Orvosi Hetilap, 1866. augusztus (10. évfolyam, 31-34. szám)
1866-08-05 / 31. szám
SB JL. «9E. Augustus 5. ORVOSI HETILAP. Pest, ISUC. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 10 kr., vidéken égési évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. Meg-jelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujtér 10. sz., és Kiliány ny. könyvkereskedésében váczi utcaa Parkfrieder-féle házban. Honi s külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. V iaedik é-vr£dly»*wu Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Altstädter Mór tr. A műleges koraszülésnek egy sikerrel véghezvitt esete — A posvér (septicaemia) lőtt sebeknél. Roser trtól. — Könyvismertetés: Seideler tr. A Galitzin herczegek kórháza Moszkovában és annak összehasonlitása a többi európai kórházakkal. — Lapszemle: A térdalji ütér és visszér szétszakadása, csonkítás, vérzés, comb-és külső csípő ütér lekötése, gyógyulás. — Álatok a viszkeg gyógyításához. — A betegek és betegesek életbiztosítása. Tárcza: Mik legszükségesebb teendőink cholera-járvány esetében ? — A tébolyodottak számának növekedése műveit országokban Egressy Gábor holtteste bonczolatának eredménye. — Vegyesek. Melléklet: A „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ 4-ik száma. A műleges koraszülésnek egy, sikerrel véghez vitt, esete. Altstädter Mór tudortól Szegeden. Mióta a koraszülésnek műleges előidézése nincs többé összekötve azon veszélyekkel, melyeknek az az illető műtett nőket gyakran kitette akkor, midőn az — a kevésbé biztos és ennélfogva kevésbé is használt módokat nem emlitve, — Kivisch szerint, a hüvelybe, Kohen szerint pedig magába a méhbe tett meleg befecskendezésekkel , illetőleg zuhanyokkal vitetett végbe; vagy midőn az az anya, de különösen a gyermek életét veszélyeztetve Scheel és Meissner módja szerint, a magzathólyag-szúrás, vagy repesztés által történt, mióta mondom ezen veszélyes műtéti módok elhagyattak s a koraszülés a Krause-tól ajánlt méhcsapolások, ruganyos csapok, vagy bélhur- és viaszszálacsokkal vagy Braun szerint, laminaria digitata páczikákkal eszközöltetik, azóta ezen, sok esetekben üdvöt hozó és gyakran életmentő kis műtét, igen számos és igen különböző esetekben, a legjobb sikerrel lön alkalmazva; azóta könnyebben is határozhatja el magát az orvos és a szülész ezen műtét foganatosítására; azóta a műtét javalati köre mindig tágabbá és nagyobbá válik. Az általam észlelt és sikerrel műtett esettel, úgy hiszem, ezen javalati kör ismét egy kis nagyobbodást nyerhet; ennélfogva közlése, e becses lapok tisztelt olvasóira nézve nem leend talán érdektelen. * * * 1866-iki mártius 7-én reggel 8 órakor sürgetősen hivattam FI. Sarolta helybeli kereskedőnőhöz, ahová azonnal el is menvén, következőt találtam : A beteg 30 éves, meglehetős erős testalkatú, második terhességének hetedik hónapjában levő nő, kit mint beteget ekkor láttam először. A légzési nekély legnagyobb fokán, kékes arccal és még inkább kékes ajkakkal találtam a beteg nőt; egy-egy néha hangoztatott jajkiáltást kivéve, képtelen egy szót szólani, a messziről hallható szercsege zörej, — közelről mind a két tüdőszárnyra elterjedtnek bizonyul; néha egy-egy véres habos nyálkkiköpéssel, az ágyon ülve, kezeivel mindenféle erőszakos, lég után kapkodó mozgásokat visz véghez; szívlökése erélyes és sebes. Körülötte levő testvéreitől annyit hallottam, hogy e roham két órával ezelőtt kezdődött, és hogy e féle, jóllehet nem ily fokú rohamokban, mint mondák, szívbaj következtében gyakrabban szenved. A kórtünetek sürgős mivoltánál fogva, jóllehet már első rátekintésre legkevésbé sem kételkedtem a tüdővizenyő jelenlétéről, mégis a szívbajra mondottakról is siettem meggyőződni. Ez azonban a légutakban jelenlevő nagyon hangos zörejek miatt lehetlen lévén, a már előttem a beteget látogató és a zörej keletkezése helyének kipuhatolásával hosszasabban foglalkozó K. kartársamat a gyors segély szükségességére figyelmeztettem, mit ezen esetben szerintem csak a rögtön alkalmazott érvágás nyújthatott. K. ügyfél ebbe beleegyezvén, az azonnal 10 obonnyi mennyiségben eszközöltetett. E mellett gyenge hánytató-gyökér-forrázatot rendeltem, 4 szemért 4 obon vízre , óránként egy evőkanállal, részint mint elvezető szert, részint pedig hogy , ha netalán betegünk már ettől is egyszer, vagy kétszer hányna, az óhajtásunkkal csak találkoznék, amennyiben kívánatosnak mutatkozott, hogy a tüdőutak a nagy mennyiségben jelenlevő habos nyálkáról a legrövidebb úton szabaduljanak meg. Fél órával a végbevitt érvágás után a beteg máris nagyon észrevehető könnyebbülést érzett; ez alatt C. tr. ügyfelünk is, ki e beteget már gyakrabban gyógykezelte, de gyengélkedvén előbb meg nem jelenhetett, megérkezett, és a szerves szívbaj jelenlétét, melyet a folytonosan tartó nagy fokú zörejek miatt szabatosan még mindig vizsgálni nem lehetett, megerősítette. A beteg, bár könnyebben, de mégis még mindig veszélyben lévén, indítványomra C. és K. tudor urak orvosi tanácskozmányomra ugyanaznap déli 12 órára meghivattak, midőn a beteget minden tekintetben könnyebben és jóval jobban találták . Ipecacuanha forrázattal két ízben egy keveset csakugyan hányt; helyette most gyüszünk e forrázatba és kínaiba történt megállapodás, mely előbbit azonban minthogy ez is gyakran émelygést okozott, és másrészt a szívbajnak azóta lehetővé lett tüzetes vizsgálata is ellenjavalni látszott, alig két napi használat után elhagytam. A szívbaj a három évvel ezelőtt szenvedett heveny szüretésűz és evvel valószínűleg együtt jelen volt szívbelleb okozta kéthegyű billentyű-elégtelenség, valamint jobb gyomrocski tágul at— és túltengésnek bizonyult. A szívcsúcs tája fölött ugyanis a szív összehúzódása közben egy fúvó, sima, hosszasabban tartó áttörejt lehet hallani a rendes hang helyett, különben pedig, valamint a szívcsúcson a második hangot, úgy a szívalap, a függér és a tüdőütér fölött a hangok tisztán , ez utóbbiak közül a második eltelten vala hallható. E mellett a szív teriméje mind szélességében, mind hosszában egy erős hüvelykkel nagyobbnak mutatkozott. Szemlélés és tapintás által pedig a mellkasnak elegendő nagy rázódása vala még most is tapasztalható. Ily állapotban, a gyüszünke ingadozó javalatai daczára szívbetegségeknél lehetett volna ugyan