Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 1877-1878 (11. évfolyam, 1-20. szám)
1877-78 / 19. szám
598 fára is hivatkozik. De a szónak ily tágabb használata a nyelvtanításban semmi haszonnal nem jár, s csak a már eléggé distinguált fogalmak összezavarására vezet. Sokkal jobb, ha, mint előbb tettük, megkülönböztetjük az önálló és összetett mondatot, továbbá a mondatcsoportot és a stílus szépítésére szolgáló rhetorikai értékű körmondatot. Ennyit e munkácska általános megismertetéséül. A következőkben még fel akarok mutatni egynéhány részletet, amelyekre nézve nem érthetek egyet az íróval. Ilyen mindenekelőtt néhány példája. Szabályait, mint az I. részben, előre bocsátott példákból vonja le. Nagy kár, hogy e példáknak csak egy csekély része kifogástalan tanú. Ilyenek a közmondások s első rangú íróinkból vett idézetek. A példák nagyobb része azonban Kármán Olv. könyve I. kötetének oly prózai darabjaiból van véve, a melyek a szabályok alkotásánál épen nem szerepelhetnek tekintélyszerű bizonyságok gyanánt. S ezek mellett Simonyi gyakran a példacsinálás terére téved, s önkényüleg forgatja össze-vissza a mondatokat. A ír. lapon e példában: »Mikor Perseus megjött, Akrisios még életben volt« — megjött helyett megérkezett volna a helyes kifejezés. (V. ö. Szarvas cikkével Ny. őr I. 84.) — A 13. lapon: »győz ellenségei«« és »győz ellenségei fölött« példák egyike sem jó. Magyarul: vki meggyőz valakit, vagy : győzedelmeskedik vkin. — 21. lapj »A görög vitézek közül leginkább dicsőítették Akhilleust.« Classicus példáknak talán hitelt adnánk, hogy így is megállhat, de ilyeneket nem látva, a közül helyett kötöttet kívánunk. Ilyen a 29. lapon »törekszik utána«, mint véghatározó. Helyhatározásnál még megállhat az utána, de véghatározásnál rá-t mondunk helyette. — З7. 1. »A dicséretet szívesen fogadják, a szemrehányást pedig zokon veszik.« A pedig ily használata a jelenlegi magyar nyelvben szokatlan. Azonban v. ellenben fejezheti itt ki helyesen az ellentétet. Másutt (Ny.-őr VI. 9.) Simonyi maga is azt mondja, hogy a pedig ily használata csak a régibb nyelvben volt járatos. Mondatkötésnél nincs miért visszamennünk a régi nyelv meghaladott álláspontjára. Nem helyeselhetem az 52. lapon ezt a példamondatot: »Ha háromszor küldöttek értem, akkor is itthon maradok«, és még két, szintén ily alkotású mondatot. Mindezeknél a mellékmondatban is kiteendő az is, mert csak úgy magyaros. — Az 53. lapon: »Hermés két tehenet lenyúzott.« Helyesebben megnyúzott. Lenyúzni a bőrt szokták ; a tehenet megnyúzni. — A 22. lapon ez a classicus példa: »Zászlóidat a keleti szellő vígan lebegteti, hogy a turul röpdös belé« nem kielégítőleg van így magyarázva : »Ez annyit tesz, hogy a turul belé jön a röpdösésbe; folyton röpdös.« Azt hiszem, e belé megfejtésére ily általánosan ismert szólásmódokat kell felvennünk. Úgy szívére vette, hogy meghalt belé (mintegy: belehalt a bánatba, mint a vízbe szoktak). Úgy ci--