Orvosi Hetilap, 1860. július (4. évfolyam, 27-31. szám)
1860-07-22 / 30. szám
Előfizetett tár : helyben 4 frt. 50 kr., égési év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronként 14 újkrért. Megjelenik minden vanarnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorollya urcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Mik évfolyam. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom : A makktyú sejtes odatapadása a makkhoz gyermekeknél. Bókai János tr. és igazgató főorvostól. — Magángyakorlati észrevételek a bujasenyv körül Hermann nézete ellenében Kaczander Áron tudortól. —Lapszerűle. A petefészek-tömlök kórisméje (folyt.). Tárcza : Történeti tanulmánya magyar egyetemi ügy körül. III. A budavári és pesti egyetem (folyt.) Kátai Gábortól. —Néhány szó a ,,Pesti Hirnök“ észrevételeire. — Minő vallásfelekezetiek a kir. magyar egyetem tanársegédei ? — Vegyesek. Pest, 1860. Julius 22. A FIUMA (praeputium) SEJTES ODATAPADÁSA a makkhoz gyermekeknél, ép- és kórtaxis tekintetben. Saját észlelései nyomán közli Dr. Bókai János, gyermekkórházi igazgató-főorvos. Már néhány év óta tapasztalok figyermekeknél az életkor első éveiben, főleg azonban a csecsemőkorban a fitymán és makkon változásokat, melyekről eddig tudomásom nem volt, s melyekre vonatkozó adatokat sem szövet- vagy ép-, sem kórtani munkákban feljegyezve nem láttam. Az adatok ilyetén hiányában szabad következtetnem, miszerint e tárgyról eddig közlések nem is történtek; vagy, ha talán e változások egyesek által észleltettek is, azok rendesen még nem tárgyaltattak, s a nagy orvosi közönség előtt még ismeretlenek, mert különben a szövet-, ép vagy kórtani munkákba fölvétettek volna. Mit a sebészi munkák a fityma összenövéséről említenek , az az itten tárgyalandó állapottal vagy épen semmi viszonyban sem áll, vagy ha áll is, akkor az gyógytanilag egészen más fogalom alapján ítélendő meg, mint eddig történt. Mielőtt azonban ezen állapot leírásához fognék, szükségesnek látom azon körülmények fölemlítését, melyek engem ezen fölfedezésre vezettek. Vizelési bántalmak gyermekeknél az első és második gyermekkori időszakban elég gyakran fordulnak elő s mint ilyenek gyógykezelésünk gyakori tárgyai ; de ezek sokszor csupán csak fájdalmas vizelés által nyilvánulnak, minden más szembetűnő kózjel nélkül, mely a vizsgáló orvosban gyanút volna képes gerjeszteni húgycső-hólyag-, vagy vese-bántalom iránt. Ily fájdalmas vizelés okot szolgáltatott nekem a húgy-s ivar-szervek alapos vizsgálatára. Nem tudtam megnyugodni azon majdnem átalában elfogadott nézetben, miszerint gyermekeknél fájdalmas vizelésnek legközelebbi oka a vizelet kóros minőségében vagy csípős természetében volna keresendő, mert ha e nézet alapossággal bírna, úgy a fájdalmas vizelés fiúknál nem észleltetnék gyakrabban mint leányoknál. Szigorúbban vizsgálván ily esetekben a húgyi ivarszerveket, feltűnt előttem, hogy még azon figyermekeknél is, kiknél fitymaszerű makkrejtés (phymosis) nem volt jelen, sőt a kiknél a fityma elég tág, s a makk csúcsi része is egészen fedetlen volt: a fitymát visszahúzni — azaz a makkkoszorú (corona glandis) mögé helyezni — még nagyobb megerőltetéssel sem sikerült. Csak mesterséges részletenkénti szétválasztás által lehetett a fityma leválasztását s a makk lemeztelenítését eszközölni, s ilyenkor a makk mögötti barázdában (sulcus retroglandularis) nagy mennyiségben összehalmozott makk tyúi faggyút (sebum praeputiale), magát a makkkoszorút pedig nagyobb kiterjedésben gyúladva s a gyúladt felületet genyes réteggel bevonva találtam. Az összegyűlt faggyú eltávolítása után a gyúladt részek vízzel megtisztittattak s egyszerű olajjal kenettek be, a hímvesszőre (penis) pedig 1—2 napon át hideg borogatások alkalmaztattak, mire a vizelésnéli fájdalom tökéletesen eltűnt. Vizsgálódásom ezen eredménye engem további kutatásokra buzdított, s csakhamar számosabb hasonló esetet észleltem. Azonban ezen még 1857 és 1858-ban mind a gyermekkórházban, mind magán gyakorlatomban tapasztalt változásokon kívül, észleltem még ezektől némileg eltérőket is, és pedig leginkább zsengébb "korii fiúcskáknál. Ugyanis 1859-ben május t1kén egy 1 napos fiúcska, születése óta tartó húgyrekedéssel (retentio urinae) hozatott az intézetbe, s megvizsgálván szeméremrészeit, úgy találtam, hogy ez esetben a szabad fitymaszél hiányzik, ez t. i. oly szorosan volt a makkcsúcshoz tapadva s azzal oly sokban egybeolvadva, hogy a fityma és makk egymástól nem valónak megkülönböztethetők; a húgycső külbéri nyílása finom hártyácskával volt bevonva és összetapasztva, mely az odatapadt fityma folytatásának látszott, mely körülmény egyszersmind a búgyrekedés legközelebbi okát képezé. Előbbeni eseteimre visszaemlékezvén, először az áttetsző búgycsőnyilást keresem fel, s a fedő hártyácskát, melyet lágyító mosások által eltávolítani nem sikerült, átszúrám; ez megtörténvén, a fitymát a húgycső-szájda (orificium urethrae) ajkaitól fejtéza le, s az egész fitymát a makktól, melylyel az egész kiterjedésében össze volt tapadva, lassan elválasztani. — Május 21-kén 1859-ben szintén egy 1 napos fiúcskánál egészen hasonló állapotot tapasztaltam, a húgyrekedés miatt itt is először a húgycső külbőri nyílásának csukulata fúratott át s azután fejtetett le a fityma a makktól. — Ugyancsak 1859-ben junius 25-kén egy fájdalmas vizelésben szenvedő 600