Orvosi Hetilap, 1858. április (2. évfolyam, 13-16. szám)

1858-04-04 / 13. szám

199 tett hó 10-kén vendégeskedvén, kedvenc tésztanemű ételé­vel tulságig terhelő gyomrát oly­annyira, miként folytonos böfögéssel hányinger állott be, s sérve, ruganyos köteléke mellett is, általa többé viszahelyezhetlenül kitódult. Vizsgálódás alkalmával a bal­borék gyermekfő nagyság­­nyira feszesen kiterjedettnek, tapintásnál kemény s fájdalmas­nak találtatott ; — alaka alul göm­bölyded volt és széles, — felső vékonyult része pedig a lágyék csatornán át a hasűrbe vonulni látszott; — szinezete a bőr szokott küllemétől el nem tért; kantatás tompa hangot adott. Maga az érzékeny s dob­­hangú hasfal mód nélküli puffadásban részesült. Ez alkalom­mal már az átalános láz is elhatalmasult, s a heves ködcsömö­­rös szenvedelmek a beteget nyögés, sőt kitörő jajgatásra kény­szerítők; e mellett, kivált a szem enyhítésére használt vizivást követő gyakori hányinger s hányás, valamint a széküritésrel erős, de foganat nélküli késztetés által — a félelem s nyugta­lanság túlcsigáztatván, az állapot majd elviselhetlen jen. Ez észlelt jelek tömegéből nem nagy feladat volt a ki­zárt lágyék sérv biztos s cáfolhatlan kórisméjéhez jutni; — homályban legfelebb is csak az maradt, váljon a bélhuzam egy része vagy a cseplesz nagyobb darabja szolgál a kizáródás tárgyául, — vagy pedig mindkét szerv egyenlő sorsban része­sült ; — de itt derítő sugárul szolgált a székrekedés — sérv egész terjedelmébeni tompa hang — úgy maga az alkalmi ok, mi étrendi kihágásban alapzott; s így ha nem is teljes biztos­sággal, valószínűleg mégis hinni lehetett , hogy inkább az emésztettel tölt bölcső részlete fészkel mozdulatlanul a borok rejtekében , mint egyéb alhasi zsiger, annál is inkább mert kizáródás előtt a sérv fekvés vagy kézfogásra mindenkor kor­­tyogó robajjal húzódott vissza rendeltetése helyére. A sérvgyógyászat ily kizáródásoknak­ legfő javalata a visszahelyezés — illő helyeztetés,s a sérv bemnéke kis­­sebbitésére törekvő mű­fogással haladéktalan igénybe vétetett, de kielégítő siker nélkül. Hoszúra terjedne iratom fonala, ha mindazon eljárások részletét közleadném, melyek e célból ré­szemről kedvezőtlen eredménynyel gyakoroltattak; elég legyen névleg emlitenem, miként a lágyító pépek szakadatlan alkal­mazása , — az egymást érő törösztések, — enyhe s erősb has­hajtók — dohány és ónecetes csőrék — Hildebrandt orosz népies légszivattyúja; — Guerin bódás pösszálacsa. — H a m i 11 o n fennen dicsért terpetin olaj bedörzsöléseinek hasz­nálata , — mind csak kísérlet maradt. — Tiz nap váltá fel egymást s a legszorgosb bánásmód mellett a kórjelek nemcsak enyhülni nem akartak, de hevesb szerepet öltvén, a láz nőttön nőtt, — ködcsömörös állapot — folytonos hányás, — haspuffa­dás s makacs székrekedés , a különben is nagy időt élt egyén nem csekély megrongálását eszközlék. E helyzetben indíttatva saját s a nagyobb család érdeké­től , rettegést okozó nyilatkozatom tovább nem halaszthatva, kijelentém miként e konok bajnál reményt egyedül — a már, magában is veszélyes — műtét nyújthat. Ebbéli állításom iga­zolására tanácskozmányt rendezek, — melyre M. és H. szom­széd Tata városi orvosok május 21-kén megjelenvén, eldöntve jön a sérvműtét rögtöni kivitele , mire egyébként már a szen­vedő beleegyezését is könnyű volt megnyerni. Szükségelt előkészületek után fekhelyül egy szőr párná­val ellátott asztal szolgált , hol a szenvedő lelógó alszárakkal foglalt helyet; maga a műtét a szokványos négy mozzanattal vitetett végbe. — Bőrmetszésre dombos élű szike használta­tott , melylyel a sérvdag szőrtől mentett helyén szabad kézzel 2% hüvelyk hosszú seb alakítatott. — A sejtszövet gyengéd metszésekkel rövid idő alatt áthatoltatván, a sérvtömlő gyöngy­házként csillogó külleme csakhamar szem elé jutott; — ennek azonossága kipuhatoltatván — legmélyebb helyen csipeszszel kúpba emeltetve harántul fölmetszetett ; mely működés után a képzett nyíláson azonnal sok vörhenyes savó ömlött ki, a további felfejtés vájkutast s térd ollóval eszközöltetett.