Ország-Világ, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1904-06-26 / 26. szám
518 ^ A mi jubileumunk. Ennek az évnek a karácsonyán ünnepli meg az »Ország-Világ« fennállásának negyedszázados jubileumát. Hosszú huszonöt év küzdelmeire és sikereire pillanthatunk vissza, mely idő alatt lapunk a magyar olvasóközönség széles rétegében terjedt el és gyökeret vert oly családoknál is, ahol azelőtt külföldi hasonló irányú lapok képezték a szellemi táplálékot. Huszonöt év alatt sikerült elérnünk azt, hogy a magyar olvasóközönség nagy tábora sorakozott zászlónk alá, s mi ezt avval háláltuk meg, hogy úgy lapunk kiállítása, mint tartalma tekintetében mindig szebbet és jobbat nyújtottunk. A magyar olvasóközönség folyton erősbödő rokonszenve lapunk iránt tette nekünk lehetővé eddigelé is, hogy minden év karácsonyán gazdag tartalmú Almanach-hal lephettük meg olvasóinkat, ámde kétszeres örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy ebben a jubiláris esztendőben olyan ALMANACH-ot adjunk előfizetőinknek, mely nemcsak tartalom, hanem külső kiállítás tekintetében is méltán feltűnést fog kelteni. Ami a karácsonyi Jubiláris Almanach tartalmát illeti, minden bővebb kommentár mellőzésével felsoroljuk azok neveit, kik már eddig is egyegy elbeszéléssel, verssel vagy zeneművel járultak az Almanach magas irodalmi színvonalának emeléséhez. A Jubiláris Almanach részére eddig a szerkesztőkön , dr. Váradi Antalon és dr. Fálk Zsigmondon kívül még a következő írók, költők és zeneszerzők adtak kéziratot: Ez a díszes névsor (mely azonban még nem teljes) feleslegessé tesz minden dicséretet. Egyetlen kötetben foglal helyet a magyar íróvilág minden dísze, legkiválóbb poétáinkkal és zeneszerzőinkkel együtt. Külön hangsúlyozzuk azonban a Jubiláris Almanach pazar kiállítását, mert voltak a múltban panaszos szavak, melyek a díszes tartalomhoz nem találták méltónak az Almanach egyszerű kiállítását. Ezúttal nem lesz panaszra ok, ebben az irányban sem. A Jubiláns Almanach külső kiállítás tekintetében lényegesen el fog térni az eddigiektől. Alakja nagyobb és tetszetősebb, papírja erősebb,, belső kiállítása szebb és ízlésesebb lesz az eddigieknél. Olyan díszmű lesz ezidei karácsonyi ajándékunk, mely méltán szolgál majd díszéül minden szalon asztalának. Visszatérve az Almanach tartalmára, annak kiegészítő és befejező része lesz az a bő fejezet, mely a magyar ipar és kereskedelem múltját, jelenét és jövőjét fogja népszerűen ismertetni. Népszerűen és mégis szakszerűen fogunk foglalkozni a magyar ipar és kereskedelem 25 éves történetével, behatóan fogjuk tárgyalni a magyar ipar és kereskedelem jelenét, annak vezető harcrosait, és mindebből perspektívát nyitunk a magyar ipar és kereskedelem jövőjének. Érdekes és érdemes munka lesz ez, mely bizonyára minden olvasónk érdeklődésével fog találkozni. Jubiláris Almanachunkat minden előfizetőnknek megküldjük külön keresztkötés alatt. Ebben a jubiláris esztendőben azonkívül még több meglepetést is tartogatunk előfizetőink részére. Július 1-én jubiláris évfolyamunk második felébelépünk, felkérjük tehát mindazokat az igen tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése folyó évi június hó 30-án lejár, hogy az előfizetés megújításáról a lap rendes szétküldhetése érdekében mielőbb gondoskodjanak. Abonyi Árpád Ambrus Zoltán Ábrányi Emil Legifj. Ábrányi