Orvosi Hetilap, 1858. április (2. évfolyam, 13-16. szám)
1858-04-04 / 13. szám
203 nadályozások, rendesen hideg és nem meleg borongatások, vannak javulva, de a taxis már kevesebb sikert igér és csak óvatosan eszközölhető, hiszen nyomaszolás által a kizárás okát, a lobot, csak növeljük. Átalános béllob következtében támadt kizárásnál a következetes átalános lábellenes bánástól várhatunk jó eredményt; — ha a baj nem enged s a veszélyes szövedék miatt folyton növekszik, a sérvmetszés nem kerülhető el, hanem a műtét a bántalmat csak egyszerűsíteni, de tökéletesen orvosolni nem fogja , sőt az előesett bélrészeket sem lehetend egy könnyen visszahelyeznünk, ha mód nélkül föl vannak pöffedve. Ha a túlizgatott idegrendszer s ez által a bél -és hasizmok túlságos feszülése lényeges részt látszik venni a viszszahelyezés nehézségében , akkor bódító szerek, különösen belladonna belsőleg és külsőleg, a narcotismus tüneményei előálltáig , chloroform, tömör fekete kávé forrázat ismételt adagokban, néha jó siikerrel alkalmaztattak. Soha sem lehetünk elég figyelemmel mindezen kórokrani mozzanatokra, valamint az általuk föltételezett és szükségképen beálló kóros változásokra, ha a javalatokat okszerűen akarjuk fölállítani, s a gyógyeljárást — itt különösen a taxist célszerűen alkalmazni, és nem minden kor és oskolabeli szereket és eljárásokat, megválasztás nélkül, a beteg kárával, sorba megkísérteni. A jó süker nemcsak attól függ, hogy mit alkalmazunk , de attól is, hogy mikor és mi módon teszszük azt. Ezt a legegyszerűbb sejtszövet és körömláboknál naponta van alkalmunk tapasztalni. Hideg, meleg és a genygóc megnyitása a szerek, melyeket mindenki használ, de sokan oly ferdén, következetesség nélkül, és a kórfolyamat oly visszás fogalmával, hogy a könnyen és észszerűen érhető célt mégsem érik el. 2) A műtét után föllépett előnytelen (adynamisch) s makacs csuklással párosult láz , kizárt sérveknél az üszkösödés korszakát (Stadium der Gangraenescenz) szokta jellemzeni, s a vérmérgezés és idegkimerülés tüneményének tekintetik. Az erő a hosszú tartam alatt kimerülhetett, de volt-e ez esetben üszkösödés és hol, nincs kimutatva. Ha jelen volt, csak a bél belső falát érheti, minthogy átsikkadás nem történt, s ennélfogva sár ürülés sem a hasüregbe , sem a sebnyílásba nem történt, és az üszkös részek a székkel ürítettek ki. Valószínűbb , hogy esetünkben ez utótüneménynek hashártyalb következményei voltak, melynek jelenlétét elvitázhatlanul bizonyítja a nagy mennyiségű savós izzadmány kiürülése a műtét után , s mely a gyomor alsó felére is elterjedvén a bolygideg fonatai izgatása által, a konok visszahajlási tüneteket is (Reflexerscheinungen), a hányást és csuklást, idézte elő. 3) Az utólagosan létrejött herebk , merős savós izzadmánynyal, valószínűen genysülyedés következménye ; minden esetre okozati viszonyban látszik lenni azon sipolyos, bűzös és üszkös övet elválasztó sipolyos járattal, mely a seb nyílásából a gátig nyúlt el. Hosszabb, egy jegyzet határain túlmenő, fejtegetésünkért bocsánatot kérünk, de azt hittük, miként oly gyakori, sok esetben életveszélyes, rögtöni és észszerű gyógykezelést igénylő baj, milyen a sérv, minden ügyfeleinket érdekelni fog. Az orvos-sebész növendék kötelessége ép oly tiszta fogalmat és biztos ismeretet szerezni a sérvek bonc élet- és kórtani viszonyairól és gyógykezeléséről, s talán még inkább, mint az érvágásról és a hánytató rendeléséről. Balassa tanár, magyar és német nyelven megjelent értekezése a hassérvekről, azon orvosainknak is, kik műtősebészettel nem foglalkoznak, e fontos tárgyban hasznos útmutatóul szolgálhat, a baj természete megítélése és a gyógyeljárás ez alaponi elintézésére. Szerk. 