondolt folyamat részese mindenki, aki az