Orvosi Hetilap, 1870. június (14. évfolyam, 23-26. szám)
1870-06-05 / 23. szám
Tartalom. Politzer Illés tr. Tapasztalatok a fülfolyások ismerete körül. — Teöreök Kálmán tr. Billroth tanár kórodáján 1869/70- diki tanév négy első havában végzett műtétek. (Folyt). — Könyvismertetés. Dr. H. Hefft’s Handbuch der Balneotherapie. Von Dr. Ed. Krieger. Hetedik kiadás. — Lapszemle. Mérgezés carbolsav helybeli alkalmazása által. — Gyűszünkelevelek remegő tébolynál. — Némely idegközponti szervek kórboncztana nehézkórnál. — Mérgezés fás zanót által. Tárcza. A magyar tudományos akadémia. — A selmeczi természettudományi és gyógyászati egylet 1870. martius 5-diki első gyűlése. — A biharmegyei orvos , gyógyszerész- és természettudományi egylet 1870 május 1ö-ki közgyűléséből. — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: A közegészségügy és törvényszéki orvostan 4. sz. S 3. mrj.i Pest, 1870. Jnnins .5 Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 fr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és koronvázlat közlönye. rB'< I■■ ■■ «» *1 ■ n^. évfolysam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tapasztalatok a fülfolyások kezelése körül. Politzer Illés Jr., pesti gyakorló orvostól. Az emberi hallásszervezet lobos folyamatai, különösen annak közép részében lépnek fel, s azok a hallásműködésre, sőt némelykor az egyén lételére nézve is legnagyobb jelentőséggel bírnak, egyszersmind pedig a fülnek leggyakoribb kóralakjait képezik. Kezelés alá kerülő fülbetegek nagy számánál a középfül bántalmazása mellett a külhalljárat takaróját is bántalmazva találjuk, s ezen tény véleményem szerint azon körülményben rejlik, hogy mindkét fülrész edényei sokszorosan összenyílnak egymással; továbbá mindazon káros külhatányok, melyek a középfülnél kóros elváltozásokra okul szolgálnak, a külső fülrészt is megtámadják és viszont. Gyakran azonban a külhalljárat kóros állapota csak folytatólagos (consecutiv), midőn a lob eredő helyéről a külhalljáratra átterjed, mi leginkább akkor vehető észre, ha a dobhártya át van fúrva, s a halljárat takarója, a dobürból kifolyó váladékkal hosszabb érintkezésben lévén, támadtatik meg. Megtörténik ugyan, hogy ily lobos állapotok minden szervezett kórtermény képződése és működési zavar hátrahagyása nélkül maguktól (spontán) kedvezőleg lefolynak; legtöbb esetben azonban, kivált ha a lábfolyamat több ideig tartott, izzadmányok képződnek, melyek, a lob foka és az egyén alkati viszonyainál fogva, úgy mennyiség mint minőségre nézve egymástól különbözők lesznek. Természeti gyógyulás a középfül lobos folyamatainál ritkábban következik be, mint más fakhártyák bántalmainál, — azon okból, mert a fül sajátságos tekervényes szerkezete és üregeinek öblös mélyedései a létrejött izzadmányt műkezelési segély hiányában kifolyásban gátolják; magától értetik, hogy olyankor a pangó anyagok az általuk elárasztott képleteket maguk részéről szinte ingerük, s a láb tartamát vagy növekedését előmozdítják. Mellőzhetlen feladatunk tehát nemcsak az, hogy korai kezelés által a legfontosabb emberi érzékek egyikét a végelpusztulástól megmentsük, hanem nem egyszer még az is, hogy a kórfolyamatnak a fül igen fontos szomszédszerveire való átterjedése által fenyegetett élet a legnagyobb veszélytől megóvassék. Mindazonáltal még máig is itt-ott azon, a múlt időben nagyon elterjedt véleményre akadtunk, hogy a fülfolyást feltételező lobot érintetlenül hagyjuk, hacsak kezelésünk által az illető betegnek tetemes kárt okozni nem akarunk. Ezen, mint látszik, a lakosok által igen kiterjedten elfogadott téves nézet csak a fül hiányos vizsgálati módjából származott, oly esetekben, hol idült genyedés mellett a külhalljárat szűkülete, vagy pöfeteg általi teljes elzárása miatt a genyfolyás gátolva volt, s a pangó geny csontszuvasodást, agyhártyalábot, agytályogot idézvén elő, halált okozott. „Ha tehát magától szűnő fülfolyás ily vészes következményekkel járhat, akkor tanácsos sem lehet azt mittevőleg megszűntetni “■ , így hangzott azon zárkövetkeztetés,mely hibás felvételen alapult, mennyiben csak a megakadt kifolyást, s nem magát az akadályt vették tekintetbe, mert ehhez a szükséges vizsgálási készülék hiányzott, mióta azonban tölcsér és fényvető (reflector), nemkülönben kórboncztani vizsgálatok által az egész folyamat felderíttetett, az elnyomott felfolyás veszélye felőli nézetek az ügy józanabb felfogásának engedtek helyet. Minthogy az előbbiekből elég világosan kiderül, hogy a kül- és középfülben izzadmányképződéssel járó lábos folyamatok rendszeres gyógyítás alá vonandók, ennélfogva a hallásszerv sajátságos szerkezetének tekintetbevételével különleges eljárást is fogunk alkalmazni, attól különbözőt, melyet más testrészek hasonló bántalmazásainál használni szoktunk, miáltal — nem tekintve a fülbántalmak kórjelzését — a fülészetnek, mint különlegességi szakmának joga az orvosi tudományban biztosíttatik. Az olyankor használandó szereket úgy, mint az alkalmazási módot, alább vázlandom. Minden előforduló fülbeli genyfolyásnál, bármily minőségű legyen is a váladék, a kifolyást feltételező láb okat kipuhatolni iparkodjunk , minthogy ez a kórjóslatra, valamint a baj gyógymódjára is lényeges befolyással van. Első tekintetre, példaképen: a vörhenyből eredő fülfolyásnál, mely, mint tudva van, a leggondosabb szerelés mellett is az orvos és beteg türelmét évekig igénybe veheti, másként fogunk jósolni, mint valamely külbehatástól származónál, mely utóbbi esetben gyógyulásra sokkal rövidebb idő szükséges. Alkati bajokkal párosult fülbeli genyfolyások hosszú szerelési időt igényelnek, minthogy csak az átalános egészségi állapota-23