Orvosi Hetilap, 1865. június (9. évfolyam, 23-26. szám)
1865-06-04 / 23. szám
sejtek ezen alakjukat a méreg behatása, s nem elszáradás folytán nyerték volna. Mi pedig a vért egészben véve illeti, közönségesen sötét szinti szokott lenni, s vagy egyszerűen folyó marad, vagy lágy alvadékokat képez, csak ritkában fordulván elő, hogy tömöttebben megalvadt fehérnyével találkozzunk. Az izomzat haloványabb szokott lenni a szennyes sárga barnába többé-kevésbé átlátszó árnyalattal, s az izomcsövekben számtalan igen apró zsírcseppet találhatni, melyek főleg a harántcsíkoknak megfelelő állományból látszanak képződni. A halálmeredtség pedig az izomcsövekbeli zsírszerű átváltozás fokával megfordított viszonyban szokott kifejlődni, s közönségesen csekélyebb szokott lenni. Az agyburkok majd minden tekintetben rendesek, majd pedig a belsőbbek vizenyősen megduzzadvak, s a lágyabb összetartáséi agyról nagyobb ezafatokban levonhatók. Ritkán találtam a szokottnál vérdúsabbaknak. A lágyabb összetartás az agy mindkét szövetére ki szokott terjedni, de ezen tekintetben a szürke állomány mégis leginkább szenved. Néha annyira megy, hogy a koponyából kivett agy petyhüdten összeesik. A színezés a szürke állományban teltebb, míg a fehér szöveté lényegesen változatlan, s az utóbbi metszés lapján az edényátmetszetek tátongóbbaknak mutatkoznak, nemkülönben a szokottnál több vér szivárog elő belőlük. A neuroglia, valamint a közti állomány, úgyszinte az edények sejtei zsírszerű átváltozásban vannak, mi a szőkeszövetben kiválóbb. Ebből a csökkent összetartást, úgyszinte az életben közönségesen tapasztalható egykedvűséget könnyen megfejthetni, valamint hasonlókép a nyugalmas magaviseletét is, miben egyébként az izomzat zsírszerű átváltozásának szinte megvan része. A netán létrejövő büdések abból szinte megérthetők. Az agyacs, nyúk- és gerinczagy az agyéhoz hasonló változatokat szoktak mutatni. A gége, gégesíp és a hörgök nyákhártyája halaványan szokott kinézni, s a hámsejtekben található kevés finom zsírcseppeken kivül valami említésre valót nem igen találhatni, de némelykor vérdús, míg a tüdőket közönségesen igen vérdúsak, szakadóbb összetartásúak és nagy fokú vizenyőben levőknek tapasztaltam, mi a légüresék és finomabb hörgi ágcsák hámsejtes duzzadtsága és homályosabb voltával szokott egybekötve lenni, melyekben ezenkívül még finom zsírcseppek is szoktak mutatkozni. Szóval a tüdőkben a láb homályos megduzzadási szaka (trübe Schwellung) biztosan kimutatható. Nem egyszer a mellhártya a tüdőkről és a mellkasról könnyebben levonható, homályosabb, s úgy hám, mint kötszöveti sejteik a homályos megduzzadás kisebb-nagyobb fokát mutatják. A szívet a szokottnál mindig halványabbnak találtam, mégpedig halaványsága a többi izmokénál jelentékenyebb. Majd szennyes sárgabarna, majd halavány ékersárga, sőt esetleg czitromsárga, mint ezt különösen egy ízben észleltem, midőn a zsírszerű átváltozási folyamat a többi szervekben sokkal kevésbé volt képviselve. A színezéssel szoros viszonyban áll a nagyobb petyhüdtség és szakadékonyabb összetartás, mely sajátságok annál feltűnőbben vannak jelen, minél inkább kifejlődött a sárga szín. Sokszor a szívbelhártya, főkép pedig a billentyűk és elégszer a nagy edények belső és középső burka sötét czitromsárgának látszik, midőn egyszersmind az összetartás szakadékonyabb, szétdörzsölhetőbb, s az elemi alakokban ezen változásokkal egyenes arányban számtalan finom zsírcsepp megjelenését észlelhetni, mi nagyobbodásukkal, nemkülönben egymással való összetapadásuk meglazulásával, úgyszinte összetartásuk csökkenésével van egybekötve. A szív zsírszervi átváltozásából az érlökések mindinkább való gyérülését és kisebbé válását igen könnyen megérthetni, s ha mindjárt a mérgezés kezdetén azok gyorsabbulását tapasztaljuk, ezt a láb homályos megduzzadási szakának róhatjuk fel, mire a vilanymérgezésnél a zsírszerű átváltozás jönni szokott. Eseteimnél a száj vagy a bárzsing bántalmazottságát, a néha mutatkozó gyönge vörösségen kívül soha sem tapasztaltam, midőn megjegyzem, miszerint az egyének túlnyomó száma a mérget akként vette be, hogy a gyufákról levakart vilanyos fejecseket vízzel összekavarta, s csak kétszer fordult elő, hogy azok pálinkával vegyest nyelettek. Egy ízben az említett részek különös szenvedése nélkül történt, hogy a száj bal zugánál a külbőrön kendermagnyi kerekded, roncsolt szélű, mély folytonossági sérülés látszott, sötét vörös-fekete és egyentelen alappal és széles környezettel, s a bőralatti környezetben mélyen behatolva véraláfutást észleltem. Ezen alkalommal a gyufafejecsek vivőanyag nélkül, pusztán magukban nyelettek le, s a gyomorban két égetési sebet lehetett találni, melyek nagyobbika a nagy hajlat közepe táján, míg kisebbike a gyomorcsuknál észleltetett. Ezen utóbbi lencsényi, kerekded egyenetlen szélű és mély volt, szinte vörösfekete és egyenetlen alappal, s mintegy fél centiméter széles vérdús környezettel, melynek vörössége lassan kint elenyészett, a mélybe pedig egészen az izomrétegekig kiterjedett. A nagyobbik seb az utóbbit terjedelemre kétszeresen felülmúlhatta, csakhogy sokkal sekélyebb volt, s a környékbeli vörösség szinte kevésbé szélesnek látszott. Úgy ezen sebeket, mint a szájzugnál levőt csak a vilany közvetlen hatásának lehetett tulajdonítani. Sokáig vita tárgyát képezte, váljon vilany-mérgezetteknél a gyomor megsobosodik-e vagy sem. Voltak, kik az igent vitatták, s ismét találkoztak, kik nemet mondottak, a többek között csak Tüngelz hamburgi esetét említvén meg, ki a láb hiányát főkép azért látszott hajlandónak állítani, minthogy vörösség nem volt jelen. Virchow azonban úgy ezen leletre, mint Lewin8) és Ehrle9) álllítására igen helyesen megjegyzi, hogy az orvosi tudomány tanágai között még csak a törvényszéki orvostan tekinti a vérbőséget a lob lényeges kellékeként, midőn egyszersmind figyelmeztet, hogy olyankor, midőn a vérbőség hiányozni szokott, a gyomormirigyek hámsejteiben a lob homályos megduzzadási szakát kimutathatjuk. 10) Virchownak töke- 7) Archiv f. pathol. An. u. Phys. u. f. kl. M. XXX. köt. 270. 1. 1864. — 8) 1. id. h. — *) Charakteristik d. acuten Phosphorvergiftung d. Mencshen. Inaug. Abh. Tübingen 1861. — 10) Archiv f. pathol. An. u. Phys. u. f. kl. Med. XXXI. ,köt.. 399. 1. 1864.