Orvosi Hetilap, 1858. április (2. évfolyam, 13-16. szám)

1858-04-04 / 13. szám

203 nadályozások, rendesen hideg és nem meleg borongatások, vannak javulva, de a taxis már kevesebb s­ikert igér és csak óvatosan eszközölhető, hiszen nyomaszolás által a kizárás okát, a lobot, csak növeljük. Átalános béllob következtében támadt kizárásnál a kö­vetkezetes átalános lábellenes bánástól várhatunk jó eredményt; — ha a baj nem enged s a veszélyes szövedék miatt folyton növekszik, a sérvmetszés nem kerülhető el, hanem a műtét a bántalmat csak egyszerűsíteni, de tökéletesen orvosolni nem fogja , sőt az előesett bélrészeket sem lehetend egy könnyen visszahelyeznünk, ha mód nélkül föl vannak pöffedve. Ha a túlizgatott idegrendszer s ez által a bél -­és hasizmok túlságos feszülése lényeges részt látszik venni a visz­­szahelyezés nehézségében , akkor bódító szerek, különösen belladonna belsőleg és külsőleg, a narcotismus tüneményei elő­álltáig , chloroform, tömör fekete kávé forrázat ismételt ada­gokban, néha jó siikerrel alkalmaztattak. Soha sem lehetünk elég figyelemmel mind­ezen kórok­rani mozzanatokra, valamint az általuk föltételezett és szük­ségképen beálló kóros változásokra, ha a javalatokat okszerűen akarjuk fölállítani, s a gyógyeljárást — itt különösen a taxist célszerűen alkalmazni, és nem minden kor és oskolabeli szereket és eljárásokat, megválasztás nélkül, a beteg kárával, sorba megkísérteni. A jó süker nemcsak attól függ, hogy mit al­kalmazunk , de attól is, hogy mikor és mi módon tesz­­szü­k azt. Ezt a legegyszerűbb sejtszövet és körömláboknál naponta van alkalmunk tapasztalni. Hideg, meleg és a geny­­góc megnyitása a szerek, melyeket mindenki használ, de so­kan oly ferdén, következetesség nélkül, és a kórfolyamat oly visszás fogalmával, hogy a könnyen és észszerűen érhető célt még­sem érik el. 2) A műtét után föllépett előnytelen (adynamisch) s ma­kacs csuklással párosult láz , kizárt sérveknél az üszkösödés korszakát (Stadium der Gangraenescenz) szokta jellemzeni, s a vérmérgezés és idegkimerülés tüneményének tekintetik. Az erő a hosszú tartam alatt kimerülhetett, de volt-e ez esetben üszkösödés és hol, nincs kimutatva. Ha jelen volt, csak a bél belső falát érheti, minthogy átsikkadás nem történt, s ennél­fogva sár ürülés sem a hasüregbe , sem a sebnyílásba nem történt,­­ és az üszkös részek a székkel ürítettek ki. Való­színűbb , hogy esetünkben ez utótüneménynek hashártyal­b következményei voltak, melynek jelenlétét elvitázhatlanul bi­zonyítja a nagy mennyiségű savós izzadmány kiürülése a műtét után , s mely a gyomor alsó felére is elterjedvén a bolygideg fonatai izgatása által, a konok visszahajlási tüneteket is (Re­flexerscheinungen), a hányást és csuklást, idézte elő. 3) Az utólagosan létre­jött hereb­k , merő­s savós izzad­­mánynyal, valószínűen genysülyedés következménye ; minden esetre okozati viszonyban látszik lenni azon sipolyos, bűzös és üszkös övet elválasztó sipolyos járattal, mely a seb nyílásából a gátig nyúlt el. Hosszabb, egy jegyzet határain túlmenő, fejtegetésünk­ért bocsánatot kérünk, de azt hittük, miként oly gyakori, sok esetben életveszélyes, rögtöni és észszerű gyógykezelést igénylő baj, milyen a sérv, minden ügyfeleinket érdekelni fog. Az or­vos-sebész növendék kötelessége ép oly tiszta fogalmat és biz­tos ismeretet szerezni a sérvek bonc­ élet- és kór­tani vi­szonyairól és gyógykezeléséről, s talán még inkább, mint az érvágásról és a hány­tató rendeléséről. Balassa tanár, ma­gyar és német nyelven megjelent értekezése a hassérvekről, azon orvosainknak is, kik műtő­sebészettel nem foglalkoznak, e fontos tárgyban hasznos útmutatóul szolgálhat, a baj termé­szete megítélése és a gyógyeljárás ez alaponi elintézésére. Szer­k. 20­­ KÜLFÖLDI