Orvosi Hetilap, 1870. október (14. évfolyam, 40-44. szám)

1870-10-02 / 40. szám

669 670 nagyon változók, mit a nehéz kór sok melléknevei szinte mutat­nak (epilepsia gyratoria, attaques toniques, cloniques, petit mal, haut mal). Jelen dolgozatban ezen mozgások lényege, a görcsös állapot vétetett irányadóul. A Varos-féle híd és a gerinczagy idevonatkozó szerepe, mint látjuk, szinte bi­zonytalan. Saját kísérleteim egyik részét nem tartom szükséges­nek itt leírni, tudniillik azokat, melyek által meggyőződtem, hogy elvérzés, valamint az agyüterek lekötése folytán ál­talános görcsrángások valóban beállanak, míg se az át­metszett együttérz ideg központi részének, se pedig vala­mely testrész bőrének izgatása nem képes az edényekben olyfokú szűkülést előidézni, mely folytán görcsök lépné­nek fel. Többi kísérleteim főleg az agy, nyúlt és gerinczagy különféle helyein megszúrásában és átmetszésében állottak, s itt következnek kivonatban: 1. Házi nyúl. Egy tű szúratott be a két utolsó hátcsigolya között. A gerinczagy szürke állományát, valamint a mellső köte­­get a középvonaltól balra hatolta át e szúrás. Rögtön összehú­­zódtak az ágyékizmok, eleinte egész terjedelmükben egyaránt, de azután a baloldaliak túlnyomólag. Az állat nem volt megkötve, s midőn szúrás után sebesen el akart szaladni,alig jutott ki helyé­ből, mert az ágyékizmok dermése következtében a hátsó lábak ren­desnél jelentékenyen hátrább állottak, s midőn futni akart, hátrafelé kinyujtáskor messzire vettettek, míg letevéskor nem ér­hettek annyira mellfelé, hogy egy ugrás sikerült volna. Mikor állt, a hátsó lábak sajátságosan hátrafelé látszottak terpesztve (ge­­spreitzt), csak az újakkal támaszkodtak a földre; az ágyéktáj kissé homorú volt, míg a ház rendes domborúságot mutatott. Ülni 111­­ óráig nem birt, s csak azután is egészen egyenes ágyéktájjal és kissé balra hajolva, a lábak ujjain, hacsak érintetett, erősbödött az összehúzódás és az ülés lehetlenné vált. Az oldalhajlás különö­sen akkor szembetűnőbb, ha az állat mellső lábainál felemeltetik. A lábakon csak annyi rendellenesség vétetett észre, hogy a bal hátsó kissé kifelé tért el ülés közben. Ezen állapot egy napig csaknem egyenlő mértékben tartott, azután engedett a feszültség, s a 4-ik nap végén csak kis fokban volt még jelen. Egy másik esetben a szelídebb állat nem indult futásnak, hanem hasán fe­küdve maradt; ekkor az ágyéktáj görbülése következtében az összehajlott hátsó lábak a levegőben hátrafelé emelkedtek. Ezen tüneményekből, melyeket az illető hely megsér­tése folytán akárhányszor észlelhetünk, kétségkívüli, misze­rint itt az ágyéktáj izmainak derméjével van dolgunk. A bal hátsó végtag eltérő állása a c­ombközelítők egyik részle­tének hűdése által okoztatott. Az ágyékduzzanat, a hát többi részének, valamint a nyaki gerinczagy megsértése által nem sikerült soha észrevehető görcsös állapotot előidézni, de figyelemreméltó azon körülmény, hogy a gerinczagy 1—IV2 hüvelyknyi leg­felsőbb részének megszúrása után a fül edényei, a sértés ol­dalán, mindenkor megduzzadtak, s annak hőmérséke emel­kedett. A végtagokon soha nyoma se volt a görcsös állapot­nak ; a gerinczagyban akárhol történt volna a sértés, min­dig csak kisebb nagyobb fokú hűdés volt a következmény. A gerinczagy teljes átmetszése után csakhamar tökéletes ér­­zési és mozgási hűdés állott be a metszésen aluli testrészen. II. Házi nyúl. Tűvel eszközöltetett sértés, mely egy vo­nal hosszúságban, a középvonaltól csak kissé jobbra, épen az irótoll magasságában a nyúlt agy állományába (még pedig az irótoll oldalrészébe) egy vonalnyira behat. Iránya a középvonaléval pár­huzamos , nagyobb része az irótoll hegyén felül fekszik : a