Orvosi Hetilap, 1860. április (4. évfolyam, 14-18. szám)
1860-04-22 / 17. szám
323 324 " Három hetes ilyszerű eljárásnak kitűnő eredménye volt. A vizelet árja feltűnőleg vastagabb len; a húgycső daga tetemesen enyészett, különösen a hagyma táján, midőn váratlanul a gát oldalán lenyúló dag néhány nap alatt tályoggá alakult, mely azonban felületes lévén megnyittatása után igen gyorsan ismét behegedt. A szálacsozásnak még néhány heti folytatása után betegem Pestről ismét eltávozott. Eltávozásakor már 5-fös számú szálacs sodronynyal könnyen — de sodrony nélkül még ekkor sem — volt alkalmazható. Sodronynyal betegemnek nem lévén bátorsága azt sajátkezüleg bevezetni, kelleténél sokkal huzamosabb távolléte ideje alatt — 5 egész hónapig a szalacsozással végképen felhagyott. Ily múlasztásnak visszaesés jön természetes eredménye. Decemberben betegem ugyanezen év ápril havi — csakhogy súlyosbodott állapotában tért vissza Pestre. Tavaszi sikeres gyógykezelésem üdvös eredményére épített reményeim ez alkalommal cserben hagytak. A takár ép oly mérvben növekedett, mint a leírt dag érzékenysége s terjedelme. 1859-ki január elején a hereborék (scrotum) tövében a húgycső gömörét környező s véle összefüggésben lenni lát szó dag külön karéjos alakúvá fejlődött, mely galambtojás nagyságú s idomú a borok alá felfelé nyúlt, fájdalmas és inkább kemény mint ruganyos vala. Egész január hó folytán a meleg borogatások s szalacsozás daczára is a dag lassanként növekedett. A hereborék töve alatti, a gáton lenyúló dagot mintegy elkülönző mélyedés eltűnt s kiegyenlődött. A húgycsapnak a további húgybeszűrődés meggátlása czéljából tanácsosnak vélt állandó benhagyását a beteg kínos fájdalomtól nem tűrte. Végtére február 13-án egy szék kiürítés közben a beteg vizelés alatt rendkívüli égetést érez a húgycsőben, mit úgy szólván közvetlen kinos fájdalmak a gáton s rövid idő múlva rázó láz, mint vizelet kiömlés csalhatlan tüneményei követének. Más napon a húgycsövön úgy szólván csepegve ürült ki a nagy mennyiségű takaros geny. A dag forró meleg s legcsekélyebb tapintatra is kinosan fájdalmassá lön, nagy mértékben növekedett, feszült s a borékot is ellepte ; a föllépett tetemes lázas mozgalom időnkénti borzongással folyton tartott; s már február 15-kén, azaz másod napon ezen esemény után a genyet s ezzel vegyes húgyot tartalmazó tályog megnyittaték a here töve alatt a varránytól (raphe) balra, azon helyen, melyen a gátnak még közel egy hüvelyknyi rétegén keresztül homályos hullámzás valt kipuhatolható. Ezentúl húgycsősípolylyal (Harnröhrenfistel) való dolgunk. Jobb oldalt az álgumó felé terjedő dag még ezen húgytályognyitás után is önállólag fejlődött s néhány nap múlva a varránytól jobbra 1/2 hüvelyknyivel alantabb megnyittatván egy elkülönzött, sem a húgycsővel, sem a fentebbi húgytályoggal közlekedésben nem álló tiszta genytályognak bizonyult, mely rövid idő alatt önként ismét behegedt. A beteg a húgycsap (Catheter) állandó benhagyását még ezentúl nem tűrte , s midőn a rendkívül türelmes egészséges hólyag naponta csak 3—4 ízbeni lecsapoltatást igényelt, ez mindannyiszor külön történt. A sipoly menetbe rongylemez alkalmaztatott. Három heti ilyszerű eljárás után a sípolyos menet kutaszolásának eredménye s azon tény, hogy hat nap hosszat a gát-sípolynyiláson kiürülő vizeletnek semmi nyoma nem tapasztaltatok, feljogosított azt hinnem, hogy a sipoly húgycsövi nyílása behegedt. Ezért a rongylemez alkalmazásával felhagytam, minek azonban pár nap múlva már következménye új gátláb és dag, kisebb fokú rázóláz, mint újabb szürem tüneményei valának, mi a megszűkült gátnyilás és sipolyos menet véres tágítását téve szükségessé. Pár nappal ezen kellemetlen esemény után az alsó már behegedve