20 KÜLFÖLDI IRODALOM A dülmirigy félheveny lábja (Subacute Entzündung der Prostata), annak kórisméje és kezelése fölötti észleletek. Dr. Ledwich Hawkesworth, Dublini tanítótól. A szerző, ki előtt Couson és Adams új dolgozatai ismeretesek észleletek nyomán azon meggyőződésre jutott, hogy a dülmirigynek egy világosan meghatározható kóros elváltozása létezik, melyet sem heveny, sem idült lábnak, vagyis öregségi túltengésnek nevezni nem lehet. Az olykori izgatottsági tünetek nagy hevessége az elsőhöz — de nyakassága a másikhoz hasonlít. Nincs azonban összefüggésben egyikkel sem , miután sem a hevenyből ki nem fejlik, sem az idültbe át nem megy. Hajlandók erre a fehér bőrű , világos hajú és görvélyes küllemű egyének. Ifjú és férfi korban lép föl, s különösen olyakat támad meg, kik ülő életet visznek , későn kelnek föl, s semmi testi megerőltetésnek nem vetik alá magukat s csupán fölüdülés kedvéért mozognak kissé. Hugycsőtakárral semmi összeköttetés sem fedezhető fel, csupán egy eset emlittetik, hol e bajt hugycsőtakár megelőzte, de ennek gyógyulása, és az utóbbinak föllépte közt két holnapi szabad időköz folyt el. A lefolyást illetőleg a betegség főleg az által is leteteltetik, hogy legalább a szerző észlelete szerint soha sem ment át gengedésbe, felületes fekélyképzésbe , vagy állandó szövetváltozásba. Csak a szerv vérdússágára szorítkozott a bántalom. Ugyanezt igazolta a hullakémlet két 18 és 30 éves tüdővészesnél, kiknél ezen baj, mely egyébként a tüdővészszel épen nem volt összeköttetésben, igen világosan volt kifejezve , nem kevéssel járult a fő baj rosszabításához, és az élet vége felé kiállhatlan kínokat okozott. — Nem találtatott egyéb visszeres vérbőségnél. — A mirigy csak addig mutatkozott rendellenes terjedelműnek, míg a benne elágadzó nagyobb visszeres edényekből, a vér ki nem ürítetett. A húgycső lakhártyája a dülmirigy közelében lágy, megvastagodott, cafatos volt, az (uvula) és a hólyag háromszöge vörös és zavaros, egyébként minden rendes volt, szorgalmas vizsgálódás által semmi gümő lerakodás nem volt a mirigyben föllelhető.“ A bántalom, bár hosszabb időre hetek, holnapok múlva, de mindig enged a kellő szerelésnek. Hasonlóan az ezen helyem más bántalmakhoz, a tünetek nem oly kiválóan világosak és a kór ismét csak az által lehet fölállítani ha kizárjuk, a követ, húgycsőszort, idegzsábot magömlést stb. A kor úgy is kizárja azt, minthogy öregeknél túltengéssel (Hypertrophie) van dolgunk. Jellemző tünetei következők : Gyakori vizelési ösztön, mely néha hevesen két napig is tart , de aztán minden feltűnő ok nélkül elmúlik. A beteg nem tudja oly soká, mint az előtt, vizeletét tartani. A gáttájon (perinaeum) kellemetlen érzete van a betegnek, mely egész a szúrási vagy égetési érzetig növekedhetik. Időnként nehézvizelés (Strangurie) áll be. Hevenyen eresztett vizelet savanyúan visszahat, húgysavas (harnsaure) üledéket képez és lakhártya cafatot rak le. Kis idő múlva szétbomlik, közseges (ammoniakalisch) lesz, egész tömeg nyák- és villákat (Phosphate) tartalmaz és akkor erős érvényiesen hat vissza. Köhögés és emésztési zavarok kísérik gyakran e bajt. Jelentékeny tünet azonban a gyakran előjövő monymeredés (Priapismus), melyhez társul tökéletesen tiszta és átlátszó nyáknak kiüritése a húgycsőből. Ezen nyák górcső alatt következő összetételt mutat : 1) Húgysavas vagy villavas-könteg-keseréleg jegeceket (Krystalle von Harnsäure oder phosphorsaurer Ammoniak- Magnesia.) igen világosan. 2) Nyáktekecseket (Schleimkugeln) 3) Vértestecseket. 4) Belhámot (Epithel). A hímvessző olykor a máknál fájdalmas, közönségesen kemény és behúzódott. Reggelenkint minden tünet jobbára eltűnt, délfelé lassanként megjelennek és estefelé hevességük nő.