Ország-Világ, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-16 / 16. szám

KITÜNTETÉSEK 1986. április 4-e akalmából a magyar—szovjet ba­rátság elmélyítése érdekében végzett tevékenysé­gükért kitüntetésben részesültek Munka Érdemrend ezüst fokozata: György Sándor, az MSZBT titkára. Munka Érdemrend bronz fokozata: Retkes Ádámné, az MSZMP X. ker. Bi­zottsága politikai munka­társa. MSZBT Aranykoszorús Jelvény kitüntetés: Ádám Béla, a Vörös Csillag Gép­gyár lakatosa, az MSZBT- tagcsoport ügyvezető el­nöke; Bácskai Miklós, a tiszafüredi Városi Tanács Művelődés-Egészség­ügyi és Sportosztály ve­zetője; Balog Lászlóné, az ERŐKAR pénzügyi osz­tályvezetője, az MSZBT- tagcsoport ügyvezető el­nöke; Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottsága első titkára; Bereck Ágoston, a Ma­gyar Honvédelmi Szövet­ség Zala megyei vezető­ség főelőadója; Csáki Fe­­rencné, a KSZV Újszege­di Szövőgyár befűzője, az MSZBT Országos Elnökség tagja; Baróczi József, a Volán Tourist soproni iro­da vezetője, az MSZBT- tagcsoport ügyvezető el­nöke; dr. Dubecz Sándor­­­né, nyugalmazott tanár­nő; Egyed László, vezető nyelvtanár, a Veszprémi Vegyipari Egyetem MSZBT-tagcsoport ügy­vezető elnöke; Ernszt An­tal, az MSZMP KB tag­ja, az MSZMP XXI. ker. Bizottság első titkára; Fe­jérvári Géza, a Síküveg­gyár gazdasági igazgató­­helyettese, az MSZBT- tagcsoport elnökségi tag­ja; Halász Ferencné, a kecskeméti Kertvárosi Ál­talános Iskola tanára; Hangor Péter, a bábolnai Iparszerű Kukoricater­melő Közös Vállalat szer­viz­mérnöke, az MSZBT- tagcsoport ügyvezető el­nöke; Herényi József, a kőszegi Kisegítő Iskola és Nevelőotthon tanulmány­­vezetője, az MSZBT-tag­csoport ügyvezető elnöke; Jakatics Árpád, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága PMO-vezető; Juhász Józsefné, a sza­badegyházi Szeszipari Vál­lalat kereskedelmi kiren­deltség vezetője, az MSZBT-tagcsoport elnök­ségének tagja; Kádár Je­nőné, a Városi Tanács Vác ágazati PB-titkára; Ko­­bules Tibor, az Állator­vostudományi Egyetem nyugalmazott tanszék­vezető-tanára, az MSZBT Országos Elnökségének tagja; Kolesza János, a Szellőző Művek osztály­­vezetője, az MSZBT-tag­csoport ügyvezető elnöke; Kovács Jenő, az MSZMP KB Közigazgatási és Ad­minisztratív Osztály he­lyettes vezetője; Lányi György, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály alosztályvezető­je; Marosvári János, a mátravidéki Cukorgyárak hatvani Cukorgyárának térüzemvezetője, az MSZBT-tagcsoport el­nökségi tagja; Németh Fe­renc, a CSM Hőerőmű és Szolgáltató Közös Válla­lat beruházási előadója, az MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke; Né­meth János, az MSZMP Somogy­ megyei Bizottsá­ga politikai munkatársa; Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat ve­zérigazgatója; Pósfalvi Kornélia, a József Attila Általános Iskola orosz szakos tanára, az MSZBT- tagcsoport elnökségi tag­ja; Rátskai Pál, a MÁV Északi Járműjavító Üzem szakoktatási ügyintézője, az MSZBT kerületi mun­kacsoport vezetője; Dr. Rimóczi Géza, a META­­LIMPEX Acél és Fém­­külker Vállalat osztály­vezető-helyettese, az MSZBT-tagcsoport ügy­vezető elnöke; Romhányi Ferencné, az MSZBT nyugdíjas könyvelője; dr. Sebe János, az MSZMP Csongrád megyei Bizott­ság PMO-vezetője; So­mogyi László, a Fővárosi Gázművek PB-titkára; Soós Lajos, az MTI fotó­­riportere; Sörös Géza, a 306. