Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-25 / 4. szám
D._ gadobeli kiállításának képei között felidéződött bennem az a délután, amikor először jártam műtermében. 1980 szeptembere volt, nagy meleg. Beszélgetésünk akadozott, inkább csak nézegettem képeinek különös, rovarlábú lényeit s furcsa, hunyt pillák alatt is elevenszeműnek tetsző figuráit. Mintha valamelyik kapucinus katakombából kerültek volna elő: a holtak tárában vártak pókszőtte ruháikban, hogy a festő ceruzahegyű varázspálcájának (plextoll) érintésére az egyszer volt, hol nem voltból itt teremjenek köztünk, a huszadik században. Finom árnyból szőtt lelkek... Velük való ismerkedésem máig felejthetetlen. Akkor készült a pécsi könyvtár Pannájának a terve. Nem pontosan leírható formák, növényi, állati lények, kopottak, töredezettek, úsztak valami tompa gyöngyházfényben: jelek a múltból. A pannó azóta a pécsi Várkonyi Nándor Könyvtárba került, de a kiállítás mintegy hetven, kisebb-nagyobb méretű táblája között sok ismerőssel találkoztam. Két termet töltöttek meg Dienes Gábornak a hetvenes évek derekán és a nyolcvanas évek elején készült művei. A harmadik teremben a legújabbakat láttam. Ezek színesebbek, rajzosabbak, keményebbek, fájdalmasabbak. Egyikük címe is ez: Nagyon fáj. A Judit-sorozattal Dienes, úgy tetszik, kilépett álomvilágából. Megszűnt a festés önfeledt harmóniája. Ámbár figuráiban mindig is ezernyi ellentmondás feszült, tehát éltek; kompozícióiból mégis valamiféle végtelen nyugalom áradt. A legújabbak, az 1988-ban festett képei zaklatottabbak, indulatosabb gesztus nyomát viselik, s ennek megfelelően kifejezésük is változott némileg. A plextollhoz, krétához, szénhez hű maradt, virtuóz rajztudása még inkább kitűnik, csak oda a parttalan nyugalma. Nem, nem divatozik. Autentikus művész. Képein szinte leolvasható személyes sorsának alakulása. Sohasem mesélt könnyen megfejthető tör Ménes Gábor képi téneteket, csak kicsit megbillent az egyensúly, s történetei leegyszerűsödtek, indulatosabbak, közvetlenebbül vallomásosabbak lettek. Dienes Gábor még csak negyvenéves, de már egyik nagymestere festészetünknek. CSAPÓ GYÖRGY