gerincz­­oszlop felső fele azonnal erősen hátra és jobbra görbült, az állat leesett, s lábaival felkelni törekedvén, csakhamar rövid, mindinkább erősbödő rángások álltak be, melyek által kénszeríttetett testének hossztengelye körül hömpölyögni. Az állat nyugalmas állapotban is hátra és jobb oldalra marad görbülve; a jobboldali láza tágult; a légzés meglehetősen nehéz; érzékenység és eszmélet mindig jelen. Mindjárt műtét után egy pillanatig nystagmus. A végta­gok nem meredtek és az állat akaratának uralma alatt állnak. Negyed órával műtét után átmetszetett az egész agy az iker­testeknek és a Varos-féle híd mellső szélének megfelelőleg. Ekkor az előbb leírt rángások valamivel erősebb mértékben ismétlődtek, de minden görcsös állapot csakhamar eltűnt néhány pillanat alatt; az arcz és nyak érzéketlen, míg a többi testrészek még éreznek erősebb ingert, s most a légzés megszűnt és az állat meg­halt. (A jobb fül edényei be voltak lövelve mint az 1-ső műtét után). Itt a felső törzsfél egyoldali derméjét látjuk, mely­nek ingadozásai mint rángások nyilvánulván, a testnek rész­­aránytalan mozgatása által hentergést okoztak. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy rángások közben a már hátra és jobbra hajlott gerinczoszlop még erősebben ez irányban hajlik, míg a végtagok az akaratnak teljesen engedelmes­kednek, akkor a hentergés természetes magyarázatát találtuk. III. Házi nyúl A tűvel eszközlött sértés következők: A nyúlt agy bal szélét 3/1-1 vonalnyira teljesen áthatolja a kö­zépvonal felé menő seb, melynek felső nyílása épen a cras cere­belli ad med. obi. megött van, s 1 vonalnyira áll el a negyedik agygyomrocs középbarázdájától; alsó vége a Varos-féle híd hátsó szélétől szinte 1 vonalnyira áll el. A nyúlt agynak még csak 1/3 m, széles, papírvékony külső rétege képezi e sértés külső határát. Azonnal hentergés görcsös rángásokban, melyek következő módon történtek : A nyak nagy erővel húzatik balra, onnét hátra, s azután görcsösen hátra felé hajlik az egész gerinczoszlop. Ezen mozgás gyors lökésekben ismétlődik néhány másodperczig, mi­dőn azután az állat elfáradva, nehezebben légezve, de még mindig balra húzott nyakkal nyugton fekszik, mely utóbbi egy­szersmind oly tengelyfordulatot mutat, hogy az orr kissé balra,míg a fülek jobbra állnak. Határozottan kitapintható, hogy a felületes nyakizmok ernyedt állapotban, míg a mélyebb rétegbeliek görcsös összehúzódásban vannak. A bal szem érintésre nem záródik, tekéje a belső egyenes szemizom (rectus internus) derméje által befelé fordítva tartatik, s a láták szűkültek. A fülek erősen belövettek; a bal hátsó láb teljesen hüdött,míg a többiek az akarat befolyása alatt állnak, mert úgy az eszmélet mint az érzés egy pillanatig sem hiány­zott. A rángások érintéskor erősbödtek, vagy megint beálltak, ha akkor már megszűntek volt; sőt közeledéskor, az asztalnak cse­kély meglökése által, ismétlődtek. Nyugalmas állapotban a ház rendes domborúságát visszanyerte. (Folytatjuk). Adatok a csöves csontok osteotom­iájához, különös tekintettel a Langenbeck B. által ajánlott bőralatti csontmetszésre, Janny Gyula Jr.-tól. Kezdetben csakis azon két idevágó esetet kívántam közzé tenni, melyeknél Billroth tanár Bécsben a bőralatti Csontmetszést végrehajtá. Látva azonban az érdekeltséget, melyet a csontmet­szés illetékes körökben ébresztett, továbbá azon erősödésekkel szemben, melyek sok oldalról több vagy kevesebb jogosultsággal, vagy épen jogtalanul tétettek, hogy az említett csontmetszést vala­mely más, állítólag kevésbé veszélyes műtéttel helyettesítsék, s végre azon körülménynél fogva, hogy az idevonatkozó közelebbi adatok többnyire oly külföldi folyóiratok, s füzetekben vannak

Next