­­ Meg­vizsgáltatván a tömlőben székelő életmű, az csakugyan bél­­sárral kitöltött vékony bélhuzam egy részének bizonyult, min a vizbeszüremkedés s lobos állapot jelei elvitázhatlanok voltak. Maga a sérvkapu nagy fokban szűkültnek találtatott, — miért is annak véres tágítása lett szükségessé. Ezt a sérv­kapuig ve­zetett bal mutató ujj tenyéri oldalára lapjával fektetett Pott kusztúrája teljesité. — A metszés iránya előbb egyenest föl, — ennek elégtelensége végett másodízben kifelé történt. Az ek­ként alakult nyíláson nemcsak a mutató ujj hanem a kizárt bél­rész is könnyű szerivel jutathatott kívánt helyére. A vissza­helyezést rögtön több fontnyi bűzös s­a­v­ó izzadmány kiürülése követett, melynek szakadatlan folyása , é­s már az első pillanatokban beállott székletétel a seb egyesítését gátol­ván , gombos varrással a műtét csak később fejeztethetett be. Kényelmes helyre szállítás után a láz, — fájdalom — nyugtalanság elenyészett , — a kiürülés szünet nélküli volt, s így a beteg ideiglenes jóléte gyorsan beállott, miért is csendes felhúzott térdekkeli nyugott fekvésen kívül egyéb szerelés — ez órákban — nem szükségeltetett. — Következő nap az ál­lapot kecsegtető volt. — Május 23-án lázas mozgalmakon ki­­vül eleinte ritka, de mindinkább szaporodó csuklás jelentke­zett ; — bár a has és sértett rész lobos jeleket nem küldlt. — Május 24-kén a csuklás igen rövid szüneteket tartva növeke­dett ; miután pedig az nem annyira lobos bántalom mint ideg izgatottság tüneményének tartathatott, bevételül belénd vonat (Extr. hyosciami) kis mennyisége rendeltetett. — Május 25- kén az állapot s szerelés ugyanaz, — helybelileg geny csökke­nés tapasztaltatott. — Május 26-kán az arc ijesztőleg eltorzult, verejtékkel az egész test elborított, — a végtagok jéghidegek a csuklás iszonyú hangos s szünet nélküli, — érlüktetés 110 s alig érezhető. Napesti órákban bűzös fekete folyadék több­szöri hányása állott be , mi az eddig adott enyhítőt félretenni, s a pézsmávali (moschus) szerelést (6 szemérrel kezdve) elő­venni javasolta. Helybelileg a seb környékén daganat, vörös­ség, fájdalom hiányzott, a genyedés pedig tökélyesen megszűnt­nek látszott. — Május 27-kén hányás többé nem mutatkozott, de a csuklás s hideg izzadás — felemelt pézsma adagjaira sem kevesbült, — mely okból szakonként apró jégdarabok elnye­lése ajánltatott, — de ezt a gyarapodó csuklás s rázkodtató köhögés elhagyni parancsold. — Május 28-kán a pézsma köt­­töztetett mennyisége az eddig makacskodó csuklást gyérité; a hideg veritékzés megszűnt, s a testet kellemes hőség lepé el, — érverés 80-ra szállott s teljesb lett; — a seb mélyében ke­vés jó indulatu gény kezde mutatkozni. — Május 29-kén s utánna következett napokon különös aggasztó körülmény nem fordult elő ; a beteg élénkült, s a tisztán genyedő sebben gyógyipar­­látszott. Ez időtől kezdve többé a kór súlyosbodást nem mutatott, a seb egyszerű tisztán tartás mellett oly szépen javult, hogy jún. 11-kén csak a bőrödzés hiányzott; az étvágy-, szomj-, közérzés- s kiürítés a rendtől el nem térve, a várva várt fel­­kelhetési idő majdnem elközeledett, midőn egy nem remélt körülmény azt fölöttén háttérbe szok­ta. Ugyanis június köze­pén a bal here tér­mé éles fájdalmak mellett gyors növeke­désnek indult, s pedig annyira, hogy hat nap alatt eléré azon nagyságot , milyennel az még sérv kizáródás alkalmával birt. Tapintásra az egész gömbölyded alakú dag — mi a here­s mellék herének felelt meg — kőkeménységgel birt, egyes he­lyeken göböket éreztetett s csupán a sérv metszési seb — még eddig be nem közösült — közép részéig terjedt; — alant pedig a gátban veszett el, mely tájra gyakorlott nyomás a seb alig észlelhető kisded likán bűzös barna evet sajtolt ki. A kutasz e nyíláson említett nyomás helyéig volt vezethető. Egy hét után a fájdalom csak ülő helyzetben növekedett, kü­lönben az időszakonkénti szúrások ritkák és tűrhetők valónak . A jobb here alakjában nem változott. E kór alak előbb a sérv visszaképződés gyanújára vezetett, de ennek alaptalanságát a kór fejlődése alkot­ó állománya csakhamar kideríté, sőt visszapillantva az előbb hevesen ural­gó , de később enyhülő fájdalmakra, világos jön, miként e bántalom nem egyéb here leb (orchitis) keményedé­s­­bei átmeneténél. Az oszlás előmozdítása előbb a lágyító pép , szürke hi­ganyos íz használatától váratott, de miután tíz nap javulást nem eredményezett F­r­i­c­k­e ragtapaszcsik szoritója alkal­maztatott ; ezt azonban a — másként már érzéketlen — here négy napnál tovább tűrni képtelen volt. — Júl. 4-kén a here­­dag legalantabb pontján, a bőr felület megpirulva homályos hullámzást éreztetett, mely okból újólag a pépezés vézetett 200

Next