Kornél Bálla Miklós Bálla Ignácz Dr. Bányász László Bátor Szidor R. Beck Blanka Bérezik Árpád Bloch József Dr. Bodon Károly Bródy Sándor Dr. Buday László Csergő Hugó Demény Dezső Erney József Farkas Béla Farkasházi Fischer Zsigmond Feleki Sándor Földes Imre Gergely István Gerő Ödön Goda Géza Gáll János Hajdú Miklós Hazai Hugó Harmath Lujza ifj. Hegedűs Sándor Heltai Jenő Herzfeld Viktor Hevesi József Holló Márton Hoppe Rezső Hubay Jenő Dr. Hudovernig Károly Hűvös Iván Jób Dániel Kabos Ede Kaffka Margit Dr. Kampis János Kálnoki Izidor Kenedi Géza Kiss Arnold Kóbor Tamás Lengyel Laura Lipcsey Ádám Lövik Károly Lux Terka Mihalovich Ödön Molnár Ferencz Morócz Jenő Nagy Endre Pakots József Pap Zoltán Paradeiser János Rajna Ferencz Rákosi Viktor Dr. Rottenbiller Ödön Rózsa Miklós Sas Ede Sebők Zsigmond fülei Szántó Lajos Szelényi József Dr. Szilágyi Géza Színi Gyula Szigeti J. József Szomaházy István Szöllősi Zsigmond Tábori Róbert Tömöri Jenő Tömörkény István Thury Zoltán Vértesy Gyula B. Virágh Géza Zöldi Márton Zsoldos László Jesi HÍREK. Báró Podmaniczky Frigyes — nyolcvanéves. Báró Podmaniczky Frigyes, a szabadelvű párt ősz elnöke, a napokban ülte meg születésének 80-ik évfordulóját. A társadalom minden rétege felhasználta ezt az alkalmat, hogy szeretetének és ragaszkodásának jeleivel halmozza el a kiváló államférfit. A szabadelvű párt pompás művű díszalbummal lepte meg ősz elnökét. A bronzzal gazdagon díszített bőrkötésű album külső lapjára ezt vésték : Országos Szabadelvű Pártkör, 1904. június 20. Második lapján van a díszírású dedikáczió. Hasonlóképen ünnepelte Podmaniczkyt az Adria biztosító társulat, melynek ő csaknem 20 év óta magyarországi intézője. Szívesen ragadjuk meg az alkalmat, hogy bemutassuk olvasóinknak báró Podmaniczky Frigyes legutolsó felvételű arczképét. Növendékek fölvétele a’postán. A kereskedelmi miniszter posta- és táviró-segédtisztté való kiképzés czéljából a m. kir. posta-, táviró- és távbeszélőhivatalokhoz 1904-ben 255 posta- és távíró-növendék felvételét engedélyezte. Azok a magyar honos ifjak pályázhatnak, akik a magyar nyelvet, a horvát-szlavonországi illetőségűek pedig a horvát nyelvet szóban, írásban leírják, továbbá a középiskola IV-ik vagy ezzel egyenlő rangú más iskola megfelelő osztályát hazai intézetben sikerrel végezték, 14 évesnél nem fiatalabbak és 16 évesnél nem idősebbek. E feltételeken kívül a pályázók községi erkölcsi bizonyítványnyal feddhetetlen magaviseletüket, közhatósági orvosi bizonyítványnyal pedig ép és egészséges voltukat is igazolni tartoznak. A felvételért sajátkezűleg irt, évenkint egy koronás pénzügyi bélyeggel ellátott kérvénynyel 1904. július végéig lehet folyamodni. A kérvény az illető posta- és táviróigazgatósághoz czímezve, ahhoz a posta- és távíróhivatalhoz nyújtandó be, ahová folyamodó felvételét óhajtja. A folyamodványra a szülőknek, illetve árváknál a gyámnak beleegyező nyilatkozata is ráírandó. A budapesti posta- és távíróhivatalokhoz kiképzésre csak oly növendékek vehetők fel, kik helyben szülőknél, vagy rokonaiknál laknak. A felvett növendék köteles a szolgálatot legkésőbb október 1-én megkezdeni. A növendékek 18 éves koruk betöltéséig gyakorlati kiképzés alatt vannak, a kiképzés első félévében semmiféle javadalmazásban nem részesülnek, az első év második felében azonban kincstári