volt felületes gáz-tályog is ismét kiújult, mi ezen kívül egy hóval később harmad ízben is megtörtént, s ekkor az egy röviden lefolyó herelobbal egyszerre lépvén fel, a bőr alatti sejtszöveten a varrány alatt magának a felső sípolyos menetbe is útat tört, — de csak ideiglenesen s a nélkül, hogy ez által újólag önálló s a felső sípolyos menettől független behegedésében gátolva lett volna. Ily makacs lefolyás végre a húgycső rendkívüli érzékenysége daczára is a vizeletnek a sípolytóli elrekesztése czéljából a csap állandó benhagyásának megkísérlését indokoló. Mi hat héten keresztül következetesen meg is történt, de az óhajtotta ellenkező eredménynyel A takár ezen eljárásra a szó teljes értelmében nagyszerűvé lön, a húgyhólyag nyálkahártyájára is elterjedt; a csapot minduntalan elrekesztő. Az ennek előtte rendkívül türelmes hólyag oly gyakori vizelési ösztönre zavartatott, hogy ezt naponta 10—14 ízben is ki kellett ürítni s mégis, daczára a beteg szokványos és kisdedességig pontos ügyeletének időnként — gyakran naponta kétszer is — megesett, hogy csapolás közben a vizelet a hólyagnak önkéntelen s le nem győzhető ingere következtében erőszakkal a csap és húgycső közé s úgy hevenyében a sípolyos meneten is kifelé rohant. Ezen bal esemény a csapnak gyakoribb változtatása vagy a benlevőnek lágy, — vizelet mértékű — vizzeli kifecskendése által sem vala megelőzhető, — s a már nyert előnyt természetesen mind megannyiszor meghiúsító. Julius hóban végre az állandó csap alkalmazása által rendes öblűvé vált húgycsövön útmutatásom szerint a beteg megtanuló a sodronynyal ellátott ruganyos húgycsap sajátkezű bevitelét. Ezen kezelést néhány nap alatt oly tökélyre vitte, hogy ezt minden külön vizeléskor egyenesen rá bízhatom. Ezentúl a csap csak éjjelen át hagyaték benn. Ily módon sikerült a vizeletnek erőszakos csapon kívüli kitörését elhárítni. Augustus elején végre a sipoly húgycsövi nyilása ismét behegedt, de ezért emlékezvén a márciusi visszaesésre a csap alkalmazása az említett módon és a gyolcslemez betétele a sípolyos menetbe folytattatott. A fenmaradt szűk sípolyos menet azonban 6 hó alatt oly kérgessé vált, hogy rajta öt izbeni véres tágítás daczára sem mutatkozott semminemű gyógyipar. September végével még mindig 15 vonalnyira hatott be a gombos kutasz. Végre October hó végével a sípolyos meneten fenékig alkalmazott 10 és hat napi időközökben négyszer ismételt merő pokolkövel edzéssel sikerült annak végleges behegedését elérnem. A betegnek november hóban még megengedhetem a csap nélküli szabadon vizelést , mire a sok évig létezett takár is megszűnt. A hengerded szálacs időnkénti alkalmazásának soha el nem hanyagolását ajánlván, felmentem őt orvosi felügyelet alól. Nem leven czélom a szűkülés fejlődésének s kórisméjének részletezésébe bocsátkozni, ebből csak anynyit említek meg, mennyi a baj első időszakbeli kórisméjének hiányosságára vonatkozó. A porondgyurmajelenlétét az előre járt porond kiürülésekből s a viasz szálacson tett észleletből gyanítani, lehetett, — de a húgycső folyamának külső puhatolásából róla meggyőződni nem sikerült. Ezért merő vékony kökutaszszal volt szándékom a húgycsővet puhatolni, miben azonban a beteg ellenkezése gátolt meg. Ha később, midőn a beteg másod ízben folyamodott hozzám ruganyos szálacs sodronynyal a hólyagig volt bevezethető, — úgy több mint valószínű, hogy egy érez simasági kutasz a baj ezen korábbi időszakában annál könnyebben hatott volna a szórón túl. Egyike vola ez azon eseteknek, mely az O. H. L. múlt évi hasábjain alapul szolgált azon észleléseknek, melyeket a húgycsömetesz (Urethrotom) alkalmazásáról közölt czikkemben a hajlékony szálacsnak a húgycső gömöre tájáni néha rejtélyes, a szőr foka által nem -