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet igazgatója, az MSZBT Országos Elnökség tag­ja; dr. Szemjén Tibor, az MSZMP Nyíregyháza Vá­rosi Bizottsága titkára; Szigethi Gyula, a Belke­reskedelmi Minisztérium Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Főosztályá­nak vezetője, az MSZBT- tagcsoport ügyvezető el­nöke; Szilágyi Imre, a baksi tsz szállításveze­tője, az MSZBT-tagcso­port ügyvezető elnöke; Thürmer Gyula, az MSZMP KB Külügyi Osz­tályának munkatársa; Tóth János, a hajdúbö­szörményi Béke MgTsz pártvezetőség titkára; Tóth Sándor, az MSZMP szeghalmi Városi Bizott­ság nyugalmazott titkára; Veréb Zoltán, a KISZ Központi Művészegyüttes igazgatója; Vereczkei Já­nos, a Magyar Hajózási RT teljesítmény kiérté­kelője, az MSZBT-tagcso­port elnökségi tagja; Vér­tes Imre, a Népszabad­ság nyugalmazott főszer­kesztő-helyettese; Zádo­­ri András, a MÁV Jármű­javító Üzem bognár cso­portvezetője, az MSZBT- tagcsoport elnökségi tag­ja. Történetünk a múlt szá­zad végére nyúlik vissza. Mennyi minden épült szinte egyszerre főváro­sunkban: a Keleti pálya­udvar, az Operaház, a Várpalota krisztinaváro­si szárnya, a New York palota, a Vígszínház, a Fe­renc József (ma: Szabad­ság) híd, a földalatti vas­út, a Műcsarnok, a Par­lament...! A millenniu­mi ünnepségre tóduló so­kaság joggal ámulhatott a monumentális és csoda­szép épületek láttán. Bár nem a tömegek igényeinek kielégítésére létesítették, kétségtelenül Budapest maradandó ér­tékeivé váltak e korszak fényűző magánpalotái is. Ezek sorába tartoznak azok, amelyekkel a Nem­zeti Múzeumot ölelték körül az Esterházyak, a Festeticsek, a Wenckhei­­mek, a Károlyiak szá­mára. Mi most ez utóbbi­ról kívánunk szólni. A budapestiek, ha a Ká­rolyi-palotáról esik szó, arra a klasszicista stílusú épületre gondolnak, ame­lyet nem kevesebb, mint négy utca határol a Bel­város szívében, melyben a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Károlyi Mihály-emlék­­szoba található, s melynek kertje rangos hangverse­nyeknek adott helyet. A Károlyiaknak azon­ban a Múzeum utcában (ma a 11-es házszámot vi­seli) ugyancsak volt egy pompás, hatalmas palotá­ja. A mai Puskin (akkor: Esterházy) utcából külön kocsibehajtó kapun át ju­tottak a hintók az épü­letekkel határolt udvar­ra, melynek egyik oldalán végig az istállók sorakoz­tak. Többemeletes épü­letrészben helyezkedett el a cselédség, míg az urak — a ház főúri gaz­dái és vendégeik — a Múzeum utcai főbejára­ton át közlekedtek. Ennek a funkciónak megfelelően alakították ki a belső ar­chitektúrát: a félköríves, márványból készült lép­csőt remekmívű kovácsolt­vas korlát övezi, és a lá­togatót Lotz Károly fres­kója gyönyörködteti — még ma is. E főművön kívül még több, kisebb méretű Lotz-falikép fenn­maradásának örvendez­hetünk. A földszinten egykoron a fogadó- és báltermek meg a kártyaszobák he­lyezkedtek el; az emele­ten a bensőségesebb ösz­­szejövetelek helyszínei — köztük, a faragott falbur­kolat és az ugyancsak fa­ragott ajtók ornamentiká­jának bizonysága szerint, zenehallgatásra, az együtt­­zenélésre szolgáló terem, valamint a családtagok szobái. Az egykori pom­pát, művészi ízlést néhány tárgy, belső építészeti ér­ték őrzi napjainkban is: több helyen — és nem­csak a zeneteremben — szépművű faragott fa fal­burkolatok, ajtók; fém­ből, fából, üvegből reme­kelt csillár és falikarok; heraldikus megoldású ko­vácsoltvas mellvéd és korlát; néhány csodával határos módon megma­radt cizellált kilincs és zárborítás-ritkaság, va­lamint szobrászati alko­tásként is elbűvölő hatal­mas kandallók. Az épület, mely állami tulajdon, a MÁV kezelé­sében van. Helle János, a MÁV Épületfenntartó Főnökség vezetője: — 1957 óta va­gyunk az épület kezelői. Beköltözésünkkor na­gyon elhanyagolt állapot­ban vettük át. Szegvári Péter főépítés­­vezető: — Az épület föld­szintje jelenleg a MÁV Szimfonikusoké. Az első emeleten a Közép-Duna­­vidéki Intéző Bizottság, valamint idegenforgalmi szerkesztőségek vannak. A második emelet a Vas­úti Tudományos Kutató Intézeté. Itt található a MÁV Tervező Intézet is, továbbá korábbi átalakí­tások eredményeként iia lakás, szerencsére ezek a mellékszárnyon helyez­kednek el.­ ­ KULTÚRA KALLÓDÓ KINCSÜNK Az „elfelejtett” Károlyi-palota Kovácsoltvas korlát címerrel és fejjel Falikar a lépcsőházban A faragott faburkolat részletei

Next