posta-táviróhivataloknál havi 15 korona, a második évben havi 30 korona, a harmadik évben havi 40 korona és a negyedik évben havi 50 korona napidíjátalányt kapnak. A növendékeket 18 éves koruk betöltése után a posta-táviró-igazgatóság székhelyén vizsgálatra bocsátják és a vizsgálat sikeres letétele után kineveztetésükig napidíjas minőségben kapnak alkalmazást. Hímen. Varga Sándor, a Vígszínház pénztárosa 1. évi június hó 19-én délelőtt ma 12 órakor vette nőül a VI. ker. anyakönyvi hivatalban Paludi Erzsi úrhölgyet. Magyarok kegyelete Terintetben. A Génfben időző szállótulajdonosok nemzetközi kongresszusának magyar tagjai Gundel János vezetésével, Bürger Károly, Ehm János, Förster Konrád, Francois Lajos, Hack István, Maloschik Antal, Kriszt Ferencz, Müller Antal, Petanovics József, Stadler Károly budapesti és Hauer Bertalan debreczeni szállótulajdonosok részvételével Terintetben, a boldogult Erzsébet királyné kedves tartózkodó helyén megkoszorúzták az Erzsébetemléket a kongresszus összes tagjainak jelenlétében. Gundel János szép emlékbeszédet mondott, mely az összes jelenvoltakra mély hatást tett. Azután az emlékre nagy lótuszkoszorút helyezett, melynek Gundel Kancza és Müller Miczike által dús aranyozással hímzett szalagján ez a fölirás van: »Magyarország nagyasszonya emlékezetének — a budapesti szállótulajdonosok, vendéglősök és korcsmárosok.« A Gordon-Bennet-díj. Gordon-Bennet, a »New-York Herald« milliomos kiadója internaczionális automobilversenyt hirdetett az elmúlt évben. Pályadíjul egy 10.000 korona értékű ezüst serleg vándordíjat tűzött ki, melyet az nyer meg, ki három évben egymásután első győztesként kerül ki a versenyből. A múlt évi győztes s így az értékes díj ez idei védője a német Jenatzy volt, aki azonban az idei versenyen, melyet múlt héten tartottak meg Németországban (minden versenyt abban az országban tartanak, amelynek alattvalója védi a vándordíját és így a jövő évi verseny Francziaországban fog lefolyni), csak második tudott lenni a franczia Thery után Lapunk más helyén megtalálják olvasóink a Gordon-Rennetdíj ezidei első és második győztesét. József királyi herczeg a tüdőbajosokért. József királyi herczeg, aki csak a minap tízezer koronás ágyalapítványt tett a nevéről nevezett szanatóriumi egyesületnek, az egyesület alapját újra ötezer koronás adománynyal gyarapította, mint a mely összeget a margitszigeti uradalom a megtartott rózsaünnep révén vett be. Az uradalom a pénzt már el is küldötte Lukács György főispánnak, az egyesület elnökének. A szanatórium-egyesület alapja oly szépen gyarapodik, hogy az építés iránt is tárgyal. A terveket Czigler Győző műegyetemi tanár ingyen készítette el és az orvosi szakvélemény szerint egyike lesz a modern higiénia minden vívmánya szerint berendezett gyógyítóházaknak, amelyben a szegénysorsú tüdőbajosokat gyógyítják. Magyar haditengerészek. A most lefolyt sorozás alkalmával igen sok embert soroztak be tengerésznek. Míg más években csak elvétve osztottak be a haditengerészethez egy-két embert, aki mint géplakatos erre alkalmas volt. Az idén azonban minden elég erős legényt megkérdeztek, akar-e tengerész lenni, s aki igennel felelt, bármilyen foglalkozású is, oda sorozták, mert a tengerészetnél nagyobb mértékben akarnak magyarokat alkalmazni s e czélból például csak a kaposvári hadkiegészítő kerületnek 50 