Orvosi Hetilap, 1870. április (14. évfolyam, 14-17. szám)
1870-04-03 / 14. szám
Pest, 1870. April 3. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőség* Erzsébet-tér 10. sz., és Katan György könyvkereskedése*Aváczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Lumniczer S. e. m. tar. A varjorr-nyujtvány alatti felkarflam beigazításának Schinzinger-féle modoráról s ennek Koocher tr. szerinti módosításról. — S z e r e m r e y M. tr. Adatok a lánggörcsök tanához.(Folyt.) — K é 11 i K. tr. Megjegyzések a visszérlüktetésről. — Könyvismertetés. — Chirurgische Klinik. Wien, 1868. Erfahrungen auf dem Gebiete der praktischen Chirurgie von Dr. Th. Billroth. Prof. der Chirurgie in Wien. — Lapszemle. Az iblany átvezetése az állati szöveteken keresztül, gyógyczélokra használva. Tárcza. Rupp N. János, elnök, beszéde a m. orvosi könyvkiadó társulat 1870. martius 31-diki nagy gyűlésén. — A m. orvosi könyvkiadó társulat 1870. martius 31-diki nagy gyűlése. — Vegyesek. — Pályázat. — Könyvészet. — Igazítás. Melléklet: A „Szemészet“ 1870-dik évi 1-ső száma. A varsorrnyujtvány alatti felkarficzam beigazításának Schinzinger-féle modoráról s ennek Kocher Jr. szerinti módosításáról. Lumniczer S. főorvos és egyet. m. tanártól. Nyolcz éve már, hogy Schinzinger*), freiburgi tanár, a mellfelé a varsorrnyujtvány alá történt felkarfezam beigazításának saját modorát ismertette. Azóta Bruns ugyanazon szakiratban**) ezen beigazítási modorról kitűnő elismeréssel nyilatkozott. B. Dumreicher, tanár — ha nem tévedek, két év előtt — a bécsi orvosegyletben gyakorlati tapasztalatok alapján azt dicsérőleg tárgyalta. Sőt Bardeleben sebészi tankönyvének 5-ik (1867-ki) kiadásába teljes méltánylattal be is fogadja. A múlt év folytán, s már ez évben is osztályomon előfordult eseteken nekem is ezen beigazítási eljárásnak oly kitűnő előnyeiről vala alkalmam meggyőződni, hogy eltökélt szándékom vala, miszerint annak esteim közlésével megérdemelt terjesztéséhez — noha már a felsorolt illetékes tekintélyek s műveik által jön leírva és felkarolva — ezen ügyfeleimnek ama műveknél könyebben hozzáférhető szaklapunkban is hozzájáruljak. Azon esetek, melyekben ezen beigazítási modort gyakorolni eddigelé alkalmam jutott, kivétel nélkül üde ficamok voltak. Szándékom lett volna, mielőtt szólanék a dologhoz,még idült esetet is bevárni, melylyel alkalmam lett volna ezen sebészi műkezelés értékét oly akadályokkal is szemben megbírálhatni, melyek nem csupán változott boncttani viszonyokban rejlenek, hanem az ízület körüli kóros átalakulásokból és elváltozásokból fejlődtek. Azonban berni magántanár, Kocher tudornak egy a berlini „Klinische Wochenschrift“ ez évi 9-ik számában megjelent „Eine neue Reductions-Methode für Schulterverzenkungen“ czímű czikke arra ösztönöz, hogy az óhajtott idült ficzam esetének várásával közlésemet ad calendas graecas nehalaszszám, hanem azon, már az üde ficzamokra nézve is valóban üdvös adatok kíséretében, melyeket a Schinzinger-féle modor tanulmányozásából meríthettem, egyszersmind Kocher indítványának méltánylásába, s illetőleg nézeteinek ítészeti bírálatába bocsátkoztam. Schinzinger szerint a beigazítás két időszakban következőleg hajtandó végre. A széken ülő betegnek bántalmas oldali lapcsontját egy mögötte álló segéd vállra illesztett kezekkel rögzíti. A beigazítást eszközlő sebész a beteggel szemben ülvén, a piramos oldalnak megfelelő kezével (tehát jobbal jobbal, balt ballal) körül markolja a derék szögbe hajlított könyökízületet , másik kezével pedig a kéztő ízületet. Ekkor elébb a karjelző (pathognomonicus) állásban távolodott felkart a mellkashoz oda nyomván s könyökízületi végét a törzshöz rögzítvén, a derék szögbe hajlított alkart kéztő ízületen elébb mellűiről kifelé vezeti, s ezután addig, míg mérsékelt erővel legyőzhetlen akadályra nem talál, hátfelé nyomja, — vagyis az alkarral úgy, mint egy keréktengely fogantyújával ki- s hátfelé több mint negyedrész környi fordulatot tesz. Ezáltal a felkarnak, mely ezen mozdulatnak tengelyét képezi, annyira ki kell fordulnia, hogy belső oldala teljesen mellfelé nézzen. Midőn a kifelé fordítás ennyire sikerült, — akkor Schinzinger a könyökízületet — illetőleg közvetve az ízfőt — kissé felfelé nyomván, mielőtt a műkezelés második időszakát — t. i. a felkar befelé hengerítését — megindítaná, a segéd jobb kezének két ujjával az ízfőre a varsorrnyujtvány oldaláról nyomást gyakoroltat, mely nyomás alatt az alkar a leírt úton lassan visszavezettetvén, azaz a felkar befelé hengeríttetvén, ennek ízfeje érezhető s hallható ezuppanással az ízárokba visszacsuklik. A tüzetesen ily módon és feltűnő sikerrel végrehajtott beigazításnak a következő eseteit jegyeztem fel : 1. N. N., 20 éves vasúti kocsis, deczember 10-én csak járólagosan jött a reggeli körszemle ideje alatt osztályomra. Az erős izomzatú szálas legény éjjel lépcsőről, s állítólag felemelt karral esett le. Jobboldali felkarjának körjelvényes állása, s vállízületének körvonalai már reátekintésre is elárulák, hogy felkarja az ízületből ki van marsálva. Könyökízülete körülbelül 7 cmnyire volt a törzstől távolodva, az ízfő a varsorrnyujtvány alatt 14 *) Prager Vierteljahresschrift 1862. II. 139 L. **) Prager Vierteljahresschrift. 78-ik kötet. Bruns „Einiges über die Einrenkungslehre. “