IRODALOM A dülmirigy félheveny lábja (Subacute Entzündung der Prostata), annak kórisméje és kezelése fölötti észleletek. Dr. Ledwich Hawkesworth, Dublini tanítótól. A szerző, ki előtt C­o­u­­­s­o­n és Adams új dolgozatai ismeretesek észleletek nyomán azon meggyőződésre jutott, hogy a dülmirigynek egy világosan meghatározható kóros el­változása létezik, melyet sem heveny, sem idült lábnak, vagy­is öregségi túltengésnek nevezni nem lehet. Az olykori izga­tottsági tünetek nagy hevessége az elsőhöz — de nya­­kassága a másikhoz hasonlít. Nincs azonban összefüggés­ben egyikkel sem , miután sem a hevenyből ki nem fejlik, sem az idültbe át nem megy. Hajlandók erre a fehér bőrű , világos hajú és görvélyes küllemű egyének. Ifjú és férfi korban lép föl, s különösen olya­­kat támad meg, kik ülő életet visznek , későn kelnek föl, s semmi testi megerőltetésnek nem vetik alá magukat s csupán fölüdülés kedvéért mozognak kissé. Hugycsőtakárral semmi összeköttetés sem fedezhető fel, csupán egy eset emlittetik, hol e bajt hugycsőtakár megelőzte, de ennek gyógyulása, és az utóbbinak föllépte közt két holnapi szabad időköz folyt el. A lefolyást illetőleg a betegség főleg az által is letetel­­tetik, hogy legalább a szerző észlelete szerint soha sem ment át gengedésbe, felületes fekélyképzésbe , vagy állandó szövet­változásba. Csak a szerv vérdússágára szorítkozott a bántalom. Ugyanezt igazolta a hullakémlet két 18 és 30 éves tüdővészes­­nél, kiknél ezen baj, mely egyébként a tüdővészszel épen nem volt összeköttetésben, igen világosan volt kifejezve , nem ke­véssel járult a fő baj rosszabításához, és az élet vége felé ki­­állhatlan kínokat okozott. — Nem találtatott egyéb visszeres vérbőségnél. — A mirigy csak addig mutatkozott rendellenes terjedelműnek, míg a benne elágadzó nagyobb visszeres edé­nyekből, a vér ki nem ürítetett. A húgycső lakhártyája a dül­mirigy közelében lágy, megvastagodott, cafatos volt, az (uvu­la) és a hólyag háromszöge vörös és zavaros, egyébként min­den rendes volt, szorgalmas vizsgálódás által semmi gümő le­rakodás nem volt a mirigyben föllelhető.“ A bántalom, bár hosszabb időre hetek, holnapok múlva, de mindig enged a kellő szerelésnek. Hasonlóan az ezen he­lyem más bántalmakhoz, a tünetek nem oly kiválóan világosak és a kór ismét csak az által lehet fölállítani ha kizárjuk, a kö­vet, húgycsőszort, idegzsábot magömlést stb. A kor úgy is kizárja azt, minthogy öregeknél túltengéssel (Hypertrophie) van dolgunk. Jellemző tünetei következők : Gyakori vizelési ösztön, mely néha hevesen két napig is tart , de aztán minden feltűnő ok nélkül elmúlik. A beteg nem tudja oly soká, mint az előtt, vizeletét tartani. A gát­tájon (perinaeum) kellemetlen érzete van a betegnek, mely egész a szúrási vagy égetési érzetig növekedhetik. Időnként nehézvi­­zelés (Strangurie) áll be. Hevenyen eresztett vizelet savanyúan visszahat, húgysavas (harnsaure) üledéket képez és lakhártya cafatot rak le. Kis idő múlva szétbomlik, közseges (ammoniaka­­lisch) lesz, egész tömeg nyák- és villákat (Phosphate) tartal­maz­ és akkor erős érvényiesen hat vissza. Köhögés és emésztési zavarok kísérik gyakran e bajt. Jelentékeny tünet azonban a gyakran előjövő monymeredés (Priapismus), melyhez társul tökéletesen tiszta és átlátszó nyáknak kiüritése a húgycsőből. Ezen nyák górcső alatt követ­kező összetételt mutat : 1) Húgysavas vagy villavas-könteg-keseréleg jegeceket (Krystalle von Harnsäure oder phosphorsaurer Ammoniak- Magnesia.) igen világosan. 2) Nyáktekecseket (Schleimkugeln) 3) Vértestecseket. 4) Belhámot (Epithel). A hímvessző olykor a máknál fájdalmas, közönségesen kemény és behúzódott. Reggelenkint minden tünet jobbára el­tűnt, délfelé lassanként megjelennek és estefelé hevességük nő.

Next