embert kell a haditengerészethez adni. A sorozó tisztek állítása szerint a magyar szárazföldi legények csakhamar megszokják a tenge ri rész-életet s éppen úgy beválnak, mint az isztriai hivatásos hajósok, anélkül, hogy a magyar katonát jellemző jó tulajdonságaikat elvesztenék. A legényeket felvilágosították, hogy négy évet kell szolgálniok, de ettől sem riadtak vissza. A bikaviadalok. Sokszorosan felülmúlja érdekességben az eddigi bikaviadalokat a szombat esti mérkőzés. Engedve ugyanis a közönség nagy zöme óhajának, a viadorok ezúttal fognak először magyar bikákkal mérkőzni. Báró Sennyey István tenyésztelepének két hatalmas bikájával fogják a spanyol bikaviadorok felvenni a küzdelmet, ami iránt annál nagyobb az általános érdeklődés, mert magyar bikák még soha semmiféle arénában bemutatva nem lettek. A szombat esti viadalt már a felgyógyult Pouly személyesen fogja dirigálni, bárha ő maga a mérkőzésben még részt nem vehet. A kiállítások története. Most, hogy St.Louisban, amelyet valamikor menekülő francziák alapítottak s ahol most a büszke csillagos lobogó alatt hirdeti a világkiállítás az Egyesült Államok polgárainak gazdagságát, fejlett művészetét és iparát, nem lesz érdektelen néhány szót szólani az első kiállításokról. A nagy verseny s a vágy minél szebbet és jobbat teremteni, részben a kiállításoknak tulajdonítható. Eleinte csak az ipar szűk körére szorítkoztak ezek a kiállítások. Majd bővül a keretük: befogadták a szépművészetet, nemzetek teremtő erejének munkálkodását egy helyre gyűjtötték s előresegítették a kultúrát, ledöntve ósdi választófalakat. 1569-ben, Nürnberg városában volt az első formális kiállítás. Az eszme tovább fejlődött s XV. Lajos idején, 1763-ban megnyitották a Louvreban az első műkiállítást. Páris népét ámulattal töltötte el az új látványosság s a kiállítások eszméje gyorsan hódított tért. Az első franczia iparkiállításra az impulzust már a valódi szükség adta. 1797. augusztus 25-én az ötszázak tanácsában Damon arra hívta föl a figyelmet, hogy Francziaország legnagyobb székvárosának, Lyonnak iparát a forradalmi idők rémnapjai tönkretették. Egész Francziaország ipara pangott. E bajokon egy általános iparkiállítással véltek segíteni. 1798. szeptember 18-án nyílt meg az első iparkiállítás a Mars-mezőn. A kiállítások eszméje nemcsak Párisban, hanem a vidéken is hódított. A franczia vidéki városokban is rendeztek kiállítást. A tizennyolcadik század végén Londonban és Prágában is volt már kiállítás, a talajt azonban Francziaország készítette elő. Prágában 1781-ben, II. Lipót koronázásakor, Rottenham várgróf a cseh királyság ipari állapotát a jelesebb ipari termékek egybegyűjtésével mutatta be. Az első világkiállitás 1851-ben Londonban volt. Albert herczeg, a kiállítás előkészítője és elnöke, a világkiállitás czéljáról azt mondotta, hogy az az egész emberi nem fejlődésének színvonaláról hű és eleven képet fog nyújtani és megjelöli az irányt, melyben a népeknek kultúrájuk és anyagi tevékenységük fejlesztésére haladni kell. Anglia hasznára fordította a kiállítást. Megalapította a Sout Kensingtonmúzeumot, ipar- és rajziskolákat teremtett, növelte munkaerejét s fokozta kivitelét. A nagy kiállítások helyett azonban jobban felkarolták az országos kiállításokat. Az országos kiállítás czélja a belföldi termelés megerősítése, a hiányok ORSZÁG - VilÁG 1904