Orvosi Hetilap, 1873. november (17. évfolyam, 44-48. szám)
1873-11-02 / 44. szám
Előfizetési ár: helyben ésl vidéken egész évre Megjelen minden vasárnap. 10 frt., félévre 6 frt. A kőkemények és fizetések bérmente- Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőjévé sitenduk. nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében Hirdetésekért soronkint 15 új kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórkuvárlat közlönye. Budapest, 1873. AIU-JI-«, ASMS* November 2 B *.«-»» lm**-Bat E ^ sm na« . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Sier Bert. Észrevételek a tüdavizenyőről. — Réczey I. tr. Kovács J. tr. sebészeti korodájáról a budapesti kir. egyetemen. A kóroda tíz j-dik évi működése. (Folyt.) — Liebmann M. tr A méhrostdagok és a méhnek hajmetszés általi kiirtása körül Francziaországban újabb időben tett haladások. — P e r e c h J. A m. k. t. e. szemészeti kórodáján gyakrabban előforduló közhártyabántalmak leirása. (Folyt.) — Könyvismertetés. Handbuch der systematischen Anatomie des Menschen, von Dr. F. H e n r e. — Lapszemle. A kemény bujafekélyek kiirtásáról. — Az olajsavas higany kopaszitó sömörnél. Trereza. Scheuthauer G. tr. A budapesti kir. orvosegylet alapításának 1873-ik évfordulóján tartott beszéd. (Vége)— A bécsi tábori sebészeti értekezlet 1873. oct. 6—9-kén. III. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás. — Pályázat. Melléklet: A szenészet 5. száma. — Észrevételek a tüdővizenyőről. Közli Stiller Bertalan tr. Budapesten. Utolsó két évben a tüdővizenyőnek nehány, úgyszólván önálló esetét észlelvén, arra indíttattam, hogy a kórodászok nézeteit ezen bántalom kórisméjéről egymással és saját tapasztalataimmal összehasonlítsam. S mondhatom, csodálkoztam, mennyire különböznek a vélemények ezen, bizonyára nem ritka betegség iránt. Különben már elnevezése is némi anomália, mennyiben egyebütt üregekbe történő savós átizzadásokat víz kóznak (hydrops), nem pedig vizenyőnek (oedema) szokták nevezni, mely utóbbi kifejezés csak a szövetekbe ható savós átizzadmányokra alkalmaztatik. A tüdővizenyő nevét kétségkívül az egyszerű boncztani lelet szülte, mely górcsős segély nélkül csakugyan savósan beszűrődött gyurmát mutat. Összesen öt esetemet csak röviden akarom vázolni, s némileg önálló tüdővizenyőnek csak annyiban nevezem, menynyiben nem valamely heveny vagy idült betegségnek terminális szakát vagyis haldoklási végtünetét képezte, mint az naponta előfordul, hanem eredeti bántalmak folytán másodlagosan ugyan, de bizonyos önállósággal lépett fel. Az első eset, mely sok más tekintetben is érdekes volt, M. L., 25 éves fiatalembert illeti, kit 1872. mártiusban vettem kezelésem alá. Csak mintegy három hó óta volt beteg. Ugyanis gyakori, hemicronicus fejfájások után, majd egyik majd másik szemén látása tompulni kezdett. Hirschler Jr. Bright-féle reczeglábot kórismézett, s a vizeletben fehérnyét is talált. Midőn én láttam a beteget, az idült uraemia tüneteit tisztán mutatta. Vízkóros tünetekből csak kissé duzzadt arcz s a lábak csekély vízdagja volt jelen. A bal szívnek billentyűbaj nélküli túltengéséből, a vérszegénység mellett aránylag igen kemény üterekből, jelentékeny vízkóros tünetek hiányából, különösen pedig a vizelet minőségéből Traube által oly mesterileg vázolt azon vesebajt kórisméztem, mely vesezugorodásnak, cirrhoticus, granulosus vesének neveztetik el különféle szerzőktől, s mely legtöbbektől a közönséges idült terimbeles veselob harmadik szakának, újabbaktól egészen önálló, a Brightkór keretéből kirekesztendő bántalomnak tartatik. A beteg még néha kijárt gyengesége daczára. Mártius 27. és 28. éjjel erős orrvérzések állottak be, s ezentúl a vérveszteség által is kimerült beteg ágyban maradt. 30-kan reggel a beteget megvizsgálván, a tüdő egész terjedelmében a legfinomabb belégzési szercsegő zörejt vettem észre, minőt még soha sem hallottam. Oly gyöngéd volt, hogy csak figyelemmel lehete azt megtalálni, s nedves zörej létére mégis a hólyagcsás légzéshez igen rokon benyomást tett, s részben finom selyemszövet gyöngéd súrlódási zörejét utánozta. Mint említem, ezen zörej az egész tüdő felett hallható vala, hátul valamivel erősebben mint elől. A beteg nehéz légzésről panaszkodott, mely már éjjel kezdődött. Ezen gyorsan fejlődött, s az egész tüdőre terjedő tünetet sem egyszerű hurutnak, sem kezdődő tüdőlábnak nem tekinthetvén (a kopogtatási hang rendes, a beteg láztalan volt), tüdővizenyőnek nyilvánítottam, s csakugyan délutánig a nehéz légzés ijesztőleg gyarapodott, míg a rendkívül finom nedves zörej durvább, sőt nem sokára már messziről hallható szörnyzörejekké fokozódott, s szaggató folytonos köhögés állott be, mely híg, világos rózsaszínű, tajtékos köpetet adott. A kifejlett tüdővizenyőnek ezen legaggasztóbb jelei azonban nagy mustárpépekre, senega és ammonium adagolására más napig meglepőleg alábbhagytak, sőt egyszerű hurutos zörejeken kívül egészen megszűntek. De ezen veszély elhárítása után az eddig rendesnél bővebb vizelet egyszerre egészen elállott, s csak búgycsap által lehete 24 óra alatt alig fél meszely vizeletet kiüríteni. A kábultság és gyöngeség fokozódott, s a beteg éjjel többszörösen barnás anyagokat hányt, melyeket nem volt alkalmam tüzetesebben megvizsgálni. Április 2-kán reggel a beteg, ki ismét környezetével még beszélt, oldalra fordult, s rögtön meghalt. A második és harmadik eset mint két önálló tüdővizenyős roham ugyanazon egyénen észleltetett. N. N. 26 éves nevelőnő, magas, jó alkatú, márványfehér arcszínű leány a bal szívszájadék szűkületének kétségtelen jeleit mutatta. Többbször vérköpése volt, a tüdők rendellenességet nem különek. F. év február hóban egyszer késő este sietősen hozzá hivatván, következő állapotot találtam. A beteg ágyában ül, kékeshalvány arczcal, aggályos kifejezéssel, s pihegő gyorsított légzéssel, mely görcsös köhögés által folytonosan félbeszakíttatik. Minden köhögés nagy könyüséggel híg, habos, gyöngén rózsaszínű köpetet hoz fel a hörgőkből. A hőmérsék rendes, az érvelés igen szapora, kicsiny és könyen elnyomható. Az egész 44