Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1922-1923 (56. évfolyam, 1-6. szám)

1922-12-01 / 1-3. szám

Ötvenhatodik évfolyam 1—3. szám. Szerkeszti: ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANÁREGYESÜLETI KÖZLÖNY Az egyesület ügyében minden irat Dr KOCZOGH ANDRÁS főtitkárhoz küldendő VIII. Eszterházy-utca 14. sz. alá. Előfizetési díj 20 kor. SZŐTS GYULA I., Mátray-utca 5. Az egyesület anyagi ügye valamint a lap kiadását illet ügyek NÉMETH J­ÓZ­S­E pénztárnok (11.,­Toldy Ferenc u. 9.) hatáskörébe tartozna Évi tagdíj 20­10 Beöthy Zsolt: Szobám falán nincs földi nagyság képe, Nincsen Shakespeare, Napokon, se más. Mint zord magyarnak nem kenyerem, lármás, Tömjénszóró embermagasztalás. Én csak hazám felhős arcára nézek, Melyen örökké egy parancs borong: Adjunk a honnak minden magyar kincset, Kossuth lángnyelvét, ördöklét Botond. Kit hogy áldott meg s vértezett fel Isten, Adja vígan és egészen neki. Csak őt szolgálja a magtárak gyomra, Csak őt a kalmár kincsszekrényei. A pór? Az adja puszta verítékét, Lángelmék néki lángot gyújtsanak. S váljon bár köddé minden név, hazám, csak Nagynak, öröknek téged lássalak! Kitől tanultam én e büszke dogmát? E zordon elvben mesterem ki volt? Egy erre tévedt volgamenti vándor. Egy itt felejtett táltos: Beöthy Zsolt! Anyám véréből szikra gyűlt eremben S azt melengette sok nemes kebel. De áldozati oltárlobogássá E halk aranyszáj, ez szította fel. Egy szent ligetnekivált ő birtokossá. Te levé­ny föld volt, gazdag, ős. csudás. Ott hömpölygött lenn völgye fenekén Egy mély folyó dús árja­, a Tudás. 1

Next